A fiatal nők jobban ki vannak téve a zaklatásoknak és szexuális támadásoknak, míg a középkorú férfiak a csalásoknak. Mindezt a Nemzetbiztonsági Felmérés (NTU) riportja ismerteti, melyet a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (BRÅ) közölt le ma. A 16-24 év közötti fiatal nők a szexuális támadásoktól leginkább veszélyeztetettek, 14 százalékuk számolt be arról, hogy legalább egy ilyenben volt részük 2016-ban. Az azonos korú férfiaknak 1,2 százaléka jelentett be ilyesmit. [...] »A fiatal nők nem csak jobban ki vannak téve a zaklatásoknak, de a szexuális támadásoknak is. Az NTU ugyanakkor nem kínál választ arra, hogy miért növekedett ezen típusú bűncselekmények száma, így analízisekre van szükség annak érdekében, hogy jobban megértsük ezen növekedés miértjét«, mondta Åsa Strid, a BRÅ helyettes egységvezetője.

2017 januárjában az egykori migrációs miniszter, Morgan Johansson (Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt) azt mondta, hogy a kormány nem fogja a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (BRÅ) számára megadni azt a feladatot, hogy friss statisztikákat vezessen a bűnözők származásáról. Mindezt annak ellenére, hogy immár egy évtizede került sor a legutóbbi ilyen beszámolóra, de Svédország demográfiája azóta drasztikusan megváltozott. A hivatalos statisztikák iránti szándéktalanság ösztökélt arra a tanulmányra, amit most összegeztem. További ösztönzésre találtam Peter Springare híres Facebook-bejegyzése által is, amire a következő hónapban került sor.

Az ezt követő hónapokban azon töprengtem, mi lenne a legjobb módszer, és májusban elkezdtem ítéleteket gyűjteni. Amint a tanulmány haladt, két cikket közöltem, melyeket előzetes tanulmányoknak lehet tekinteni. Meglehetősen elégedett voltam a második cikk után, de nem hagyott nyugodni, egy teljes képet akartam festeni a helyzetről, mely egyfajta ambícióvá vált és minden svédországi szexuális bűncselekménnyel kapcsolatos ítéletet megvizsgáltam az elmúlt öt évre visszamenőleg. Ha tudtam volna, hogy mindez több mint négyezer ítéletet jelent, feladtam volna, de naponta részletekben dolgozva rajta, szeptemberre befejeztem az összegzést. (PDF, 4. o.)

A célom az, hogy egy átfogó képet fessek a 2012 és 2017 között elítélt szexuális bűnelkövetők kilétéről, származási országokba csoportosítva őket, bemutatván azon trendeket, amelyek az idő teltével igazolják, amit egyesek a külföldiekről és a szexuális bűncselekményekről gondolnak. Én, aki a felmérést elkészítettem, a Svéd Demokraták felé hajlok, így nem állítom, hogy pártatlan lennék, de azt állítom, hogy a forrásanyag valós és statisztikailag jelentős.

Míg a BRÅ bűnözési beszámolói gyakran a gyanúsítottak hátterét vizsgálja, addig ez a felmérés a svéd bíróságok által szexuális bűncselekményekért elítéltekét. Így tehát szerintem nincs lehetőség félreértelmezésre azon számos behatást elemezve, amit kriminológusok gyakran tesznek, mert minden eset átment egy bírósági procedúrán és a vádlottat bűnösnek találták. (PDF, 4. o.)

A szexuális természetű erőszak mellett a betolakodókra jellemző alvilági klánháborúk is nem csak megjelentek Svédországban, ahol egykoron ilyesmit még hírből se ismertek, de egyre gyakoribbak a leszámolások, erőszakos fenyegetések, robbantások, autófelgyújtások is. 2017 januárja és szeptembere között kb. 6 000 autót gyújtottak fel országszerte a svéd állami televízió szerint. Egy nagyjából napi 22 felgyújtott autót jelent – mintha hadszíntér lenne az ország! De például október 30 napja alatt 17 bombarobbanás történt országszerte, gyakorlatilag minden második napon valami felrobban egy bűnbanda keze által.

A Russia Today cikke szerint:


Az eddig gyakran számszerűsített svédországi 55 „no-go zóna” is a sokszínűséggel együtt gyarapodik, így ez a szám már legalább 61-re nőtt egy év alatt, a rendőrség által kiadott „Sebezhető környékek 2017” című tanulmány szerint (PDF itt, főleg a 41. oldaltól). Közben a rendőrkapitány Dan Eliasson a lakosság segítségét kéri, mert a rendőrség képtelen úrrá lenni a helyzeten (svédül itt, angolul itt).


