Az erdei állatok sztoikus nyugalommal, szinte már szótlanul hallgatták végig a hányingerkeltő ajánlatot, majd a választás napján a bibircsókos, ronda banyát visszaparancsolták az anyja hátsójába, helyette pedig a bohókás Béla mackót választották meg Erdőország elnökének. Teltek-múltak a hónapok, Béla mackóról pedig teljesen véletlenül kiderült, hogy korábban bizony előszeretettel járt rá a mutatósabb macilányok csuprára. Nem is annyira titokban, de elég mohón nyalta-falta az édes mézet a csuprukból, amiért a gonosz, ronda, bibircsókos banya mutogatott is rá hevesen, hiszen rá senki nem járt nyalogatóba, még a férje, Karvaly Géza sem.

A banya folyton pellengérre állította Béla mackót a korábbi falánksága okán, de az erdei állatokat ez a nemtelen támadás láthatóan nem hatotta meg. Így teltek-múltak az évek, közben Béla mackó is megtanult valamennyire írni és olvasni. Bár ne tette volna! – mondták a közelebbi barátai, miközben a bibircsókos banya is dühöngve forralta újabb gonosz terveit Béla mackó hatalmának megdöntése érdekében. Rafináltságában macilányokat fizetett le, hogy azok a nép előtt üres mézes csuprukat mutogatva vonják kérdőre Béla mackót. - Hova tűnt a mézem a csuprocskámból, Béla mackó? – kérdezték tőle fennhangon. Eközben a ronda banya sem volt tétlen, fellázította a varjakat és a rókákat, miközben sikeresen hitette el velük, hogy ők is érnek annyit, ha nem többet, mint a folyton szorgalmas hangyák és méhek. Egyszóval megkeverte a kását rendesen.

Mire eljöttek az újabb választások, már totális volt a káosz az addig békés erdőben. Az egér egyszeriben ló akart lenni, a tetű a méhkirálynő kiváltságaira vágyott, a róka pedig be akart költözni a tyúkólba, hogy ott vigadjon. Javában dúlt tehát az anarchia, szinte mindenkit megcsapott a fajháború előszele, a vén banya meg persze nem győzött minden este magához nyúlni örömében, ha már a férje ezt a szívességet fejfájásra és örökös fáradtságra hivatkozva sosem cselekedte meg.

Így teltek-múltak az évek etnikai békétlenségben és impícsmentben, mire ismét eljött a választás ideje. Béla mackó saját helyzete biztos tudatában persze újra indult az elnöki székért, és hát minden esélye meg is volt rá, hogy gyopár agya ellenére a kisebb rossz címén újra megválasszák Erdőország nyugalomra vágyó állatkái. Kicsit pöffeszkedett ugyan, kicsit beszólogatott a ronda banya híveinek, miközben persze nem is sejtette, hogy a vírusterjesztő vándorpatkányok népe a tisztáson álló nagy fa mögött titokban újraosztotta a lapokat. A ronda, vén, undorító, bibircsókos, hányingerkeltő, köpedék, aljas, kétszínű, sunyi, ronda, telhetetlen, okádék banya helyett most egy tök hülye jelöltet indítottak. Mindössze annyi pozitívuma volt a vén majomnak, hogy nem Béla mackónak hívták, amúgy teljesen bolond volt az öreg. Azt sem tudta megmondani, hogy pontosan milyen évet írnak Erdőország lakói. De még arra sem volt képes, hogy felidézze, hány kölke is van a párjától, akit rendre összekevert hol a testvérével, hol a saját anyjával. Ahhoz is térkép kellett neki, hogy a saját pöcsét világosban megtalálja. Akárhogy is, végül a vén hugyost indították vándorpatkányék Béla mackó ellen, és nagyon reménykedtek benne kis kezüket dörzsölve, hogy ezúttal telitalálatuk lesz.

Minden okuk meg is volt az örömködésre, hiszen Erdőország hülyébbik fele, akik szerint az istállóban született Marci egér tulajdonképpen ló is lehetne, a rókának pedig alanyi jogon jár a tyúk, dafke alapon szavazott Béla mackó ellen, akik meg nem, azoknak a szavazatát úgyis kukázták a szavazatszámláló varjak. A nagy titok azonban rejtve marad Erdőország valamennyi lakója előtt. Most figyeljetek, gyerekek, de meg ne rémüljetek! Élt a mocsárban, vagy éppen mikor ahol tudott, egy varjú asszony, amolyan vajákosféle, Kamatyolós Heni. Ennek mindenféle sötét tervei voltak az erdei állatokkal. Jogokat adott volna az egereknek, hogy szabadon lovak lehessenek. Engedte volna a rókáknak, hogy tyúkokkal aludjanak. Majmokat szaporított volna a munkában megfáradt fehér farkasok nőstényeivel. Szóval ilyen beteg tervei voltak a messzi földről elszármazott ördögfajzatnak, amiért is Erdőország élelmesebb lakói inkább verték volna agyon egy száraz tölgyfaággal, minthogy országukban hosszabb ideig vezetőként megtűrték volna.

A vándorpatkányok azonban mindennél jobban vágytak Erdőország magtárának kulcsára, és hát Kamatyolós Heni meg is ígérte nekik, hogy ha Erdőország nagy tölgyfa székének közelébe ültetik, rövid idő alatt tágra nyitja majd a magtár ajtaját. A vándorpatkányok pedig felbuzdulva az ígéretcunamin, biztosították is róla Kamatyolós Henit, hogy az általuk indított vén majomtól ugyan ne tartson egy percet se, hiszen két pelenkázás között majd mérget tömnek a pofájába, attól pedig örökké tartó negédes álomra hajtja fejét. Ha pedig a méregbe nem döglik bele, megöngyilkoltatják Dallasban egy fogyatékossal.

Így hát az elnökválasztás napján gőzerővel beindult a Béla mackóra leadott szavazatok bedarálása, meg hát közben beérkeztek az őszi hulló levelek is. Azzal együtt pedig a vén majom, aki éppen el volt foglalva a fiatalabb macilányok bundájának szagolgatásával, minden vándorpatkány örömére fényes győzelmet aratott. A rókák már fenték is a fogukat, hiszen napokon belül várható volt, hogy megnyílik számukra az út valamennyi tyúkólba. A majmok pedig töküket markolászva türelmetlenkedtek, hiszen a munkában megfáradt fehér farkasok nőstényeivel hamarosan életképtelen kreténeket nemzhetnek az éppen lángok martalékává váló Erdőország kiszolgáltatott állatkáinak nyakára. Sajnos itt véget is ért ez a ronda, perverz mese, de ha szeretnétek, hogy saját erdőtökben boldogabb véget érjen, még idejekorán lépnetek kell.

(A fenti mesét több hasonlóval egyetemben nem vásárolhatjátok meg a Labris ajánlásával a Takony.hu online kínálatában. Nem zengenek majd róla örömódát országunk ferde hajlamú pszichológusai, és nem fog hozzá gratulálni Csótány Ferenc alacsonyan képzett siserehada sem.)