Dr. Ian Jenkins és "partnerei", Jeremy Hodges és Dr. Alan Mayfield még 2017-ben "írtak történelmet", amikor Kalifornia állam első olyan "családjává" váltak, ahol egy Piper nevű kislány anyakönyvi kivonatára mind a hárman rákerültek mint "apák". Hivatalos megnevezésük a "gay polyamorous throuple" ("homoszexuális sokszerelmű hármaspár", de kedves olvasónk szavaival élve a "buzitrió" sokkal kreatívabb elnevezés), akiknek azóta Piperen kívül sikerült egy egyéves kisfiút, Parkert is megkaparintaniuk. A "családdá válás harcait" Jenkins egy könyvben is megörökítette, amely a Három apa és egy baba címet kapta.

"Náci könyvekkel" ellentétben ezt természetesen árulja az Amazon is, úgyhogy aki szeretné tönkretenni azt a pár napot az életéből, amit az elolvasásával tölt, az itt megrendelheti 17 dollár plusz szállítási költségért.

A "doktor úr" amúgy leírja a könyvben (ahol amúgy teljesen átlagosnak állítja be a furcsa "családjukat"), hogy "a tény, hogy Pipernek három szülője van, nem nagy szám", amelyet arra alapoz, hogy neki is ennyi van, történetesen az apja, az anyja és a mostohaanyja (még egyszer, egy DOKTORRÓL beszélünk!). Gondolom, felesleges magyarázni, hogy a két eset miért nem hasonlítható össze, viszont komolyan élhetünk a gyanúperrel, hogy Jenkins az Ecseri piacon vette a doktoriját, annak ellenére, hogy elvileg Bostonban volt rezidens (egyébként itt találkozott először későbbi "egyik párjával", Mayfielddel, aki ráadásul elmeorvos). A két buzi nyolc évig élt együtt, mikor megismerkedtek Jeremyvel, aki egy állatkerti kórházban dolgozott. A dolog eleinte barátságnak indult, de hamar átváltott "romantikába", így a duóból trió lett. Öt évig éltek így, mikor először szóba került a lehetséges "családalapítás", barátaik pedig felajánlották nekik a megmaradt embrióikat, majd több mint 120 ezer dollárt költöttek ügyvédre, papírokra stb. Barátaik közül két nő is vállalkozott a gyerek kihordására, ebből a második volt sikeres, így jött a világra a most 3 éves Piper.

Jenkins könyve részletesen ír arról is, hogy a kislány születéséig milyen "viszontagságokon" kellett átmenniük. Az idézett mondatok láttán az embernek az az érzése támad, hogy még ők vannak felháborodva, miért nem folyik gördülékenyebben egy ilyen eljárás. Elmondásuk szerint gyakran érezték magukat "kívülállónak" (na, vajon miért?), a spermaátadásnál pedig az volt a problémájuk, hogy a rendelkezésre álló szemléltető segédeszközök heteró férfiakra voltak optimalizálva. A "poly születési anyakönyvi kivonatot" végül közvetlenül Piper születése előtt nyerték el, így most már legálisan tehetik tönkre egy ember életét, pontosabban az 1 éves kisfiúval együtt kettőét.

Persze Jenkins mást mond. Szerinte a gyermekek elfogadták és megértették a felállást (hogy ezt egy 1 éves kisfiúnál hogyan állapítja meg, rejtély), és kihangsúlyozza, hogy mindegyikük hozzátesz valami pozitívat a "családi élethez". Piper jelenleg ovis, és büszke az "apukáira". Egy társának például azt mondta, hogy "neked két szülőd van, nekem három".

Nem szeretnék túlságosan belemenni a részletekbe, hogy miként telhet egy ilyen "család" egy napja, főleg, ami a három férfi intim kapcsolatát illeti. Annyit mindenesetre megjegyeznék, hogy a két gyerek szinte biztosan mentális rendellenességekkel fog küzdeni a későbbiekben, erre számos kutatás áll már most rendelkezésünkre. S, mivel ez a jelenség egész egyszerűen minden ellen vét, ami természetes és normális, ez még akkor is fennállna, ha az egész társadalmat az ilyen beteg lelkű őrültekre optimalizálnák.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info