A svéd nemzetbiztonsági szolgálat veteránja, aki 30 évig volt a szervezet feje, PO Hellqvist is hasonló borúval látja a jövőt. Elmondása szerint egyfajta „hatalmi harc” folyik az országban a svéd hatóságok és bűnözői bandák között. „Párhuzamos társadalmak növekedésétől” aggódik, azok saját „morális rendőrségével”, részben levágva a társadalomról, és gyakran azzal ellenségesen viselkedve. szerinte nagyobb veszélyt jelentenek az országon belüli radikalizáltak, mint azok, akik visszatérnek a közel-keleti Iszlám Állam kötelékeiből. A helybéliek szerinte számosabban vannak.
 

Úgy tűnik, ezt a hatalmi háborút a megszálló és már befészkelődött hordák fogják megnyerni, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a rendőrség már olyannyira hatástalan, hogy nem csak a lakosság segítségét kéri, egyszersmind könyörög az elkövetőknek, hogy legyenek szívesek nem bűnözni, de bizonyos esetekben üzleteket köt bűnszervezetek vezetőivel is, amikor a bűnözőket képtelen elfogni és kordában tartani. Az Aftonbladet cikkéből:


Ami Holmnak nem nyilvánvaló (vagy csak úgy tesz, mintha nem lenne), az az, hogy ezek a bűnözők nem válnak törvénytisztelőkké szép szóra. Nyilván a rendőrség engedményeket, kedvezményeket, esetleg egy halom pénzt adott a bűnszervezetnek, hogy legyenek szívesek nem betörni. Így tulajdonképpen védelmi pénzt fizethettek a maffiának, ahelyett hogy kegyetlenül kivágták volna az összeset az országból, a szervezet fejével az élen, mert akik akkor abbahagyták a betöréssorozatot, folytatják majd máshol, máskor. Egy ilyen impotens rendőrséget nem lesz nehéz maga alá gyűrnie egy sokkal szívósabb és erőszakosabb népségnek, amint számuk tovább nő.
 

A svéd rendőrség már most alig áll a lábán. Pár szalagcím a világ sajtójából ezzel kapcsolatban: Express: „A svéd rendőrség attól tart, nincs elegendő járőre a migránsok általi erőszak terjedésének megfékezésére”. RT: „Nemi erőszak, rablások és gyilkosság: A svéd rendőrségnek nincsenek megfelelő erőforrásai a migráns bűnözési hullám elleni harchoz”. The Local: „A rendőrség nem volt elégségesen ellátva a stockholmi támadásra, mondják rendőrök”. Fria Tider: „70 rendőrőrs zár be idén nyáron – nincs pénz”. Newsweek: „Vannak no-go zónák Svédországban? A rendőrség »Sérülékeny területeket« ismertet, melyekben mindennapos a bűnözés”. The Local: „«Kimondottan sérülékeny területek« száma növekszik Svédországban: riport”. Egy belső felmérés szerint pedig a rendőrök 58 százaléka az fontolgatja, hogy másik munka után néz, így várhatóan a még meglévő rendőrség is elkeserítő jövő elé néz.

A politikai helyzet

A főbb pártokat felesleges is hosszasan boncolgatni ezen szempontból: mind teljes hátszéllel a multikulturalista szekta híveiként elkötelezettek nemzetük etnikai alkatának és egyediségének megszüntetése, szülőföldjük, őseik örökségének önkéntes átadása mellett a fentebb is bemutatott bűnözésre sokkal hajlamosabb, beilleszthetetlen és alkatából, ideológiájából adódóan is megszállásra, leigázásra termett idegenek számára. Akik elvileg változást hoznának, és akikre a hazafiasabb svédek szavazhatnak, a Svéd Demokraták (Sverigedemokraterna, SD), akik egy viszonylag jellegzetes nemzeti radikális pártként váltak ismertté, legalábbis a svéd viszonyok között, de az elmúlt időszakban vadhajtás-nyesegetésbe kezdtek, és már sokkal inkább jellemző rájuk egy politikailag korrekt jobbközepes álláspont.

