Bármilyen dimenzióban belerúgni egyébként is depresszióval küzdő édesanyákba, akiknek a testi önképük megváltozik, aljas és tűrhetetlen. Négyszer éltem át és meg azokat a hónapokat, amikor az embernek saját hibáján kívül megváltozik a teste, és az életének legfontosabb szükségleteit a gyermeke egészségének rendeli alá. A szüléssel és szoptatással megváltozik az evés, ivás, alvás, mozgás és a szexualitás is.

Ugyanakkor akik most felháborodtak Norbi kijelentésén, gyakran az ő szavait igazolják vissza. Nagyon sok férfi van ugyanis, aki a nőt elsődlegesen a szexualitás dimenziójában értelmezi. Ez persze nem a nők hibája, pláne nem az anyáké. Sőt ilyen körülmények között még nagyobb elismerés illeti azokat, akik gyermeket vállalnak. Saját tapasztalatom is ugyanakkor az, hogy kb. minden tízezredik "nagyon csinos vagy, Dóri" mondatra jut egy "csodállak azért, mert négy gyermeket nevelsz". De feltehetném azt a kérdést is, hogy ki az az egymillió ember, aki lájkolja Palvin Barbinak azt a képét, amin egy másik modellnő fenekét simogatja? Ők vajon lájkolnak anyukás képeket is? Kötve hiszem. Ott elmarad az elismerés, mélyítve az önbizalom hiányát.

A házasság ugyanakkor más dolog. A családtagjait feltétel nélkül szereti az ember, akármilyenek is. De a törődő szeretet próbál változtatni: pl. a gyerekeinket akár az ellenkezésükkel szemben is elvisszük mozogni. Szeretjük őket úgy, ahogy vannak, mégsem hagyjuk elhízni őket. A mindennapos testnevelést is ezért támogatjuk, mert nem mindegy, hogy egészségesek-e. A férfiaknak és a politikának is mindent meg kellene tennie azért, hogy az anyák önbecsülése visszatérjen a szülés után akár azzal, hogy van lehetőségük én-időre, mozgásra. Hogy ne mackónadrágos anyukának, hanem vonzó nőnek is érezzék magukat. Mert egy anya nőként is lehet ugyanolyan vonzó, szexi, mint egy gyermektelen nő. De ehhez a férfiak támogatása is kell, pl. az apák gyermeknevelésben betöltött szerepének növelésével. Szerencsés vagyok, mert az én férjem pl. már több mint ötezerszer pelenkázta gyermekeinket; a hasonlók miatt jut időm és erőm nekem minden este a mozgásra. De mikor lesz ez általános a társadalomban? Ahhoz, hogy egy nő többet foglalkozhasson saját alkatával, több segítséget is kell nyújtani neki.

Persze jó lenne felrázni a társadalmat, mert Európa legkövérebb nemzete vagyunk, de ha belerúgunk az egyébként is megsebzett anyákba, nem leszünk előrébb. Az Eurostat felmérése szerint a lakosság 53%-a saját bevallása szerint sosem mozog. A miértre az a válasz, hogy nincs rá idejük, miközben átlagosan naponta több mint négy órát ülünk a tv előtt... Szóval teendő lenne, de az ilyen bunkó, anyaellenes kirohanások éppen az ellenkező hatást érik el sajnos. Inkább osszunk meg és lájkoljunk több kismamás, családos képet, elismerve, hogy a gyermek áldás!