S természetesen ebbe a sorba illeszkedik az ún. harmadik köztársaság is Magyarországon. Formailag ugyan demokrácia és jogállamiság van ma hazánkban, valójában egy, az állampolgárokkal szemben kíméletlen totalitárius politikai rendszer elszenvedői vagyunk. Ez különösen jól artikulálódik 2006 ősze óta. A diktatúra brutalitásának és kegyetlenségének legnyilvánvalóbb letéteményese az ún. „rendőrség”. Evidencia, hogy egy alkotmányos jogállamban a rendőrség feladata a közrend fenntartása és a bűn üldözése, sanda politikai szándékok megvalósítására, a politikai ellenfelek megfélemlítésére és az azok elleni fellépésre pedig nem használható fel az éppen regnáló hatalom részéről. Ezzel szemben mit látunk és tapasztalunk hazánkban? Mind ennek az ellenkezőjét.

A neoávó elsődleges feladata, hogy védje a jelenlegi hatalmat, s Draskovics csahos kutyái a legkíméletlenebb módon lépnek fel a politikai ellenzékkel, annak képviselőivel szemben. Jogszerű tüntetéseket, demonstrációkat vernek szét minden alap nélkül, bestiális kegyetlenséggel rárontva békés járókelőkre, 50 kilogrammos öreg nénikre, minősíthetetlen módon lekurváznak és megaláznak fiatal lányokat, órákra meztelenre vetkőztetnek fiatalembereket, miután a „sün-akció” keretében, közröhej tárgyát képezve, kiemelték őket a tömegből, s akik mellesleg semmiféle szabálysértést vagy bűncselekményt nem követtek el. Békésen demonstráló tüntetőket fújnak le Isten tudja, miféle gázokkal, nőket vernek össze a droidok aljas, gyáva módon, s rabosítják a hatalomnak leginkább nem tetsző nemzeti radikális párt, a Jobbik elnökét – a semmiért. (Inkább a bűnözőkkel tennék ezt – fűzhetjük hozzá.) Ugyanakkor a legfőbb bűnözőket, a milliárdos tolvajokat, egy jobb sorsra érdemes országot totálisan tönkretevő és lezüllesztő megbízó gazdáikat, a Gyurcsányokat, a Bajnaikat, a Draskovicsokat, a Vereseket futni hagyják, sőt, készségesen segédkeznek nekik bűncselekményeik kivitelezésében. Ám nagyon sok esetben a pitiáner bűnözőkkel is tehetetlenek, különösen, ha azok egy szociológiailag jól körülírható etnikai kisebbséghez tartoznak. Így aztán már ott tartunk, hogy az ország bizonyos régióiban kapával, késekkel felfegyverzett cigányhordák állítanak meg, s fenyegetnek békés autósokat, tehát derék Draskovics-kutyáink az országban kialakult kaotikus állapotokat impotens módon, tisztes távolságból nézik. (Amellett, hogy békés tüntetőket és járókelőket bántalmazva a rendetlenség fő okozói is egyben.)

Mindemellett hihetetlen baklövéseket követnek el napi, nyomozati tevékenységük során. A borzalmas móri sorozatgyilkosság esetében egy olyan ember, Kaiser Ede ül ma is a fegyházban, aki biztos, hogy nem volt az elkövetők között. A debreceni Balla Irma gyilkosát vagy gyilkosait sem tudják kézre keríteni már több, mint két éve, sőt, alaptalanul a saját fiát vádolták meg a szörnyű tett elkövetésével. A szegény Horák Nóri megölésével kapcsolatban is egyszer azt hallhattuk, hogy nyomon vannak, aztán kiderült mégsem, végül teljesen „életszerűen” és „hihetően” egy szerencsétlen fehér félkegyelmű nyakába varrták az egész borzalmat. (Nyilván 1-2 éven belül „kiderül” majd, hogy mégsem ő volt a kéjgyilkos.) S a legújabb hír szerint a tarnabodi cigány lövöldözés kapcsán is sikerült az ÁVO-nak jól mellényúlnia. Ez az ún. rendőrség teljesen hiteltelen, vezetői kompromittálódtak és számos esetben össze-vissza hazudoztak, így aztán miért is hinnénk el Bencze Józsefnek, hogy a minap Debrecenben elfogták az elmúlt egy évben az ország egymástól távoli pontjain hat cigányt lelövő társulat tagjait.

Ez ügyben is össze-vissza beszélnek a rendőrségi vezetők. Különösképp érdekes ez a 100 milliós vérdíj tekintetében. Egyszer azt mondják őkelméik, hogy volt nyomravezető, máskor meg azt, hogy nem. Amúgy is gyanús az egész történet, hiszen állítólagos profi elkövetőkről van szó, akiket egy évig hiába üldöztek, aztán mobiltelefonáláson buknak le, ami, valljuk be, igencsak amatőr dilettantizmusra vall.

Minthogy ez a hatóság a legdurvább erőszakot alkalmazza olyan esetekben, melyekben nem kellene, meghurcolva ártatlan embereket, a valóságos bűnelkövetőkkel szemben pedig sok esetben tehetetlen, alkalmatlan feladata betöltésére, azokkal a vezetőkkel egyetemben, akik számára – a Rendőrök a liftben néven elhíresült videó tanúsága szerint – komoly intellektuális kihívást jelent az, hogy mi a teendő, ha egy túlterhelt lift nem indul meg, s amellett három éve folyamatosan megveretik a nekik, illetve gazdáiknak nem tetsző utcai demonstrációk résztvevőit. Valószínűleg a leendő Drazsé-zsandárokat két tényező motiválja a pályaválasztáskor, így két csoport különíthető el az állomány berkein belül: vannak, olyanok, akiknek valóban hivatása a bűnüldözés, és ők küldetésszerűen választják ezt a szakmát, meg sajnos vannak olyanok, akik nem értenek semmihez az égvilágon, a civil életben óriási nullák, s úgy gondolják, egyenruhásként kiélhetik szadista, állatias hajlamaikat (lásd az elmúlt három év jeles ünnepein és politikai tüntetésein tanúsított magatartásukat).

A leendő nemzeti kormány feladata lesz az egész kompánia feloszlatása, majd nagyon komoly szakmai és pszichológiai szűrés után  egy, a nemzet szolgálatában álló, feladatát szakmailag magas szinten ellátó rendfenntartó testület létrehozása, s azoknak a bűnöző vezetőknek, akik parancsot adtak vétlen emberek összeverésére,  illetve a tényleges bűnelkövetőknek rács mögé dugása.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info