Felcsillant a szemem egy éve, amikor egyik magyar származású és születésű képviselőjük, Anna Hagwall, aki 1972-ben költözött északra, azt szorgalmazta, hogy a svédországi sajtó legyen megrendszabályozva, és ne tulajdonolhassa azt se külföldi, se idegen etnikum, de természetesen egyből össztüzet szórtak rá minden oldalról, beleértve saját pártját is (melyből ki is zárták). A The Local cikkéből:


Hagwall arról is tanúbizonyságot tett, hogy érti, mekkora gond is van az elképesztő fehérellenes propagandát a népre hányó állami televízióval, amikor azt javasolta, hogy annak vissza kéne térnie az ’50-es, ’60-as évekbeli működési elvéhez, amikor is egy órát sugárzott reggel, egy órát délután és hármat este, hogy ne terjeszthesse „politikailag korrekt irányelveit”.
 

A zsidók persze nem hagyhatták szó nélkül mindezt, a Times of Israel cikkéből: A Svéd Antiszemitizmusellenes Bizottság elnöke, Svante Weyler szerint: „A svéd parlament egyik tagja által táplált antiszemita mítoszok ijesztőek”, hozzátéve, hogy „azt sugallva, hogy egy etnikai csoport irányítja a médiát, Hagwall antiszemita propagandát gyakorolt, azt erőltetve, hogy  a zsidók irányítják a médiát”. „Ez a fajta támadás a Bonnierék ellen régi tradícióval rendelkezik, mely ma is jelen van, nem utolsósorban a jobboldali propagandában.” Természetesen a Bonnierék mellett egyéb zsidó befolyás és irányítás is fellelhető a svédországi médiában (lásd korábbi írásomban), így azt „sugallni”, hogy a zsidók társadalmon belüli számarányukhoz képest messzemenően hatalmas véleményformáló erővel rendelkeznek távolról sem „mítosz”, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy csak verbális bunkósbot és morális megszégyenítés a reakció, nem ellenérvek, vagy ezen állítások cáfolata. „Igen, zsidók valóban messze felülreprezentáltak a véleményformáló médiumokban, de erre rámutatni antiszemitizmus, azért mert az, és kész!” – nagyjából ez történik itt is, mint általában. Ezt a zsidó befolyást igazolja az is, hogy ha „orosz befolyás” vagy „irányítás” lenne a vád, senkit se zavarna, sőt, esetleg bólogatnának is azok, akik most dühösen felhorkantak – de persze az orosz befolyás az ország médiájára és politikai életére jelentéktelen, így ők nem is képesek nyomást gyakorolni és egy olyan elnyomó, kirekesztő légkört kialakítani, ahol egy ilyen józan kijelentés miatt saját pártja rúgna ki valakit. A jól ismert „nekünk, zsidóknak nincs semmiféle hatalmunk, de könyörögj bocsánatért, és örülj, ha csak állásodat veszted el, és nem kell börtönbe menned gyűlölködésért!” abszurd helyzete áll fenn.

A zsidók nyomására nem először borult térdre a Svéd Demokraták: pár éve a párttitkár Björn Söder tett nekik nem tetsző kijelentést. A Times of Israel egy másik cikkéből:


Annak ellenére, hogy ő „annyira svéd”, mint egy (elvileg) hazafias svéd, mégis a zsidó csoporttal azonosul és egy nyomásgyakorló zsidó szervezet tagja, nem a svédek nemzeti, etnikai biztonságán munkálkodik. Ironikus módon ezzel pont Söder véleményét támasztja alá: zsidóként, zsidó érdekekért küzd (sokszor a svédek érdekeivel szemben, lásd: szájzártörvények), tehát a svéd nemzet életterén belül csak vendég, nem „asszimilálódott”, ami Söder szerint az egyetlen feltétele a svéddé válásnak. A „bárki lehet bármi, ha asszimilálódik” egykoron még liberális nézet volt, de manapság az asszimiláció elvárása már inkább „xenofób” és rasszista dolog, hiszen a „sokszínűség” a sok másféle csoport összekeveredéséből, egyfajta mozaikból áll, és azt elvárni, hogy az idegen illeszkedjen bele a többségi társadalomba, a „fehér felsőbbrendűség” bizonyítéka, hiszen ezzel magasabb szintre, domináns szerepbe helyeztetik a gazdanemzet, legalábbis a jelenleg uralkodó „liberális” fősodrat szerint. Ez a nézet valóban meghatározó, elég csak az adófizetők pénzéből, államilag támogatott segélyszervezet, a Egyéni Segítség (Individuell Människohjälp) propagandavideójára gondolni (melyet a fentebb említett, immár kirúgott SD képviselő Anna Hagwall által megregulázni szándékozott SVT állami televízió is sugárzott), melyben ilyesmiket hallhatunk:


