1970. május 15-én változott eleven fáklyává, néma lángnyelvvé Moyses Márton ’56-os politikai elítélt. 1970. február 13-án Brassóban a kommunista pártszékház előtt benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát. Később iszonyú kínok között az égési sebeibe halt bele.
 Tablókép ballagás után (forrás: erdely.ma) |
Moyses Márton apai ágon a brassói evangélikus szász Moyses és Gusbeth, anyai ágon a nagyajtai unitárius székely-magyar Péterffy (Péterfi) családból származott. 1941. április 20-án született Sepsiszentgyörgyön.
Moyses Mártonnak már tizenéves korában megmutatkoztak az „ellenzéki” fellépései, mikor társaival „röpcédulákat” gyártottak és szórtak szét Nagyajtán olyan feliratokkal, hogy „Legyen vége a szovjet uralomnak!”, „Miért nem jó a gép, ha nem orosz?”, „Le a kommunizmussal!”, „A kosztromai tehén adhat sok tejet, de nálunk megdöglik”.
A magyar forradalom 1956. október 23-i kitörése másnapján a baróti iskolában gyűlésre hívták a tantestületet, majd a nagyobb diákokat, és „feldolgozták” nekik a „magyarországi eseményeket”. Márton György egykori iskolatárs közlése szerint többen hozzászóltak, Moyses pedig azt kérdezte: „Miért nem mondják az igazat? Miért nem mondják meg, hogy Magyarországon forradalom van?” Hősünk ekkor mindössze 15 éves volt.
Moysesék elhatározták: tesznek valamit. 1956. november 10-én négy baróti középiskolás diák: Bíró Benjámin, Józsa Árpád Csaba, Kovács János és Moyses Márton Érkörtvélyesre vonatozott, hogy a román–magyar határon átszökve a magyar szabadságharcosokhoz csatlakozzanak. Moyses és Kovács János nem jutott át a határon, eltévedtek, majd hazatértek. Moysest az igazolatlan hiányzás miatt Barótról eltanácsolták, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Középiskolában érettségizett 1959-ben.
 Bolyais csoportkép 1958-ban. Felső sorban jobbról a hatodik Moyses Márton (fotó: Arcanum Digitális Tudománytár) |
"Tanárai, a baróti majd a vásárhelyi gimnáziumban csodálták nagy tudását, és Erdély leendő polihisztorát látták benne, ezért óvva vigyáztak a teljesen árva, okos, de szókimondó, veszélyesen bátor diákra, aki merészségével felkeltette az államhatalom gyanúját."
A Securitate Sepsi rajoni részlege 1956. november közepén kezdte figyelni/megfigyeltetni Moysest, a belügyiek – a jelentések szerint – ekkor már tudtak a határátlépési kísérletről és a rendszerrel szembeni kritikáiról. Egy „Babits Mihály” fedőnevű ügynököt állítottak rá. „Babits Mihály” rendszeresen beszámolt tartótisztjének, Harmati Albert hadnagynak a Moysesszel folytatott beszélgetéseiről. Az így szerzett adalékok birtokában Harmati hadnagy javasolta, hogy Moyses Mártonnak nyissanak egyéni megfigyelési dossziét, és sorolják be őt a „magyar nacionalisták” csoportjába.
1960. október 1-jén Moyses Márton megkezdte tanulmányait a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán. November 22-én a Securitate letartóztatta, a motozás során találták meg nála öt versét és egy esszévázlatát. Letartóztatásakor „Holnap forradalom”, „Szomorú beszéd magamról (Barátomnak)” , „Igaz emberséggel ölni" és „Beszéd meg-meggyilkoltakhoz” című verseit találták meg nála, ugyanakkor a barátjával, a Szokoly Elekkel folytatott levelezését is felhasználták ellene (Szokoly-féle per).
Szokoly az október 23-i ünnepséget követően így emlékezett 2021-ben Baróton, a „Barátom, Moyses Márton” című visszaemlékező előadásában:
„Nekem, a legjobb barátjának sem említett soha egy szót az 1956-os kalandozásairól, de egy biztos: nem voltunk ártatlanok. Moyses Márton tüzes lelkű ember volt. Nem tartoztatta és nem türtőztette magát. Hogy hős volt-e vagy mártír? Elsősorban mártír volt, de azért hősies bátorság is kellett ahhoz, hogy például a rendszer elleni tiltakozás legfájdalmasabb módjait válassza. Ilyen volt az öngyilkossága is. Ő a tűzhalált választotta. Mártírsága mellett mindenképp figyelemre méltó volt hősiessége is, ám az utókor általában könnyen felhasználja az elődök hősiességét, olykor ki is sajátítja.”
