Annak ellenére, hogy a film szelíden-simogatóan baloldali, hogy ne mondjuk: kommunista – másképp el se készülhetett volna, ezért kapta a moszkvai fődíjat is –, s a rendező sem egy szélsőjobboldali nyilas keretlegény, a csodálatos színészalakítások miatt érdemes megnézni: Horváth Sándor, Bencze Ferenc, Dégi István, Latinovits Zoltán, Őze Lajos, Márkus László, Bánffy György, Nagy Gábor és Cserhalmi György hatalmas, mégis szerény alakításai miatt.
Fábri nagy érdeme a színészvezetés – itt mindenki a helyén van, mert mindenki önmagát játssza. A bájgúnár Nagy Gábor a bájgúnár nyilas tisztet (élete talán legjobb alakítása), Márkus a nárcisztikus, sznob és hiú könyvkereskedőt játssza, Őze szinte minden korábbi szerepe cinizmusának egybesűrítését. A Gyurcsány-rajongó Moór Mariann meg… hát igen, a szerepet mintha ráöntötték volna. A rendező nem művészkedik, hagyja kibontakozni a színészeket, még terelgetni sem kell őket, annyira lubickolnak saját játékukban.
 Latinovits és Cserhalmi a filmben |
Latinovits, mint utolsó filmszerepében (pár hónap múlva halott),… ahogy leszalad a lépcsőn (1:33:25) – no, ez az, amit nem lehet tanítani, ehhez Latinovitsnak kell lenni. A mozdulatai lenyűgözők: háromszor rágyújt, a tárcáján megkopogtatva a cigarettáját; „Rálőnek egy testvérünkre, bágátell ügy” – mondja, miközben meghajlítja a térdét (1:19:48), megigazítja a mandzsettagombját (1:39:16), előhúzza a zsebkendőjét (1:39:50). Egy Kolosváry-Borcsa Mihály szellemiségét idézi öntudatlanul is, mintha az akkori ideológust látnánk benne megtestesülni, pedig nem is hallhatott róla. Ehhez kell a zseni. Az alkotók szándéka visszafelé sült el, ezt a szerepet nem rá kellett volna osztaniuk ahhoz, hogy egy nyilas tömeggyilkost, egy számító és démoni alakot ábrázoljanak vele. Groteszk módon Latinovits fölé emelkedett mindenkinek. Nem tehetett mást.
Betyár Istók
Kapcsolódó: - Filmiskola 1. Jankovics Marcell: Küzdők (1977)