Mindenesetre már egy elvileg nemzeti vezető egyébként liberális álláspontja se elég liberális, így az hamvat szórt saját fejére: „Söder szerint megnyilvánulásait kiragadták a szövegkörnyezetből, elmondván a svéd rádiónak: »Azok, akik ismernek a zsidókkal kapcsolatban, tudják, hogy régóta erőteljesen kiállok a zsidó állam és a zsidó emberek mellett.«

Hogy ne kerülje el figyelmünket az abszurditás: Söder szerint a zsidók lehetnek svédek, de csak akkor, ha svéddé válnak. Ez manapság „nagyon, nagyon félelmetes” és nemzetközi visszhangot, reszketést vált ki, a „'30-as évek Németországára” emlékeztetve.
 

A párttól persze a zsidóknak nincs félnivalójuk, ezt úton-útfélen bizonyítják is, ahogy fentebb is láthattuk, de például kecskére bízva a káposztát, a párt zsidóra bízta a bevándorlást: a húszas éveiben járó és „zöldliberális” múlttal rendelkező Paula Bieler a párt migrációval foglalkozó szószólója, s egyben a „gender és homoszexuális jogoké” is, mert nekik ilyenjük is van már. Meg is határozza az irányvonalat, mellyel ezek szerint a párt maga is egyetért: egy 2014-es interjúban Bieler kiáll a homoszexuálisok örökbefogadási joga mellett, úgy vélekedve, hogy a gyerek számára csak az fontos, hogy „szerető szüleik legyenek”, ami szerinte egy deviáns „pár” is lehet. A párt lassítaná és csökkentené a bevándorlást, de megszüntetni nem akarja, a betolakodottak kihajítására sincs szándékuk, velük egyedül a „beilleszkedés hiánya” a bajuk, tehát a söderi vonalon azt vallják, hogy bárki lehet svéd, jöhet is bármilyen etnikai csoport, csak azt kicsit ésszerűbb mértékben tegyék és viselkedjenek jobban. Így a sokak szerint „radikális” párt mindössze ilyen ejnye-bejnye szinten kezeli a kritikus és a svédek fajtájának hosszútávon vesztét okozó idegen megszállást.

 

 

 

 

A mozgalom radikális és nemzetiszocialista, továbbá tagnak se vesznek fel akárkit, az „antirasszista” Expo Foundation szervezet zsidó szószólója, Jonathan Leman, saját tanulmányukra hivatkozva mégis azt közölte, hogy „Egy új tanulmány, melyet az antirasszista Expo készített arra jutott, hogy az Északi Ellenállási Mozgalom aktivistáinak 32 százaléka nem hozható összefüggésbe korábbi neonáci aktivitással”, ami annyit jelent, hogy a mozgalom sikeresen szólít meg új arcokat, toboroz soraiba tettre kész fiatalokat.

A mozgalom az elmúlt hetekben-hónapokban meglehetősen aktív volt az utcákon, mely a fenti rendőrségi impotencia kapcsán is érdekes észrevételekre készteti a szemlélőt: például annak felismerésére, hogy a svéd rendőrség még ilyen gyenge formájában is képes hatalmas erőket mozgósítani és még rendőrségi helikoptert is bevetni, ha egy-két tucatnyi hazafi ún. „villámcsődületet” szervez és szórólapokat osztogat, ahogy azt történt most november derekán Göteborgban. (Az erről készült több mint háromórás felvétel több részén is hallható és látható a felettük lebegő és köröző helikopter, mint 2 óra 50 perckor.)

Korábban, 2017. szeptember 30-án az eddigi talán legnagyobb felvonulásukat tartották kb. 500-700 felvonulóval, melynek nagy visszhangja is volt. A szervezet szokásához híven, a rájuk jellemző fegyelmet és tisztaságot sugárzó megjelenésükkel vonult végig Göteborg utcáin – bár eredetileg egy zsinagóga mellett haladtak volna el, zsidó követelőzésre egy bírósági döntés ezt megtiltotta nekik. A felvonulás során az öngyűlölő antifák és színes hordák támadtak a hazafiakra, akik állták a sarat: többeket letartóztattak „erőszakos rendzavarás gyanújával”, köztük a szervezet fejét, Lindberget is. A mozgalom sikeresen sugallt erőt, fegyelmet, rendezettséget és férfias kiállást: minden bizonnyal ezen megmozdulásaiknak is köszönhető, hogy olyanokat is vonzanak, akik korábban nem mozogtak hazafias körökben.
 

