Győri Nemzeti Hírlap, 1945. január 3.

Berlin, január 1. NTI. Hitler Adolf a német birodalom vezére és kancellárja az év utolsó napjának éjszakáján mondotta el újesztendei beszédét, amelyet nagy érdeklődés előzött meg.

Minden idők legnagyobb harcát viseli most a német nép, amely a szenvedések szörnyű sorozatán ment keresztül. Az elmúlt esztendő ennek a jegyében zajlott le. Ellenségeink az elmúlt esztendőre építették legkésőbbre győzelmük megkoronázását. Tény, hogy egyik katasztrófa a másik után érte a német népet, amely mégsem omlott össze, mégsem tört meg, sőt erőinek összefogásával most készül a döntő csapásra. Németországot sem az ígért Tél tábornok, sem az Idő tábornok, sem az angolszász, vagy szovjet haderő nem kényszeríti térdre.

Az ellenség két propagandával dolgozott. Biztos terminusokat állított fel a győzelem kivívására, hogy ezzel hiú ábrándokba szédítse népét. 1939 őszétől kezdve egyik ígérgetés a másikat követte. 1941-re feltétlen összeomlását ígérték Németországnak. A holdkórosok biztonságával jelölték meg 1944 augusztusát, mint a német birodalom végső összeomlásának idejét, majd azt ígérték népüknek – mikor ez az összeomlás sem következett be –, hogy 1944 karácsonyára a szövetséges államférfiak Berlinben találkoznak. Most már 1945 augusztusára ígérgetik, hogy addig vége nem lesz a háborúnak. Az pedig nem a német nép kapitulációja, hanem csak a német nép feltétlen győzelme esetén következik be.

Társaságokat alakítottak, gyűléseket hívtak össze, ostoba törvénytervezeteket próbáltak fölállítani Németország legyőzésére. Bámulatos hosszú ideig lehet ilyen hazug propagandával népeket félrevezetni. Ha azonban egyik-másik demokrata államban bármelyik államférfi valóban elhiteti magával ezeket az ostobaságokat, annak háromféle oka lehet.

Először: Nem ismerte a német népet, amely nemcsak egyike Európa legdöntőbb tényezőjének, hanem kulturális szempontból is elengedhetetlen tartozéka Európának. Másodszor: mert a Nemzetiszocialista Államról halvány fogalma sem lehet ezeknek az egyéneknek. A zsidó propaganda hazugsága következtében tökéletes ismeretlenségbe, hamis beállításba burkolózott előttük a nemzetiszocialista eszme.

A nemzetiszocializmust sem a bolsevizmus, sem a demokrácia nem válthatja fel. Harmadszor végül azért, mert hamis ismeretekkel szalonpolitikusok és szalontábornokok a világot arról igyekeztek meggyőzni, hogy ravasz államcsínnyel sikerül győzelemre jutniok Németországban úgy, mint Finnországban, Romániában és másutt történt.

Ezzel szemben szeretném bebizonyítani, hogy a német nép és vezetői megdönthetetlenek akaratban és elszántságban, hogy ezt a háborút meg fogjuk nyerni.

Ismerjük a bolsevista angolszász és zsidó terveket, amelyek Németország eltüntetésére szövetkeztek. Népünk rabszolgasorsba jutásáról, éhhalálra ítéléséről van szó. Éppen ezért mindannyian el vagyunk szánva arra, hogy ez az állam sohasem fog kapitulálni. Sohasem fogja a megkezdett utat elhagyni, átvészel minden válságot, amelyet még nagyobb erőkifejtéssel pótol. A világnak tudnia kell, hogy minden német megsemmisít mindenkit, aki odaadja magát az ellenséges propagandának.

Hogy ellenségeink miért harcolnak, azt a zsidóság kivételével senki sem tudja. De hogy mi miért harcolunk, azt minden német érzi és tudja. Harcolunk gyermekeinkért, jövőnkért, kultúránkért. Ez a harc olyan súlyossá vált, olyan eszközökkel történik, amelyet eddig kultúremberek nem ismertek. A német nép, mint a Phőnix, úgy emelkedik fel. És a nép, amelynek milliói egyedenként annyi mindent áldoztak fel, egykoron majd büszke öntudattal gondolnak vissza ezekre a vészterhes, súlyos napokra, amelyek a történelemkönyvben külön oldalt érdemelnek. Ne gondolja senki, hogy az ellenséges terror által elpusztított városok nekem nem fájnak. Ellenkezőleg, minden német városhoz, helységhez személyes és a legszívélyesebb kapcsolatok fűznek. Mégis tudom, hogy Németország a legmélyebb pontról is felemelkedni képes. A nemzetiszocializmus pedig fel fog majdan építeni mindent. Városaink hatalmasabbak lesznek, mint valaha, a szociális igényeket tökéletesebben oldjuk meg, mint bármikor.

Nem tudjuk pótolni azonban a lerombolt kultúremlékeket, műemlékeket és a megszámlálhatatlan emberéletet, akik hozzájárultak hősiességükkel a legnagyobb harcokhoz, amelyet egy nép valaha is elviselhetett. A liberális korszak már rég eltűnt, mindenütt összeomlóban van a demokratikus államforma is, amely teljes kudarcot vallott. Így történt, hogy a királyi Olaszország példája után Finnország, Bulgária, Románia, Magyarország is összeomlottak a vezetőik gyávasága következtében. Mi ismerjük a liberalizmus, a szociális, korrupt légkörét. Könyörtelen harcot hirdetek ez ellen a kivénhedt társadalmi rend ellen, és ezt a harcot a legrendíthetetlenebb hittel folytatjuk. A német gyárak termelése napról-napra nő. Milliók dolgoznak megfeszített erővel önszántukból, félretéve minden egyéni érdeket. Így történhetett, hogy bármit pusztított el az ellenség terrorja, azt a német nép ismét felépítette. Ez a német nép a szenvedések kohójából még acélosabban kerül ki, mint bármikor. Ez év végén hálatelt szívvel mondok köszönetet a német nép millióinak mindazért, amit véghez vittek fanatikus elszántsággal. Harcoljuk tovább a megkezdett küzdelmet! Kevés időm van a beszédre, miden percem seregeink erősítésére szánom, és népem minden erejét latba vetem. Ugyanakkor biztosítani akarom a német népet, hogy hitem rendíthetetlen, ma egyetlen feladatom, hogy sokat szenvedett népemet átvezessem győztesen ezen a háborún. Hálát kell adnom az Istennek, hogy utat mutatott, hogy megmentett nemzetem érdekében. Fogadalmat teszek a Mindenható előtt, hogy hűségesen és rendíthetetlenül teljesítem kötelességem a győzelemig, amelyre méltó csak a Nagy Német Birodalom lehet.

Így fejezte be nagyhatású beszédét a német birodalom vezére, Hitler Adolf.