Október 28-án szóvá tettem a Facebookon, hogy kisfiam az óvodából töklámpást formázó maszkkal érkezett haza. Másnap meg is említettem ezt a vezető óvónőnek, emlékeztetve, hogy a kontinentális európai és különösen a magyar kultúrába a kelta eredetű, amerikanizálódott „ünnep”, a halloween nem tartozik bele, mi október 31-én a reformáció emléknapját, november 1-jén mindenszenteket ünnepeljük, november 2-án pedig halottainkról emlékezünk meg. Azt a megnyugtatónak szánt választ kaptam, hogy halloweenról a foglalkozásokon szó nem esik, a töklámpás az őszi betakarítást szimbolizálja (sic!), így nem sérül a magyar hagyomány, a magyar kultúra sem.
Ó hogyne! Én pedig éppen most jöttem le a falvédőről és a hátam is tollas! Nem kell különösebb műveltség ahhoz, hogy tudjuk: nem csak az óvodás korú gyermek (bár fogékonysága révén ő különösen), de még a meglett felnőtt is befolyásolható, személyisége alakítható az őt körülvevő környezet tudatos alakításával. Ha a gyermekkel a kötelező óvodai foglalkozáson töklámpásmaszkot készíttetnek, ha a bejáratnál söprűn lovagló boszorkány fogadja, öltözőszekrénye tetejére töklámpást raknak dekorációként, s ugyancsak kötelező foglalkozás keretében töktablót készíttetnek a lurkókkal, akkor már egyetlen szót sem kell szólni halloweenról, beléjük plántálódik az anélkül is.
A kelta újévből (a sötétség istene fogságba ejti a napistent) kialakult amerikai ünnep, és az ahhoz kapcsolódó jelképrendszer (a töklámpás az ördöggel egyezkedő, ezért megnyugvást nem találó, bolygó lélek, a lidérc szimbóluma) kifejezetten keresztényellenes jelentéstartalmat hordoz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a modern sátánizmus megalapítója, Anton Szandor LaVey felfogása, aki a Sátán Egyháza, a sátánimádat legnagyobb ünnepének tartotta a halloweent.
Az óvodai nevelés 2012-ben kormányrendelettel közzétett országos alapprogramja hangsúlyozza, hogy az óvodai neveléssel szemben a családi nevelés az elsődleges. Éppen ezért előírja az óvodapedagógusok számára a kapcsolattartást is, noha nem rendelkezik arról, hogy miként érvényesíthetik primátusukat a szülők – már akik szeretnék – az éves óvodai nevelési program megalkotása során. Intézményesített rendszer ugyanis a családi és óvodai nevelés összehangolására nincs, vagy ha van a szülői munkaközösség révén, az nem működőképes. Kétségtelen, hogy az országos alapprogram a nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelése kapcsán említi a multikulturális nevelést, már ha egyáltalán a kultúra körébe tartozónak tekintjük ezt az amerikai ünnepet. Ám ugyanez az alapprogram tartalmazza célként és feladatként a következőt is: „A gyermek, miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is.” Így, ahogyan a fotókon látható?
Tallós Emil