"Vannak, akik (mégis) azt hiszik, hogy az "igazi" kereszténység nem az eredeti kereszténység, hanem az, amely miután legyőzte a pogányságot és a Római Birodalmat, kénytelen volt átalakulni, hogy számításba vegye az európai géniusz örök értékeit. Ezek az integristák, a keresztény "Nyugat" hívei, amelyről azonban az egyházuk hallani sem akar. "

Ezt a fajta gondolkodásmódot Evola "valódi perverziónak" tartotta.

"Ezeknek a katolikusoknak ugyanis, feltéve, hogy doktrinális téren a helyes állásponthoz tartják magukat, világosan a tudatára kellene ébredniük, hogy kezdeményezésük teljesen "magánjellegű". Hogy komolyan vehessük őket és megváltoztassuk az előbbiekben róluk megfogalmazott negatív véleményünket, ehhez az kellene, hogy a döntés a megfelelő autoritással rendelkező egyházi felsőbbségtől jöjjön. Nyilvánvaló azonban, hogy egyáltalán nem ez a helyzet, mivel az egyház a modernizáció és a modern világhoz, a demokráciához, a szocializmushoz, a progresszizmushoz és minden efféléhez való alkalmazkodás antitradicionális és leszálló irányát választotta. Ezek az egyének (ti. a tradicionalista katolikusok - a ford.) egyszerű piaci legyek (Evola a La Fontaine-mesében megörökített "kocsis legyek" kifejezést használja - a ford. megj.), szóra sem érdemesek, és egyáltalán nem jogosultak arra, hogy a katolicizmus nevében beszéljenek, sem arra, hogy olyan méltóságot tulajdonítsanak neki, amelyet az elutasít. Az "örök egyház", amelyre egyesek hivatkozni akarnak, megkülönböztetve azt a történelemben cselekvő valódi egyháztól, csak egy eretnek szagú zagyvaság. "

(Antidogma, fordította: Hep Titusz)