– Egy 34 éves férfi vagyok, Svédország déli részén születtem, nevelkedtem és máig itt élek. Van egy feleségem és három gyerekem. A nemzeti ébredésem 14 éves koromban történt és 16 éves korom óta a nemzetiszocialista mozgalomban szervezkedtem. 2015 óta vagyok az Északi Ellenállási Mozgalom vezetője.

Az Északi Ellenállási Mozgalom egy nemzetiszocialista küzdőcsoport, mely parlamentáris keretek között és azokon kívül is működik, azzal a céllal, hogy egy szabad és egyesült Északot alkosson, ahol népeink létezését biztosíthatjuk. Minden északi országban aktívak vagyunk és Svédország, Finnország és Norvégia legnagyobb etnonacionalista csoportja is egyben.

– Olyan ellenállási csoportot alkotni, mely életben tud maradni egy nehéz dolog – melynek láthatjuk bizonyítékát a számos szervezet és párt sorsában, melyek jöttek és mentek a mi aktív éveink alatt. Úgy hiszem a legnehezebb és legfontosabb dolgok azok, amiket te kívülállóként nem láthatsz – egy fanatikus és önfeláldozó kultúra kialakítása a szervezeten belül, és egy erős vezetőségé, mely bizonyít és kiérdemli a szükséges tiszteletet a nehéz időkben.

Egy nagyon fontos része annak, ami megkülönböztet minket másoktól, és ami elengedhetetlen volt a sikerességünkhöz, az az a tény, hogy mi mindig is a radikális és forradalmi ösvényen jártunk – sose „rövidítettük” le az utat egy populistább vagy reakciósabb üzenettel az emberek felé. Nézetünk mindig is az volt, és az ma is, hogy az embereknek kell a mi nézeteinkhez alkalmazkodniuk – mi nem változtathatunk nézeteinken a tömegek kedvéért. Egyszerűen azért, mert igazunk van.

A nagy különbség a ma és az akkor között, hogy a küzdelem kevésbé szubkulturális. Már a kezdetek óta elhatároltuk magunkat a mozgalom szubkulturális viselkedésétől – de azon emberek, akik jelentkeztek tagoknak a szervezetünkbe többé-kevésbé a nemzeti mozgalmat körülvevő kultúra hatására tették. Annak idején egyszerűen fiatalokat toboroztunk. Most „átlagos” középkorú embereket toborzunk, akiknek karrierjük és családjuk van, továbbá idősebbeket és nőket is.

További nagy különbség, hogy a ’90-es években az antifa-mozgalom egy kihívás volt, és szükségünk volt arra, hogy álljuk a sarat saját érdekünkben az utcákon – mostanra a vörös színtér már szinte halott, és küzdelmünk azért, hogy az utcán lehessünk, sokkal inkább történik a rendszer ellen, mely folyamatosan változtatja a törvényeket, hogy megállítson minket, és a rendőrséget használja fel arra, hogy ránk támadjon.

Végezetül azt is mondanám, hogy sokkal nagyobb az elfogadottságunk a tömeg részéről. 20 éve leköptek minket, amiért nemzetiszocialisták voltunk – ma már szimpatizálnak velünk. Egy többség, legalábbis a munkásosztálybeli fehér férfiak körében, támogatja elveinket és céljainkat, bár ők maguk nem aktívak. Sajnos sokan közülük még mindig reménykednek a konzervatív nacionalista Svéd Demokratákban, bár személyes nézeteik sokkal radikálisabbak, mint azon kóserpárté.

– Nagyon sok emlék közül válogathatok. Talán azt mondanám, hogy legkedvesebb emlékem a „fajárulók és globális gazdaság elleni küzdelem” demonstrációja volt május 11-én Borlänge városában – tavaly. Ez a demonstráció volt az első a sok közül, amelyre tényleg meggyőző számú résztvevőt tudtunk összehozni egy igazán őszinte és radikális jelmondat alatt. Birtokba vettük Borlängét, és a szimpatizánsok a nézelődők között sokkal többen voltak, mint az ellendemonstrálók.

