A megyeszékhely egy Torontál utcai, négyemeletes bérházának első emeletén becsöngetett az egyik lakásba Kaliczki Csaba Jobbik-aktivista, és az ajtót nyitó férfival közölte, hogy Szegedi Csanád képviselőjelölt megbízásából kopogtatócédulákat gyűjt a MIÉP–Jobbik a Harmadik Út részére. A felkeresett lakó rávágta az ajtót. Miután a fiatal gyűjtő végzett az egész házban és indult kifelé, az előbbi férfi a kapualjból előbújva, trágár hangoskodás közben baltával támadt Kaliczkire. Az, hogy a jobbikos aktivista ép bőrrel megúszta, csak annak köszönhető, hogy gyorsabb volt... Mármint, hogy elszaladt.

Az esetről Szegedi Csanád képviselőjelölt tájékoztatta a Kuruc.info hírportált. Elmondása szerint őt eddig csak egy MSZP-s vénasszony fenyegette meg egy felmosórúddal, a baltás eset viszont megdöbbentette. „Pedig mi az egyszerű embereknek a javát akarjuk, de nem elvenni, mint a mostani kormány” – fogalmaz Szegedi, s felhívja a figyelmet: szavazatot se vesz el a MIÉP–Jobbik semelyik párttól, mert szimpatizánsaik döntő többsége egyszerűen otthon maradna április 9-én, ha nem indul valóban nemzeti párt.

A kopogtatócédula-gyűjtéssel országos viszonylatban is nehezen boldogul a MIÉP–Jobbik (és általában a kis pártok). Ennek fő oka az, hogy a Fidesz soha nem látott erőket felvonultatva igyekszik minél több ajánlószelvényt elhalászni: a „hivatásos” gyűjtőinek átlagosan 500 Ft-ot fizet cédulánként (!), amiből a szükséges 750 helyett 10 000, azaz tízezer darab összegyűjtése van kiadva pártutasításként mind a 176 képviselőjelöltjüknek.

Ezt jelenti, hogy ha csupán a minimálisan szükséges 750 kopogtatócédulát gyűjtené be a Fidesz jelöltenként, a 176 egyéni választókerülettel és cédulánként 500 forinttal megszorozva ez összesen 66 000 000, nem tévedés: 66 millió forint! Ha 5 ezer ajánlószelvénnyel számolunk kerületenként, akkor az pontosan 440 millió forint. A törvény szerint jelöltenként 1 millió, vagyis országosan 176 millió forint szánható egyéni kampányra, azaz a Fidesz nagy valószínűséggel pusztán a kopogtatógyűjtéssel megszegi a törvényeket. Ahogy természetesen az összes parlamenti párt, amelyek vagy túlgyűjtenek, vagy vásárolnak... A Kossuth Rádióban, három szakértő által egybehangzóan elfogadott adat szerint (amit ki lehet számolni az óriásplakátokból, nyomdai és médiamegrendelésekből, és sok-sok más összetevőből) a két nagy párt cakli-pakli 5 és 10 milliárd forint közötti összeget költ a kampányra (s vélhetően a Szadesz és az MDF is együtt bőven megugorja a milliárdot). Legyünk kisstílűek, és számoljuk ki, hány lélegeztetőgép ára mindez? A MIÉP–Jobbik a Harmadik Út egyelőre meglehetősen harmatos kampányának egyik oka, hogy összesen mintegy 80-90 millió forintot, a parlamenti pártok választási keretének durván 0,5-1%-át képesek kampánycélra fordítani.

Kérdésünkre, hogy nem reménytelenül kevés-e a MIÉP–Jobbik által eddig felállított 11 jelölt, Novák Előd, a Jobbik Magyarországért Mozgalom főszervezője elmondta: ennek oka abban is keresendő, hogy a MIÉP-pel való összefogás megnövelte a pártbéli bürokráciát, ami késlelteti az ajánlószelvények leadását. Sok helyen ugyanis a két nemzeti radikális párt alapszervezete külön gyűjti a kopogtatócédulákat, s csak a „házi verseny” végén egyesítik az eredményt. De a belső nehézségekre említett országos példákat is: minden dokumentumot alá kell írjon Csurka István és Kovács Dávid is, s amikor egy technikai kérdésben Jobbik-főszervezőként fel kellett hívnia Papolczy Gizellát (Csurka élettársaként gyakorlatilag a MIÉP vezetője), utóbbi szóba sem állva vele lerakta a telefont. (Novák a MIÉP Ifjúsági Tagozat korábbi elnökeként, kizárása után pert nyert Csurkával szemben, s a jelek szerint Papolczy azóta sem hajlandó kibékülni vele.)

Novák Előd nem érti, hogy láthat a polgári párt (tehát a Fidesz) riválist a nemzeti pártszövetségben, amikor éppen a MIÉP–Jobbik országgyűlésbe jutása a kormányváltás szükséges feltétele. „Ahogy mi, jobbikosok is félretettük azt a vágyunkat, hogy a nemzeti radikális tábort egymagunk képviseljük, és ezért a békát is lenyelve összefogtunk a MIÉP-pel, úgy a Fidesztől is elvárható, hogy a jobboldali egyeduralom helyett a kormányváltást tűzze ki célul” – fogalmaz a Jobbik főszervezője.

A kopogtatócédulák március 17-ei leadási határidejéig mindenesetre ki fog derülni, hogy a MIÉP–Jobbik a Harmadik Út hány megyében nem tud területi listát állítani, ami az egyedüli dolog, ami közvetlenül megnehezítheti a bejutást. Az 5%-os parlamenti küszöb ugyanis a listás szavazatokra értendő, amit ott is le lehet adni, ahol esetleg nincs egyéni képviselőjelölt, de van megyei lista. Az egyéni jelöltekre leadott első fordulós szavazatok pedig egyébként – a közhiedelemmel ellentétben – inkább a Fideszre való voksolás esetén vesznek el, mert ha a második fordulóban nyer a jobboldali jelölt, akkor nem kap töredékszavazatot is, viszont a MIÉP–Jobbik képviselőjelöltjeire adott első fordulós szavazatok automatikusan annak minősülnek, s az országos listán hasznosulhatnak. Ezután persze a döntő, második fordulóban még megválasztható a legerősebb jobboldali jelölt, akinek esélyeit növeli, ha az első fordulóban az országgyűlésbe bekerül a MIÉP–Jobbik a Harmadik Út, s annak fellelkesült szavazói mintegy hálából átszavaznak a finisben. Ha azonban a Fidesz nem tanul az SZDSZ-t minden eszközzel megsegítő MSZP példájából, s fű alatt és fű felett tovább kampányol a MIÉP–Jobbik ellen, amely így esetleg majd nem tudja a küszöböt megugrani, akkor sok nemzeti radikális otthon marad a döntő időpontjában, ami a 2002-es helyzet megismétlődéséhez vezethet.