Készült: 1965, színes, 19 perc. Balázs Béla Stúdió. Írta és rendezte: Huszárik Zoltán. Kép: Tóth János. Zene: Durkó Zsolt. Vágó: Morell Mihály
A film elnyerte a legjobb kísérleti film díját az oberhauseni nemzetközi filmfesztiválon.
 |
Az Elégia forgatókönyve
Elmennek, elhagynak a lovak. Ezeket az állatokat, amelyeket időszámítás előtt kétezer évvel az ember magához szelídített, s ábrázolásaiban elsők között örökített meg a barlangfalakon, lassanként kiszorítja a civilizáció. Illő, hogy az ember, aki hosszú időn át társává tette őket, búcsúzzék tőlük. Ez a film lírai vallomás. A búcsú gondolatát fogalmazza, az emlékek szertelen megidézésével.
Első tétel
Gondolatilag a teremtés útjait, a föld embriómozgását követjük nyomon. Mikroorganizmusok stabilnak tűnő, majd mozgássá váló alakzatait összeállítva, felismerhetővé válik az emberre szabott világ összegezett képe. Ebben az anyagkezelésben a valóságelemeket, a szín és a tárgyi világ formáinak ritmikailag ölelkező együttese adná. Színvilágára nem a tobzódás, inkább az értelmezés szándékait szem előtt tartó monokronitás a jellemző. Emócióban, hatásban a csodateremtésről, a születés misztériumáról szól az első tétel.
 |
 |
…Kövek, ásványok, kőzetek, növények, kőbe zárt rajzai…
…Földfelületek, megrepedezett kéreg…
…Fakérgek, fatörzsek évgyűrűi…
…Vizek hullámkarikái…
…Felhők mozgása…
…Mozgó faágak, bokrok zizegő vesszői…
…Szerteágazó gyökerek…
…Vizek hullámkarikái…
…Fatörzsek évgyűrűi…
…Szélcibálta fűcsomók…
…Homokon forgószél spirálja...
…Szittyós, zsombékos vizek vibrálása…
…Hullámok egymásratorlódása…
…Vízparti kövek emelkedése és bukása…
…Füstoszlop kígyómozgása…
….Figyelő madár egy faágon…
…Halcsapatok kövek között…
…Rebben a madár, repül, majd kimerevedve megáll…
…A halak megállnak a vízi világban…
Második tétel
A tétel első harmada a szabadság teljes kiélését példázza. Esztétikailag mozgástanulmány, amit a tömegmozgás szépségén túl a változó külső ritmus is variál.
Az ezt követő szakaszban szétzilálódik ez a ritmus, lelassul, lehalkul a gondolat is, s a főtémába más jelentésű fogalmi rendszerek kapcsolódnak, amik tovább variálják nemcsak esztétikailag, hanem jelentésben is a lóhoz fűződő kapcsolatainkat.
Ezek az emléksorok – egy-két esetet kiemelve – az emlékezés természetes időbeliségét élik; részint a már meglévő ábrázolási formákkal (film, képzőművészet, fénykép), vagy most újrateremtett képekkel, amik szinte hasonlóak módszerükben, anyaghasználatukban az előbb említettekhez.
A tételt záró jelenetsora már jelzi ezt a sorsszerűséget, ami felkészíti a nézőt is a búcsúzásra. A tájelemek is jelentős metamorfózison mennek át, bukolikus tájból civilizált tájelemekbe.
Feldolgozásában e tétel első harmada nagy képegységekre épül, majd ezt folytatva fokozatosabban befelé szűkül, míg egy ponton, a búcsú gondolatánál – újból kinyílik.
Színkonstrukcióban a monokróm színfelületet át- meg áttörik valőrben gazdagabb színmegoldások és fekete-fehér raszteres képelemek, úgy, ahogyan azt az emléksorok jelentése megkívánja.