A legrosszabb emlékem az kell legyen, amikor a Nemzetiszocialista Front (NSF) tagja voltam, és úgy döntöttek, hogy megszüntetik a szervezetet. Én és még sokan sok mindent áldoztunk ezért a pártért, és bizalmunkat vetettük a vezetőségbe. Majd pedig úgy döntöttek, hogy elárulnak minket azzal, hogy egy új, kevésbé radikális pártot alapítanak. Mindazonáltal, ez így volt jó, mert ez volt a mozgalom egyesítése, és ez vonzott bele az Északi Ellenállási Mozgalomba, ahol azóta is vagyok. Bár életem közel tíz évét fektettem az NSF-be – mindössze hat hónap alatt úgy éreztem az NRM-ben, hogy ez az új otthonom, ahol eleve lennem kellett volna.

– Itt is sok mindenből válogathatok. A Lügenpresse minden nap hazugságokat ír rólunk. Nem volt ez mindig így, mert a múltban megpróbáltak minket elhallgatni – de most az elmúlt pár évben egyfolytában írnak rólunk. Azt írják, hogy bűnözők és terroristák vagyunk. Minden alkalommal, amikor megvédjük magunkat az utcán, azt írják, hogy véletlenszerűen választott járókelőkre támadtunk. Ezenkívül folyton felfedik kilétünket is – lehozva arcunkat és nevünket a lapjaikban.

Mindenesetre nem hiszem, hogy mindez ártana nekünk – legalábbis már nem. Tíz éve sokan elhitték Svédországban és az északi országokban, amit a lapok írtak, de manapság csak a legnaivabbak és gyengeelméjűek hiszik el. A legtöbben elkezdtek a sorok között olvasni és átlátni a hazugságokon, ami azt jelenti, hogy jelenleg minden reklám jó reklám.

– Mindenféle módon teszünk ezért – mindig megpróbálunk annyira széleskörűek lenni a propagandánkkal, amennyire csak lehet. Tehát a kérdésedben felvázolt minden módszert alkalmazzuk. Ez erősségünk is.

Sok energiát fektettünk a honlapjaink megteremtésére, melyek most a legnagyobb alternatív sajtófelületek között vannak. A svéd oldalunk, a Nordfront.se, minden nap frissül új cikkekkel legalább tízszer, és az elmúlt öt évben havi 10 ezer egyéni látogatóról 300 ezerre nőtt a látogatottsága. Ezt a nagy fejlődést láthatjuk Norvégiában és Finnországban is – bár még nem azonos mértékben. Tartsd szem előtt, hogy mindez egy radikális nemzetiszocialista oldalt jelent, mely nyíltan beszél a fajokról, zsidókról, a Harmadik Birodalomról, és cáfolja a holokausztot.

Bár nem számítana, mennyire jó az oldal, anélkül hogy a honlap címét meg nem ismertetnénk az emberekkel. Ennek érdekében szerintem két dolognak volt létfontosságú szerepe. Az egyik a nyilvános aktivizmusunk – ahol találkozunk az emberekkel és nem félünk megmutatni az arcunkat. Ez jót tett a médiahazugságok és a minket érő előítéletek ellen. Az emberek láthatják, hogy nem vagyunk szubkulturális, bűnöző gyűlölködők, hanem egyszerű emberek, mint ők. A másik, hogy folyamatosan aktívak vagyunk. Minden nap ezer és ezer szórólapot és plakátot osztunk ki az emberek között szerte az északi országokban – folyamatosan emlékeztetve az embereket arra, hogy élünk és aktívak vagyunk.

Mindezt hű és elkötelezett aktivistáink teszik lehetővé és így jutunk vissza oda, amiről korábban beszéltem: a szervezet kultúrájához. Soraink között a népünk túléléséért és szabadságáért folytatott küzdelem nem olyasmi, amit hobbiként űzöl – ez a mindennapok része.

