A „keresztény, nemzeti” kurzus lassan ki tudja hányadik évében ezúttal is minden atrocitás nélkül zajlott le a 29. Budapest Pride. A magamutogató aberráltak a „tomboló fasizmus” ellenére békésen vonulhattak végig a fél városon, akadályozva ezzel a forgalmat, valamint károsítva a lakosság látóidegeit.
Kissé fárasztó és unalmas már, de azért az ember pár mondat erejéig csak számonkéri ezen a szerencsétlen kormányon, hogy ilyenkor merre van a családvédelem, a gyerekvédelem, meg az a sok „bölcsesség”, amit a tradicionális értékekről összehordtak, majd azzal a lendülettel ki is dobtak a kukába? Válasz sosem lesz, jobban fogalmazva a teljes csend is felér egy válasszal, ennél többre ne is számítsunk a NER-től.
Egészséges távolságból – nehogy elkapjon a hányinger ezen a nyári hétvégén – de azért átolvastam, miket hordtak össze a szervezők és a felszólalók és nem meglepődve konstatáltam, hogy még mindig az „elfogadás” hiányán és a kormány hozzáállásán lovagolnak.
Persze, a „tolerancia” nem ismer határokat, egyre több és több kell belőle, sosem lehetsz eléggé elfogadó, az meg hidegen hagyja őket, hogy a kormány minden óhajukat teljesíti. A Fidesz egy olyan lobbi érdekeit igyekszik kiszolgálni, amely feneketlen bendőként nyel el mindent, és amely sosem lesz elégedett azokkal a jogokkal, amiket már eddig megkaptak. Nincs más lehetőség tehát, csakis az ellenállás, a globalista bábfiguraként működő NER viszont nyilvánvalóan nem érti ezt, vagy ha érti is, nem érdekli, hidegen hagyja.
Volt azonban a buzivonagláson egy olyan jelenet, amely még annál is abszurdabb, hogy a homokosok felvonulhatnak a „nemzeti” Magyarországon. A meneten ugyanis palesztin és izraeli zászló is előkerült, jelen voltak tehát palesztinpártiak, és Izrael-barát (zsidók?) is.
Mivel a két csoport közel volt egymáshoz, az esetből kisebb csetepaté, vagyis inkább kölcsönös panaszkodás lett, hogy miért jelenhet meg a másik zászlaja a vonagláson.
Érdekes, vagy inkább szánalmas lenyomata volt ez a Gázában zajló népirtásnak. Egyrészt, mert valószínűleg sem a terrorállam, sem a Hamász nem lelkesedne a Pride-ról érkező „támogatásnak”, másrészt, mert az LMBTQ-lobbinak semmi, de semmi köze ahhoz, ami a Közel-Keleten zajlik. Noha ez ebben a formában talán nem került szóba a Hamász részéről, de értékrend és világszemlélet szempontjából szinte kizárt, hogy bármilyen téren is „LMBTQ-jogokat” támogatnának, így a hasonló akciók csak rontják a palesztin ellenállás renoméját a zsidó agresszióval szemben.
Ha konkrétan a Közel-Keletet nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy egyedül Izraelben adnak teret Pride-rendezvényeknek, de erősen élek a gyanúperrel, hogy „a térség egyetlen demokráciájának” főbb döntéshozóit sem különösebben foglalkoztatják a homokosok jogai, a hadsereg és csatolt részeinek mészárosait meg valószínűleg még annyira sem.
Szürrealizmus ez a javából...A zsidóság által civilizációnkra szabadított woke őrület melléktermékeinek sötét zsákutcája.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info