Majd folytatta egykori barátja jellemzését:
„Volt benne egy jó adag elszántság is. Szerette az igazságot. Nehéz élete volt már letartóztatása előtt is, szegénységgel kellett küzdenie. A társadalom peremén élő, lázongó embernek jellemezhetném, aki, nemhogy kerülte volna, inkább kereste a bajt. Miután a Bolyai Kollégiumba került, osztályfőnöke, Leopold Irén meg is jósolta neki: Moyses, magának rossz éve lesz.”
December 7-én Vladimir Feigl Securitate-százados elrendelte a Moyses elleni vádemelést a társadalmi rend elleni, izgatás útján történő összeesküvés vétségéért.
1961. július 14-i marosvásárhelyi ülésén a Kolozsvári Katonai Bíróság alapfokon hét év börtönre, ötévi jogvesztésre és vagyonelkobzásra ítélte Moyses Mártont. A Kolozsvári Katonai Bíróság 1962. június 28-án Macskási Pál alezredes hadbíró elnöklete alatt Moyses Mártont jogerősen két év szabadságvesztésre, három év jogfosztásra és személyi vagyonának elkobzására ítélte.
A szamosújvári börtönbe szállították, ahol két évig a legnagyobb kínzásoknak vetették alá. Vasgolyók, béklyók voltak a fiú lábán, fejére állandóan víz csöpögött. Vallatói eltökélt szándéka volt addig kínozni, amíg megnevezi társait is, akik vélhetően hozzá hasonló forradalmi gondolatokat forgatnak a fejükben. Hogy még véletlenül se tudja kiejteni senkinek a nevét, cellájában talált dróttal, levágta a saját nyelvét. A börtön orvosa azonban, külön rendelet alapján, érzéstelenítés nélkül visszavarrta azt, minek utána, bár életben maradt, aztán már alig tudott beszélni.
Moyses 1962. november 22-én szabadult, tehát teljes büntetését letöltötte.
Mivel úgy gondolták, hogy már úgyis halálához közeledik, hazaengedték. Ám, testvére áldozatos ápolásának köszönhetően ő valamelyest felépült. Ezt látva, szülőfalujában, Nagyajtán arra kötelezték, hogy a téeszben dolgozzon. Látványos elrettentés volt ez a helybélieknek: lássa mindenki, mi lett a korábban jóképű fiúból, tehetséges költőből, csak azért, mert szembeszállt a kommunizmussal.
 Moyses Márton letartóztatásakor, 1960. november 22-én (fotó: Arcanum) |
Nyolc évig volt ellátó őr, és takarította a tehenek istállóit, miközben folyamatosan és eredménytelenül kérvényezte, hogy legalább fogathajtónak előléptessék. Mindeközben fáradhatatlanul írta verseit és rótta füzetébe a magas szintű matematikai képleteket, ami miatt környezete állandóan kigúnyolta.
Egyetemi tanulmányait nem – akkori egészségi állapota miatt sem! – folytathatta. 1967–68-ban leveleket írt a Matematikai Lapoknak, a szovjetunióbeli dubnai atomkutató intézetnek, a találmányok országos hivatalának, nagyajtai folklórgyűjtéséből részleteket küldött a Korunknak közlésre, de mindenütt elutasították.
Moyses állami munkahelyet keresett, hogy tovább tanulhasson. Ekkortájt próbált elhelyezkedni Brassóban, de nem tudott. Márton idegei nem sokáig viselik el ezt a földi poklot. 1970. február 13-án, pénteken, felgyújtotta magát Brassóban, a Román Kommunista Párt székháza előtt. Három hónap múlva, a baróti kórházban hal meg őrizet alatt úgy, hogy a Securitate parancsára minden orvosi ellátást megtagadtak tőle! Versei nem maradtak fenn, a Securitate megsemmisítette azokat.
Temetésén senki sem vehetett részt, összes iratait, feljegyzéseit elkobozták, fényképeinek nagy részét is elégették. 29 éves volt.
 Moyses Márton emléktáblája (forrás: Wikipédia) |
Moyses Márton származása (édesapja brassói szász) és szimbolikus halála kapcsán is Brassó városához kötődik. Ha egy igazán karakteres antikommunista hőst kerestek a románok, hát nyugodtan állíthattak volna szobrot ennek a nem mindennapi erdélyi fiatalnak Brassóban.
Mi pedig ne csak emlékezzünk, hanem emlékeztessünk is! Napjaink fiatal generációját ki kell szakítanunk a digitális diktatúra világából és utat kell mutatnunk, hogy bátran léphessenek abba az elképzelt, szabad jövőbe, amit Moyses Márton is megálmodott számukra.
Tóth Máté
történész
történész