– Igen, csinálunk ilyesmit egy bizonyos szinten. Bár a zenei színtér hátulütője a szubkultúra és komoly iszákosság – jelenségek, melyektől mindig nyomatékosan elhatárolódtunk. De mint korábban mondtam, az aktivizmus minden formájára nyitottak vagyunk, és folyton próbálkozunk új dolgokkal. Egy fontos része ennek az, hogy a korlátokon kívül gondolkozzunk, és hogy bátorságot és erőt mutassunk, és persze hogy mindezt filmre vegyük, és feltöltsük a YouTube-ra. Harcoltunk bevándorlókkal, másztunk meg nagyon magas villanyoszlopokat és darukat, hogy felhúzzuk zászlónkat, bevonultunk a pályára élő sportesemény közben, hogy üzenetünket kinyilatkoztassuk, és számos egyéb dolog. Persze a nagy demonstrációink és nyilvános megmozdulásaink szintén fontos események.

– Már jó pár éve teljesen működő szervezeteink vannak Svédországon kívül Norvégiában és Finnországban is. Vannak tagjaink, de nincs még hivatalos ágazat Dániában és Izlandon. Mindenesetre reméljük, hogy teljesen működő ágakkal rendelkezünk majd az elkövetkező hat hónapon belül.

A többi országból kapcsolatba léptek velünk, mi pedig útnak indítottuk őket a svéd aktivisták és vezetők segítségével – és lépésről lépésre elengedtük őket, ha úgy láttuk, hogy önállóan is meg tudnak állni a maguk lábán. Említésre méltó, hogy hetente keresnek meg minket a világ minden tájáról, hogy létrehozzák a saját Ellenállási Mozgalmukat a saját országukban. Mindig boldogan segítünk nekik aktivizmussal és hasonlókkal, de azt is világossá tesszük, hogy legalábbis jelenleg, nem szándékozunk az északi területeken kívül terjeszkedni.

Minden országnak megvan a maga vezetősége, de amellett van egy Északi Tanácsunk is, minden országból két delegálttal, amelyen keresztül léteznek a hivatalos ágazataink. Az Északi Tanácsban megvitatjuk az aktivizmust, változásokat és fejleményeket az egész északi szervezetre kiterjedően.

– Mi egy szervezet vagyunk – az egész Északon aktívan – nem három különböző. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy dolgozunk ugyanazon célokkal. De azért minden ország hatással lehet minderre az imént említett Északi Tanácsban, és azért van elég légtér ahhoz, hogy a saját ösvényüket járják mindaddig, amíg azt a mi általános módunkon teszik a közös célokért küzdve.

– Hogy őszinte és egyenest választ adjak: a Svéd Demokraták annyira jók Svédországnak és a svéd embereknek, mint az előrehaladott rák az emberi testnek. Persze vannak nagyobb szerencsétlenségek is, de ez mégis egy elég súlyos diagnózis, amibe valószínűleg belehalsz. Az SD nem ismeri el a fajok létét – csak kultúráról beszélnek, és „nyílt svédségről”, ami annyit tesz, hogy mindenki, aki igazodik a svéd kultúrához svéddé válik, a származásuktól függetlenül. Az SD nem akar senkit se hazaküldeni – több mint boldogok a jelenlegi svéd helyzettel, amikor is a népesség kb. 20 százaléka fajilag idegen. Még csak nem is akarják megállítani a bevándorlást, csak csökkenteni azt.

Mindez azt jelenti, hogy ha az SD szerezné meg a parlamenti székek 100 százalékát – Svédország akkor is elpusztul és népünk megszűnik létezni. A legjobb esetben is csak pár további évet adna ez nekünk, mielőtt a pokol elszabadul. Továbbá 100 százalékban támogatják Izraelt és a zsidókat. Például a migrációval kapcsolatos szószólójuk is egy zsidó, aki jelenleg azon munkálkodik, hogy az SD-t még liberálisabbá tegye.

Az Északi Ellenállási Mozgalomnak két helye van a helyi önkormányzatokban. Az egyik Ludvika közösségben, a másik Borlänge városban. A jövő év egy választási év Svédországban, és mindannyian teljes erővel nézünk ezzel szembe. Ha csak mindazokat a szavazókat megnyerjük, akik ideológiailag közelebb állnak hozzánk, mint az SD-hez, hogy ránk szavazzanak, megígérhetem, hogy az egy fantasztikus választást eredményez, és akkor mindenképpen bekerülünk a svéd parlamentbe.

Ludvikában és Borlängében, ahol már van képviseletünk, természetesen nem tudunk változást elérni, mivel folyton leszavaznak minket, de nagyon jó színpadot termet ez ahhoz, hogy üzenetünket közvetítsük, és még népszerűbbé tegyen minket a helyiek között. Nem hisszük, hogy a választásokkal győzelmet érhetünk el – a rendszer nem engedné nekünk, de úgy tekintünk rá, mint ami segít minket utunkon.

– Folytatjuk munkánkat minden eszközzel abban, hogy megismertessük népünkkel az igazságot. Továbbá egy társadalom belüli társadalmat hozunk létre. A szervezet kissé már ma is így működik – saját médiánkkal, saját közösségi rendezvényeinkkel, és segítünk egymásnak mindenben, amiben csak lehet. Szintén megpróbálunk ott lenni az emberek számára, ahol a rendszer elárulta őket, mint az utcák járőrözésében és népünk megvédésében az idegenek által elkövetett bűncselekményekkel szemben, étel- és ruhaosztással a hajléktalanoknak, a természet megtisztításában stb. Mindez a munka és a víziónk csak egyre láthatóbbá lesz, ahogy növekedünk.

Nincsenek szervezetek, akikkel együttműködnénk konkrétan, de persze támogatunk embereket, akik népünk számára jót tesznek, és akik szintén támogatóak irányunkban is.

– Mi mindenképpen inkább a második csoport gondolkodásával azonosulunk, mint az elsőével, a leírásod alapján. Személy szerint úgy hiszem, hogy az egész holokauszt kérdés nagyon fárasztó, és sokkal inkább foglalkoznék az üzenetünk emberekhez való eljuttatásával. De ha azt hiszed, hogy ez lehetséges, naiv vagy, mert nem számít mennyire jó az üzeneted, mindig a holokauszttal leszel ostorozva. És amikor ez történik, kétféleképpen kezelheted a problémát – vagy hátrálsz és megvéded magad, vagy előrelépsz és támadsz. Szervezetünk ma is, és mindig is a támadást választja!

Sok tagunk lett nemzetiszocialista azáltal, hogy először megértette, hogy a holokauszt egy hazugság. Amikor észrevették, hogy annak, amit „tudnak” egy nagy része leszakad, természetesen elkezdtek megkérdőjelezni más „igazságokat” is. Amikor ezt teszed, amikor teljesen megnyílsz és válaszokat keresel, mindig a nemzetiszocializmust találod meg a végén.

– Mindenképpen egyetértek a jelenkor elsődlegességeivel kapcsolatos nézeteiddel. Az Északi Ellenállási Mozgalom nem úgy tekint a nemzetiszocializmusra, mint a manapság uralkodó politikai ideológiák egyikére – úgy tekintünk a nemzetiszocializmusra mint egy teljes világnézetre, amely minden kérdésre válasz, és minden problémára megoldás. A nemzetiszocializmus a szélsőségesen individualista beállítottságú liberális demokráciával ellenben sokkal mélyebb belemerülést és törődést vár el az embertől. Annak hitét, hogy saját felsőbbrendű erőd része egy faji egységnek, és hogy saját nemzetedért harcolj olyan messzemenően küzdve, amennyire csak lehet, van annyira spirituális, amennyire azt valaki igényelheti. Mindenesetre megengedjük minden vallás létezését és gyakorlását egy felszabadított nemzetiszocialista Északon. Mindaddig, amíg ezen hitek nem ütköznek a nemzetiszocializmussal, úgy hiszem, hogy a vallási és politikai meggyőződések különválasztandók. A vallás szememben privát dolog.

Egyesek erre azt válaszolják, hogy „rendben vagy a pogánysággal és kereszténységgel – de mi van a muszlimokkal?”. Az északi országokban azt mondanám, hogy a kereszténység történelmileg sokkal több problémát okozott, mint az iszlám. Mégis, megengedném és tisztelném a keresztény nemzetiszocialistát, miért ne tisztelhetném a muszlim nemzetiszocialistát? Mindenesetre azon etnikailag északi emberek száma, akik áttérnének ez iszlámra egy szabad nemzetiszocialista országban minden bizonnyal teljesen elenyésző lesz.

– Mindenképpen egyetértek azzal, hogy az önzetlenség a probléma nagy része. Az északi emberek valószínűleg a legönzetlenebbek a világon – mindig figyelnek másokra és segítenek a gyengéken (és az állatokon). Szintén kapcsolódik ehhez, hogy az északi embereket könnyen lehet összeszervezni, mert hiszünk az összetartozásban. Bízunk a tekintélyes hatóságokban (és a médiában). Mindezek persze nagyon szeretetreméltó tulajdonságok egy jó és helyes világban – de a gonoszság és kapzsiság által vezérelt világban ez átrohan rajtad.

Egy másik fontos része ennek a kereszténység szerintem. Az északi országok a világ legateistább országai között vannak. Mért? Mert a pogány vallás volt az északiak vallása, melyet a mi fajták fejlesztett ki a mi fajtánk számára. Ha a kereszténység nem jött volna az Északra, szerintem sokan az északi emberek közül még mindig vallásosak lennének. De a kereszténység sose volt a miénk és ezért ez ateizmushoz vezetett. Az ateizmus elvezette az embereket a fogyasztói társadalomhoz és világisághoz, melyek ellentétesek azzal az idealizmussal, melyre szükség van ahhoz, hogy megfelelően törődjön valaki, és változást érjen el, ha a gonosz erők megerőszakolják a nemzeted.

Ha mind pogányok lennénk még mindig itt az Északon, szerintem nem lennénk abban a helyzetben, amiben vagyunk. Mindenesetre, ismét leszögezném, hogy másokhoz hasonlóan tisztelem azokat, akik keresztény hitben élnek ma. A kereszténységet problémaként az Északon történelmileg látom – nem mint világméretű modern problémát.

Mindenképpen a méregkeverőket tartom felelősnek azért, ami a népünkkel történt, ezért van is reményem a népünkben, hogy egyszer újra felemelkednek. Legbelül még mindig egy nagyszerű nép, amely képes csodákra. Azért népünk egy része persze teljesen tisztában van azzal, hogy mi is történik és segíti a népünk pusztítását, mert hasznot húznak belőle – önzés.

– Hiszem, hogy a „fehér menekülés”, még akkor is, ha csak a saját országodon belül is történik egy fehérebb környékre, vagy egy másik országba, a gondok késleltetése csupán – nem az azoktól való megszabadulás. Előbb-utóbb a valóság utolér, akárhol is bujkálsz. Hiszem továbbá, hogy ha a népünk elhagyja a hazáját akkor, amikor még van jó esély a harcra (és ez, azt mondanám addig áll fenn, amíg legalább 10% fehér él az országban), megérdemlik a pusztulást. Kell legyen határa annak, hogy mennyire lehet gyáva valaki, mielőtt az teljesen nevetségessé válik.

Vannak kisebb együttműködéseink magyar csoportokkal – semmi komoly és mély, ami sajnálatos. Ha van olyan nemzetiszocialista küzdőcsoport, mely az utcákon is megvívja a túlélésért folytatott harcot, és olvassa ezt, bármikor kapcsolatba léphet velük!

– Némiképp tévesek az információid, ugyanakkor részben helyesek. Többféle tagságszintünk van. Ahhoz, hogy aktivista légy a mozgalmunkban, rendszeresen kell edzened, lehetőleg küzdősportokban, és át kell menned egy fizikai teszten. Lehetsz aktivista addig, amíg világos, hogy edzel azért, hogy átmenj a teszten.

Mindig is, a kezdetek óta világos volt, hogy a mozgalom miként nézzen ki és viselkedjen – felismervén, hogy csak egy hatalommal teli erő tudná uralni a tömeget, bár annak a módja, hogy ezt miként és milyen tesztekkel érjük el, változott az évek folyamán.

Az egyenruha szintén sugall erőt és egységet, a pajzsokra viszont inkább praktikus okok vannak, semmint esztétikai.

Azt mondanám, hogy ezzel a kultúrával sikeresen toborzunk embereket, de el is ijesztünk egyeseket. Viszont azok a megfelelő emberek, akiket ezzel vonzzunk. Azon erős akaratú emberek, akik tudnak és fognak változást elérni!

– Mindig is, létezésünk 20 éve alatt, a rendőrség zaklatott és megfigyelt minket, de kb. az elmúlt évben mindez fokozódott. Egyre több és több állampolgári jogunkat veszik el tőlünk minden nap, egy kétségbeesett próbálkozásként a megállításunkra. Korlátozzák a demonstráláshoz és üzenetünk nyilvános terjesztéséhez való jogainkat, és folyton újraírják a „gyűlöletbeszéd-törvényeket”, hogy az egyre több dolgot foglaljon magába. Például Svédországban gyűlöletbeszédnek számít azt mondani, hogy „éljen a nemzetiszocializmus!”, bár maga a nemzetiszocializmus nem illegális, vagy Adolf Hitler dicsérete, annak megjegyzése nélkül, hogy te nem akarsz kiirtani 6 millió zsidót. Az utóbbi időben fenyegettek minket azzal, hogy a zászlónk is „gyűlöletbeszéd” – nem egyenként, hanem amikor sok van együtt, mint a demonstrációk alatt stb. Jómagamat is gyűlöletbeszéddel vádolják, amiért azt kiáltottam, hogy „Hell seger!” („Éljen a győzelem!”) az egyik demonstráción.

Finnországban a múlt hónapban került sor egy tárgyalásra, amelynek keretében a finn rendőrség megpróbálta betiltani a mozgalmunkat az országban. Majd meglátjuk ennek az eredményét november 30-án.

Mindezek mellett aktivistáinkat folyton megbüntetik például azért, mert kés található az autójukban, vagy amiért megvédik magukat és visszaütnek. Bár ezek szabályos dolgok a svéd törvények szerint – nekünk nem.

Mindent összevetve optimista vagyok mindezzel kapcsolatban. Ezt azt jelenti, hogy fenyegetésnek tartanak minket, és tényleg hisznek a mozgalmunkban.

– Lesz egy demonstráció Finnországban december 6-án – de hogy ezt mi, vagy egy anonim csoport rendezi-e majd, a november utolsó hetén esedékes tárgyalás eredményétől függ. A következő év nagyon mozgalmas lesz, mert amint mondtam, választások lesznek.

Ami a könyvet illeti – egy nagyon masszív könyv lesz több száz oldallal – először írjuk meg a teljes történetünket. Eddig csak az ellenségeink tették ezt meg. Sajnos azt kell mondjam, hogy nem hiszem, hogy lesz más nyelvű kiadása a svéd mellett – egyszerűen a fordítást igénylő hatalmas munka miatt, és mert szerintem elsősorban a svéd nyelvűek körében lesz kereslet rá amúgy is!

– Bármi lehetséges – csak rajtad áll, hogy ezt így lásd. Elég emberrel, akik hisznek a győzelmünkben és küzdenek érte – diadalmaskodni fogunk! Ez vonatkozik Magyarországra úgy, ahogy Svédországra és az Északra, akár az egész világra!

Csonthegyi Szilárd - Kuruc.info

Minapi svéd őrület: Svéd evangélikus egyház: nem polkorrekt Istent Úrnak szólítani

- Svédország megszállói, árulói és védelmezői (I. rész) - A megszállás alatt álló ország haláltusája

- Egy halálra ítélt nemzet: Svédország zsidó felforgatása