 |
 |
…Futnak a lovak, ménesben gomolyognak, hegyi tájakról szállnak alá…
…Sík réten futnak – mozgásirányok váltakoznak…
…Homok száll fel a nyargaló ménes nyomában…
…Vízparton tükörképükkel versenyeznek…
…Meredek bazaltsziklákon futnak…
…Utak futnak el; országutak, dűlőutak, ösvények, betonutak, városi utcák…
…Országutak végén lovak állnak meg, s fordulnak felénk…
…Dűlőutak végén lovak állnak meg, s fordulnak felénk…
…Dűlőutak sírfalai között fordulnak vissza…
…Ösvények kémlelőnyílásain néznek felénk…
…Betonutak végtelenjéből ránk kérdeznek…
…Városi utcák magányában emlékeznek…
…Esik az eső, esik… leszegett fejjel a ló, körülötte a nyüzsgő város s az emlékezés színterei…
…Esik az eső, esik…
…Kopjás lovasok rohannak egymás felé, dárdáik összekocódnak…
…Tél derekán jeges mezőkön lovak állanak, szekerük teli jéggel…
…Szántanak, vetnek, betakarítanak, szőrükön csillog a fény…
…Bányák vaksi homályában törnek utat, s fordulnak újra…
…Konflis előtt topognak és indulnak az új szeretőkkel…
…Lesznek a család huszadik tagja; sátoros ponyván át cigányok, komédiások reményei…
…Álma a parasztnak, ki földre s lóra vágyott…
…Vasba-ruhások, bóbitákkal a harc mezején…
…Szüreti ünnep poroszkáló szép csillagai…
…Delacroix, Picasso, Marini, Tornyai, szelídség, félelem jelképei…
…Álomparipák, hol Chagall lovagol át zsidó mítoszokon, s a mese hallatja magát…
…Körhintalovak, térd alá fogott vesszők, hol a nép szerzi meg a pillanat örömeit…
…Lakodalmak boldogságvivői, s fordulói a magánynak…
…Kupecek előtt futnak, fogat mutatnak, nyerítenek…
…Kovácsműhelyek tüzét lesik, most formálják a patkót…
…Málló fal előtt futnak, s nem dobszó, géppuska teríti le őket…
…Robaj multával lesznek csak csupa csont, bőrruha, szerszám…
…Szekerek kerekein nem fordul a küllő, odaveszett a mozgás…
…Romos utcákon ők jelzik, hogy indul az élet…
…Halottaskocsik, amik a semmibe mennek…
…Lófejek, vörösek, egyre közelebb…
Harmadik tétel
Közlési módja objektív tárgyilagosság. Megformálása konstruktív. Forráselemei: a ló környezetvilága s a ma emberének környezetvilága.
A képi beszéd a mikro-megfigyelések elemeit vegyíti a nagy tömegformák ellentétpárjával.
Hangeffektusai: az első két tétel zenei lehetőségeit elhagyva, egy szóló hangszer megszólalása után, csak zörejelemekre épül, ami később kiáll, s a csend lép fel alkotóelemként.
 |
 |
…Autók százai állnak, villamosok fékje csikorog, duda szól…
…Mezők síkját kőfalak, kőfalak zárják…
…Istállók, kihűlt fészkek, jászlak mélyébe senki se néz…
…Szénásrácsok között csak a mészfehér fal világol…
…Kaszárnyák kőtömbjei között fújják, s fújják a takarodót.
…Kapuk nyílnak, ők kocognak ki, és soha többé be nem fordulnak…
…Országutak, városi utak vágóhídra menő Krisztusai…
…Poroszkálnak, visszatekintenek, ahová mennek, az már az út vége…
…Utcakövek, utcakövek, csak a zajt adják a tétova lábak alá…
…Bazaltsziklák, salakpiroslások halottkamrákká válnak…
…Zablák, kötőfékek, kengyelvasak, múzeumok pihenőhelyei.
…Templomhajók néma csarnokain, falak, padsorok magányán, üvegablakok szentgyörgy-táltosai…
…Lesznek koponyák, lábszárcsontok, mellkasok tömlöcei…
…Társa a volt vitéznek egy sírba temetve…
…Csattan a kirner, zuhan a ló…
…Cirkuszi lovak, leszegett fejű ámokfutók…
…Körhintalovak körbezárt mozdulatlansága…
…Kémények, füsttel, korommal, szennyel…
…Háztetők rombuszai, emlékművek magánya…
…Szekerek, szekérrudak megmerevedett álmok…
…Platánfáról verébraj rebben, repül, majd kimerevedik…
…Nincs csoda többé, villamosok ablakai – bezárt világok, városi fények – halotti gyertyák…
…Autók fényjelei nem veszik észre őket…
Betyár Istók
Kapcsolódó:
