Tisztelt Szerkesztőség!
Múlt héten az egyik olvasó nagyon aktuális kérdést boncolgatott a magyarság demográfiai problémáiról, amire válaszul Budaházy Edda felelős gondolkodású cikkel egészítette ki a témát. Mindkét cikkíró sokat foglalkozott ezzel az égető és lassan tragikussá váló problémával, viszont mindketten beleütköztek a megoldás nehézségeibe. Nem sokkal a megjelent cikkek előtt egy anyagot készítettem a Mi Hazánk Mozgalom Népesedéspolitikai és Szociális Kabinetje részére, amelyben a téma megoldási lehetőségeivel foglalkoztam. Az elnökségtől kapott visszajelzés alapján a kabinet tárgyalni fogja a javaslataimat, és hozzájárultak, hogy ezeket a gondolataimat közzétegyem. Hangsúlyozom, hogy az alábbi összefoglaló függetlenül attól, hogy a Mi Hazánk Mozgalom egyik megbízott megyei elnöke vagyok, saját gondolataimat tartalmazza. Célom, hogy élénk társadalmi vitát indítsunk a problémakörről, amelynek végén az eddiginél hatékonyabb megoldások születhetnek.
Zoom
Íme az anyag:
A fejlett, nyugatinak nevezett társadalmak - melyekhez társadalomszervezeti szempontból mi is tartozunk - a tudatos lepusztítás stádiumában vannak. Ennek oka, hogy a társadalmak képtelenek voltak és ma is képtelenek ellenállni a folyamatos tőkekoncentrációnak, így a túlhatalommal rendelkező nagytőke átvette, uralma alá gyűrte nemcsak a gazdaságot, hanem a politikai rendszeren keresztül a teljes társadalmat is. Tudatos tevékenységének célja a társadalmi önszervező, önvédő képességek teljes megszüntetése, ezáltal a hatalom kizárólagos és teljes körű birtoklása.
Hogy mennyire tudatos tevékenység a demográfia manipulálása, azt két ellentétes példával szeretném bemutatni.
1. Számunkra jól ismert tudatos tevékenység a menekülteknek nevezett társadalomhígító tömeg betelepítése. Az, hogy a nyugat-európai társadalmak lakosságának döntő része fel sem ismeri a veszélyt, annak az eredménye, hogy a megvásárolt, hatalomra juttatott politikusok és a nagytőke tulajdonában levő média hatékonyan félrevezeti az embereket, és véghezviszi a pusztító tervet. Van ennek a tervnek a franciaországinál, németországinál kevésbé feltűnő, tüntetésektől mentes megjelenése is. Pl. Svájcban csendben már gyakorlatilag véghezvitték a társadalom belső átalakítását. Szinte hihetetlen, hogy a világ egyik leggazdagabb (és egyik legdrágább) országában 3 hét a szülési szabadság. Ezen kívül semmi, a gyermekszülést és -nevelést támogató állami eszköz nem létezik. Ilyen körülmények között a gyermekvállalás hatalmas költségeit a társadalom (illetve aki irányítja) gyakorlatilag a szülőre hárítja, aminek eredménye, hogy az eredeti svájci lakosságnál az egy családra eső gyermekek száma 1 alá csökkent. Ezzel párhuzamosan viszont az összlakosság száma folyamatosan növekedést mutat, a szabályozott, de tudatos betelepítés miatt. Függetlenül attól, hogy a betelepülők egy része kelet-európai, mégsem tartható egészséges dolognak a lakosság összetételének ilyen gyors ütemű megváltoztatása. Különösen annak fényében, hogy a betelepülők egyre növekvő aránya muszlim. Hivatalosan 20%, valójában kb. 40% az utolsó 50 év betelepültjeinek aránya, hiszen a svájciak 1970-től fogva nem képesek az önálló népességreprodukcióra. Így várható, hogy Svájcban 10-15 éven belül többségben lesznek a betelepültek.
2. A svájciakkal ellentétben Izrael lakossága óriási ütemben, természetes szaporulattal, a betelepüléssel azonos mértékben növekszik. Az izraeli zsidó családokban a muszlimokkal megegyező számban 4-6 gyermek születik. Izrael természetes szaporulata évi 30 ezer fő, ami arányait tekintve annyi, mintha Magyarországon a születések száma évente nem 90, hanem 180-200 ezer lenne folyamatosan. (200 ezer fölé csak egy évben, 1955-ben tudtunk kerülni.) Ez a tény eleve bizonyítja, hogy a liberális dogma, ami szerint a fejlett demokráciákban törvényszerűen csökken a gyermekvállalás, és ezért van szükség a folyamatos betelepítésekre, hazugság és megtévesztés. A két majdnem hasonlóan fejlett, a nyugati civilizációhoz sorolható ország - amelyek ráadásul államalakulat szempontjából ugyanannak a tőkeközpontnak a saját szerzeményei - két teljesen eltérő demográfiai helyzetet mutat. Természetesen a valódi döntéshozók érdekeinek megfelelően.
Tehát minden társadalom képes a megújulásra! Csak az nem, amelyiknek nincs szabad akarata, és mások irányítják, manipulálják a döntéseit.
Mi a helyzet nálunk?
Ismert Magyarország korfája és annak alakulása. Folyamatos a lakosság csökkenése 30-40 ezer fővel évente, ami valójában még több, hiszen az átlagéletkor lassan, de növekszik. A nominális csökkenés értékeire hajlamosak az emberek legyinteni, hiszen kit érdekel az, hogy 40 év múlva, 2058-ban az optimista becslések szerint 7,9 millióan leszünk. A demográfiai folyamatok viszont elhúzódó hatásúak, és ahogy az idő megy, úgy válnak visszafordíthatatlanná, vagy legalábbis csak óriási áldozatok árán visszafordíthatóvá. Ennek a "csak" 1,7 milliós (17,5%-os), a következő 40 évben bekövetkező népességcsökkenésnek számunkra két komoly csapdája van:
1. A jelenlegi kb. évi 90 ezres születést ahhoz, hogy a lakosság száma tovább ne csökkenjen, 125-130 ezer születés körülire kellene növelni. Most, 2018-ban ez 40%-os növekedés lenne a jelenlegihez képest! Ehhez fogyatkozó társadalmunknak jelenleg - ha egyszerűség kedvéért vesszük a 20-40 év közötti korosztályt – kb. 1.200.000 szülőképes korú női lakosa van. Tehát a szükséges számú születéshez 2018 évben minden 9,6 szülőképes korú nőnek kellene szülnie egy utódot. Most ez a szám 13,4! Igen ám, de a következő 20 év szülőképes korú női lakossága már adott, hiszen már él korosztályonként csökkenő létszámmal. Tehát pontosan tudjuk, hogy ez a szám (hogy hány szülőképes korú nőnek kell évente a népességmegtartáshoz egy gyermeket produkálni) 10 év múlva 7,8, 20 év múlva 7,0 és az előrejelzések alapján 40 év múlva 6,4 lesz, ami a jelenlegi állapothoz képest 72%-os, 91%-os ill. 109%-os növekedést jelent.
Na, ez utóbbi már elérné Banglades jelenlegi szaporodási produktumát.
A gyermekvállalás pénzbe kerül. A szülők, és a társadalom együttesen 20-50 millió Ft-ot költenek egy gyermek felnevelésére. (Ide csak beszúrom, hogy ha a tartósan külföldön dolgozó, többségében fiatal magyar ember felnevelési költségeit kiszámlázhatnánk a fogadó országoknak nem az ottani, csak a magyar költségeken, akkor megszűnne a teljes államadósságunk, sőt még tisztán kamatozó követelésünk is maradna. Ennyit az uniós korrekt elszámolásokról.)
Fentiekből az következik, hogy az idő haladtával exponenciálisan emelkedik annak az elhatározásnak a társadalmi költsége, hogy a népességünket megtartsuk legalább ezen a szinten. Tehát minden perc drága, amit arra fordítunk, hogy hátha látszatmegoldásokkal magától megoldódik a helyzet. És akkor még nem beszéltünk a helyzetünk másik komoly csapdájáról.
2. A második nagy csapda a lakosság összetételbeli változása. Jelenleg a magyarországi cigányság lélekszáma kimutatástól függően 6-10% közé tehető, mondjuk a számolás egyszerűsége kedvéért, hogy 8%, vagyis 780 ezer fő. Ezen belül a cigányság korfáját figyelembe véve a szülőképes korú nők számát kb. 180 ezerre becsülhetjük. Azt is tudjuk, hogy a 2018-ban születendő kb. 90 ezer gyermek közül 30-35 ezerre várhatjuk a cigány származású újszülöttek számát. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 13,4 szülőképes korú nőre jutó 1 születés aránya egy átlag, ami a cigányság esetében kb. 6, a magyar lakosságnál pedig így 17! Tehát amíg minden hatodik cigány származású szülőképes nő szül gyereket évente, úgy a magyar nőknél ehhez 17 fő kell. Innen csak matematika, hogy mikor válik kisebbséggé a magyarság még csonka hazájában is. Nehéz a várható életkort hosszú távra előre megjósolni, de a születések számát matematikailag lehet prognosztizálni. Lehet, hogy nem minden alapadat pontos, és az is valószínűsíthető, hogy a cigány származású lakosság gyermeknevelési kedve is csökkenni fog, de ha a jelen helyzetet változatlannak vesszük, akkor 18 év múlva már 50-50% lesz a cigány-magyar születések aránya, és 60 év múlva, 2078-ban 17600 születendő magyar gyermekre 83300 cigány gyermek fog jutni, ami az összes gyermek 82,5%-a. Körülbelül ez lesz az az időszak, amikor a teljes társadalom 50-50%-os megoszlást mutat, csak a magyarok többsége a nyugdíjas korúak, míg a cigányság többsége az ifjúság soraiba fog tartozni. Ebben az időszakban a folyamat már nem visszafordítható, és túl sok eszközünk nem marad a változtatásra.
Hogyan álljunk hozzá a probléma megoldásához?
Először vegyük a 2. problémakört, mert itt könnyebben megfogalmazható a megoldás, és igazából nem ezzel szeretnék elsősorban foglalkozni. Ez a téma egy kicsit már lerágott csont, mivel mindenki tudja a megoldást, csak azt nem tudjuk, hogyan kell megvalósítani. Amit nem fogunk tudni megkerülni, az a cigányság mielőbbi integrációja a még többségi magyar társadalomba. Ezt a feladatot nem hagyhatjuk a cigányságra, és a cigányszervezetekre, mivel egyedül képtelenek ezt megoldani. A cigányságnak kötelezővé kell tenni a magyar társadalom közösségi normáinak betartását. Tanulni kell, dolgozni kell, a szabályokat be kell szigorúan tartani. Aki nem alkalmas gyermeknevelésre, attól részben vagy egészében meg kell vonni a gyermek felnevelésének lehetőségét. Fel kell számolni a bűnszövetkezeteket, amelyek a cigányság bűnöző részét folyamatosan újratermelik.
Ha ezt sikeresen megoldottuk, akkor még nem tettünk semmit a népességfogyásunk területén. Amikor a magyarság létszámának növelését tűzzük ki célul, akkor tudnunk kell, hogy ezt rajtunk, magyarokon kívül senki nem akarja. Mindenki a szűk és tágabb környezetünkben igyekszik majd elgáncsolni törekvésünket. És ehhez meg is van minden eszközük, a média, és az önvédelemre képtelen politikai rendszer irányításával. Még sincs más választásunk, vagy megküzdünk magunkért, vagy 100 év múlva nem lesz Magyarország, csak valami európai közös katyvasz.
Zoom
A születésszabályozáshoz legfőképpen közös társadalmi elhatározás kell. Olyan eszközökhöz kell nyúlni, amit a többség elhatározása és tartós támogatása nélkül nem lehet megvalósítani. Ezért a megvalósítás alapja, hogy a témát előbb-utóbb ki kell vonni a pártcsatározások témaköréből, és el kell határozni, hogy a népességszabályozás nem képezi alapját semmilyen választási küzdelemnek. Persze ez még odébb van, hiszen ez a lépés a szükséges társadalomszerkezeti változtatások körébe tartozik, és az egy másik megvalósításra váró téma.
A gyermekek megszülése, és felnevelése a jelenlegi társadalmunkban a társadalom megújításának egyedüli eszköze. A gyermekek felnevelése rendkívül költséges dolog. Megterhelő a szülőknek és a társadalomnak is. A gyermekvállalás döntését viszont a szülőnek kell meghozni. Ha a társadalom célja, hogy minél többen vállaljanak gyermeket, akkor a közösségnek ösztönözni kell a döntés meghozatalánál, és a későbbikek során is át kell vállalni a terheknek az eddiginél nagyobb részét. A gyermekvállalás ösztönzésének jelenleg is vannak hazai eszközei, sajnos a hatékonyságuk azonban a születésszám ismeretében erősen megkérdőjelezhető (csok, tgyás, gyed stb.)
A szülésre készülő nőnek és családjának két fontos visszatartó tényezővel kell szembenézni. Az első a várandósság és a szülés nehézségei. Ezzel gyakorlatilag a nőnek egyedül kell szembenéznie. Vállalni, hogy minden kellemetlensége és fájdalma mellett még az életét is kockára teszi. Emellett a kockázat mellett még az egzisztenciális önállóságát is fel kell adnia, hiszen a gyermek felnevelése mindenképpen a munka és az önállóság rovására megy. Persze ennek ellensúlyozására találták ki a házasság jogi intézményét, aminek vajmi kevés megnyugtató hatása van, ha a házasságok 2/3-a válással végződik. A másik tényező a gyermek felnevelésének terhe. Ha a szülő bizonytalannak érzi a hátteret, nem érzi maga mögött a társadalom, vagy saját szülei kellő támogatását, akkor szintén nem vállalja a gyermeknevelés nehézségeit. Ezeknek a problémáknak a megoldásánál arra kell törekednünk, hogy a megoldás eszköze célzottan ösztönözzön gyermekvállalásra, de ne rokkanjon bele a költségvetés a megvalósításba. Ilyen megoldási lehetőségek a SZÜLÉSI TÁMOGATÁS, és az ÁLLAMI BÉRANYASÁG intézményének a bevezetése. A szülési támogatással elismeri a közösség a szülő nő áldozatvállalását. Ezt lehet számszakilag kidolgozni, de a már meglévő támogatási formákon kívül mindenképpen jelentős összegnek kell lenni, hogy elérje hatását. Pl.: a várandósság utolsó 4 megterhelő hónapjában havi 100 ezer Ft kiegészítő támogatás, és a szülést követően egyösszegű 5-600 ezer Ft támogatás járjon az anyának.
Erre az ötletre már szinte hallom a felhördülést, hogy így kell a "cigánytenyészetet" beindítani a mi pénzünkből. Természetes, hogy egy nem szokványos támogatást csak ellenőrzött formában lehet bevezetni. Meg kell mondani, hogy a támogatás igénybevételének milyen társadalmi elvárásai vannak. Létre kell hozni olyan önkormányzati, vagy központi ellenőrző bizottságokat, amelyek megvizsgálják a támogatásból kizáró okokat: büntetett előélet, alkoholizmus vagy droghasználat a családban, esetleg ki lehet kötni szakmai és iskolai végzettséget is, hiszen a társadalomnak nem célja az iskolázatlanság újratermelése. Hogy a közösség mikor és kinek ad támogatást a céljai megvalósításához, az a közösség dolga. A feltételrendszert pontosan ki kell dolgozni, és persze nem a bőr színe alapján. Ha ez tisztességes szándék mellett jól kidolgozottan kerül bevezetésre, akkor szerintem kivitelezhető. Persze tudni kell, hogy a liberális média és a fizetett jogtudorok mindent megpróbálnak, hogy bebizonyítsák a támogatás megvalósíthatatlanságát, de ha meg sem próbáljuk, akkor nem lehet siker. A költségvetés oldaláról tekintve a kívánt évi 120-130 ezer születés (1 millió Ft/szülés támogatással számolva) 120-130 milliárd Ft-ba kerül. Ez a 20.000 milliárd Ft körüli költségvetési kiadások 0,6%-a. Ha hatásos, ennyit megér. A másik lehetőség az állami béranyaság intézménye. Ez alapjában véve nem tisztán állami, hiszen arról van szó, hogy az állam által közvetített és finanszírozott "bérterhességet" iktat a rendszerbe. Összehozza a két visszatartó (a szülés és a felnevelési költség) tényező valamelyike miatt gyermeket nem vállaló szülőket. Egyik oldalon az anyagilag nehéz helyzetben levő, a gyermekfelnevelést vállalni nem tudó, de béranyaságot a szülési segélyért vállaló szülőképes nő. Másik oldalon a valamilyen okból szülést vállalni nem tudó szülőpár áll, akik viszont szeretnének gyermeket nevelni és alapesetben rendelkeznek is a mesterséges megtermékenyítésnél felhasználható ivarsejtekkel. Ilyenkor az állam szerepe csak a technikai lebonyolítás, és annak költségvállalása, hiszen a gyermeket vállaló szülőpár csak lemond a neki járó szülési támogatásról a béranya javára. Az állam szerepe ott bonyolódik, amikor a gyermekvállalók valamelyike nem rendelkezik megfelelő ivarsejttel, és gondoskodni kell a megfelelő donorról. Vagy van bőven szülni akaró nő, de a nevelést vállalók hiányoznak. Ilyenkor drágább megoldás következhet. Nem csak a béranya kerül pénzbe, hanem a bérnevelők rendszerét, és annak felügyeletét is ki kell dolgozni, ahol cél a gyermeklétszám növelése mellett, hogy a gyermekek normális családi körülmények között nevelkedve hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak.
Nem célom, hogy most minden részletet önállóan kidolgozzak, hiszen a téma még nagyon sok kérdést és problémát vet fel. Az sem biztos, hogy ezekből az elképzelésekből bármit is meg tudunk valósítani. De célom, hogy közösen keressük a megoldásokat, és beszéltessük róla az egész társadalmat. Mindegy, hogy ki valósítja meg a magyarság fennmaradását, csak történjen már valami ennek érdekében.
Angyalosi Sándor,
a Mi Hazánk Mozgalom Zala megyei megbízott elnöke
Kapcsolódó: