Az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt az Északi Áramlatok felrobbantása ügyében tartott keddi meghallgatáson a Columbia Egyetem közgazdász-professzora megismételte érveit amellett, miért egy nyugati állam követhette el a terrorcselekményt, írja a Mandiner.
 Illusztráció: Twitter |
A szerző honlapján írásban is megjelent szakértői hozzászólalását a professzor azzal kezdte, hogy a tavaly szeptember 26-án történt robbantások kimerítik a nemzetközi terrorizmus bűncselekményének jogszabályi tényállását, az eset veszélyt jelent a békére, a BT-nek ezért kötelessége felvetni a felelősség kérdését, független vizsgálatot indítani, és mindent megtenni az elkövető nemzetközi büntetőbíróság elé citálására, elítélésére és kártérítésre kötelezésére.
Jeffrey D. Sachs értékelése szerint az Északi Áramlat 2 gázvezeték felrobbantásának elképesztő következményei vannak: nemcsak tetemes anyagi kárt okozott, nemcsak a gázszállítási infrastruktúra működésében okozott fennakadást, de megrendítette a bizalmat az európai államokban, hogy ilyen kiszámíthatatlan behatások fennállta esetén a jövőben érdemes-e befektetni a földgázszállítási projektekbe, illetve hogy ilyen fenyegetettségben miképp fogják átalakítani energetikai infrastruktúráikat a zöldenergia-rendszerekre.
Mint a szakértő megjegyezte, a két földgázvezeték tenger alatti felrobbantása komoly tervezést, előkészítést, szakértelmet és technológiai képességeket igényelt. Az egy méter átmérőjű vezetékek 4.5 centiméteres fala minőségi fémből készült, 11 centiméter vastag betonágyazatban feküdt 70-90 méter mélyen a tengerfenéken. Ilyen körülmények között csak fejlett technológia birtokában tudták az elkövetők a robbanószerkezetet a helyszínre szállítani, illetve működésbe hozni.
A másik problémás szempont Sachs szerint az, hogy miként tudtak észrevétlenek maradni a jól ellenőrzött dán és a svéd tengeri gazdasági zónában.
Ezen jellemzők alapján az amerikai professzor más szakértőkhöz hasonlóan bizonyosra vette, hogy a robbantásokat csak egy állami szereplő tudta véghez vinni, és azok közül is csak néhánynak van meg a technológiai kapacitása és a kijutási lehetősége a Balti-tengerre. Ezek konkrétan az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Oroszország, Lengyelország, Norvégia, Németország, Dánia és Svédország. Sachs Ukrajna felelősségét kizárta, mivel a kelet-európai országnak sem ilyen technológiája, sem hozzáférése nincs az adott tengerszakaszhoz.
A Columbia Egyetem közgazdász-professzora felszólalásában felhívta a figyelmet arra is, hogy a Washington Post oldalán leközölt elemzésben az szerepel: a NATO-tagállamok titkosszolgálatai informálisan jelezték, hogy nem találtak arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy Oroszország állt volna a merénylet mögött, de eleve logikailag nem értelmezhető, hogy miért okoztak volna kárt az oroszok a saját energetikai infrastruktúrájukban.
Jeffrey D. Sachs utalt arra is, hogy a robbantás körülményeinek vizsgálatát három ország szakértői bonyolították le: Dánia, Németország és Svédország, így ezen államnak lehet a legalaposabb ismeretük arról, mi történhetett valójában. Közülük is Svédország a titkok tudója, hiszen az ő búvárjai merültek le megnézni a detonáció maradványait, felhozni a felszínre a merénylet tárgyi bizonyítékait – mégis a svédek nem hozták nyilvánosságra, és az oroszokkal nem közölték a vizsgálatuk megállapításait. (Persze, mert ők is az oroszellenes "béketábor" tagjai, épp tankokat készülnek küldeni a kijevi rezsimnek - a szerk.)
A professzor szerint az ENSZ BT számára ki kellene adniuk a jelentésüket, hogy a világszervezet szintjén folytatódhasson a vizsgálat.
Sachs szerint a vizsgálati anyagból a közvélemény csak annyit tud, amelyet egy ismeretlen forrás Seymour Hersh oknyomozó újságírónak kiszivárogtatott. Az amerikai újságíró az általa megismert adatok alapján azt állította, hogy a merényletet Joe Biden elnök utasítására amerikai ügynökök hajtották végre egy fedett akcióban.
A professzor problémásnak látta, hogy amikor a Fehér Ház „tévesnek” minősítette Hersh beszámolóját, cáfolatát semmilyen információval nem támasztotta alá.
A közgazdász-professzor azt is különösnek találta, hogy a háború előtt vezető amerikai tisztségviselők és maga az amerikai elnök is utalt arra, hogy ha az oroszok megtámadják Ukrajnát, „vége lesz” az Északi Áramlat 2-nek, majd a terrortámadás után néhány nappal Antony Blinken külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy vezeték felrobbanása óriási lehetőség megszabadulni az orosz energiaszállításoktól való függőségből.
Jeffrey D. Sachs beszédét azzal zárta, hogy reméli, az Egyesült Államok és a Biztonsági Tanács tagállamai mind elítélik majd a nemzetközi terrorizmus ezen cselekményét, és támogatják, hogy a BT védnöksége alatt nemzetközi vizsgálat induljon az eset alapos kivizsgálására.
„Jobban, mint valaha korábban, egy egészséges, hatékonyan működő ENSZ BT-re van szükségünk, amely megteszi azt, amit az ENSZ Alapokmánya számára meghatároz” – fejezte be szakmai hozzászólását Sachs az ENSZ Biztonsági Tanácsának plénuma előtt.
A február 21-i meghallgatáson tagállami képviselőkön kívül 18 szakértő szólalt fel az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékek ellen elkövetett szabotázsakció ügyében. Az ENSZ honlapjára feltett összefoglaló címe is utal a világszervezet álláspontjára: ENSZ-tisztségviselők arra figyelmeztettek, hogy a felszólalók „óvakodjanak a spekulációktól”, az ENSZ pedig „nincs abban a helyzetben, hogy megerősítse vagy cáfolja az állítások valóságtartalmát”.