A mozgalom az utóbbi időben az ország politikai színterén is terjeszkedik lassan, két képviselőt már sikerült beültetniük saját önkormányzataik székeibe, pártprogramjuk pedig nagy vonalakban egy 52 oldalas füzetben olvasható angolul (PDF itt), alább főbb szándékaik röviden:

• Azonnal véget vetni a tömeges bevándorlásnak. A hazatelepítését mindazoknak, akik nem észak-európaiak, vagy azokkal közeli rokonságban nem állnak, mihamarabb megkezdeni. Visszatelepítésük szülőföldjükre, vagy egy ahhoz közeli régióba a lehető leghumánusabb módon történjék.

• Minden adott eszközzel és hosszú távlatokban visszaszerezni a hatalmat a cionista elittől, amely gazdaságilag és katonailag megszállva tartja világunk nagyobbik részét.

• Egy önfenntartó Északi Nemzet létrehozása a megmaradt északi országokkal, egy közös katonasággal, valutával és központi bankkal, továbbá univerzális törvényekkel és szabályokkal. Ez szükségessé teszi az Európai Unióból és a hasonló északellenes koalíciókból való kilépést.

• Egy erőteljes kormány létrehozása, melyet a nép kellőképpen átlát. A vezetői posztok alkalmasság alapján érhetők el, és mindenekelőtt a kormány célja a nép java, az annak fennmaradása iránti munka. A szólásszabadság kiterjedt és védett lesz.

• A tömegtájékoztatásunkat az Északi Nemzet állampolgárai tulajdonolhatják. Mindazon hazai és külföldi médiumok, melyek az északi néppel ellenségesek, lehetséges, hogy betiltásra kerülnek. A média uralma egyének vagy gyülekezetek által korrigálásra kerül.

• Egy modern társadalom megteremtése, mely harmóniában él a természettel. Az állatvédelmi törvényeinket az etika és nem a profit határozza majd meg. A természet minden forrásának kihasználása a józan ész határain belül, a jövő nemzedékek szem előtt tartásával. A nyilvános hozzáférés joga megmarad és védve lesz.

• Egy nemzetiszocialista társadalom létrehozása, amely mindenki érdekeit szolgálja, az erősekét és gyengékét egyaránt, és amelyben mindenki teljes mértékben kihasználhatja adottságainak legjavát. Egy szociális jóléti háló megteremtése, az emberek felé mind jogokat és elvárásokat támasztva. Az állam irányítja a közjó minden alapvető infrastruktúráját, mert azok irányítása annál nagyobb felelősséget követelne meg, mint amelyet egy privát vállalat megbízhatóan el tudna látni. A vállalkozói és innovációs szellem ösztönzésre kerül.

• A kötelező katonai szolgálat visszaállítása és a fegyveres erők külön ágazatainak kiterjesztése és növelése. Mindazok, akik már teljesítették katonai szolgálatukat, megtarthatják fegyvereiket és felszerelésüket. Minden állampolgár képes kell legyen hozzájárulni a nemzete védelméhez, akár külső, akár belő fenyegetés esetében is.

• Egy alkotmányos állam létrehozása, amelyben minden állampolgár egyenlő a törvény előtt. Képzett jogászok döntenek az északi bíróságokon. Egy népbíróság (esküdtszék stílusú bíróság) kerül felállításra a nép elleni komoly árulások eseteire.
 

Svédország látható léptekben darálja le önmagát, s mindössze egy izmos, idealista, de egyelőre kirekesztett, félreszorított, gerinces közeg az, amely tartja viking őseik szellemét és óvja azok méltóságát, örökségét.

 

A huszadik születésnapját is aktivizmussal, letartóztatásokkal és figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő munkával töltő mozgalom vezetője válaszolt a napokban pár kérdésemre emlékekről, harcról, szellemiségről, jogi és hatósági vegzálásokról, a Svéd Demokratákról, tervekről és sok másról. Válaszai írásom második részében lesznek olvashatók magyar és angol nyelven.