Jehuda Bauer Prágában született 1926-ban. 1939-ben családjával együtt Palesztinába költözött. Harcolt az 1948-as arab-izraeli háborúban, később történelmet tanult izraeli egyetemeken, 1960-ban pedig doktorátust is szerzett. Egyik alapító szerkesztője a Journal for Holocaust and Genocide Studies elnevezésű kiadványnak, és a Yad Vasem Intézet kiadásában megjelent Encyclopaedia of the Holocaust című 1990-ben napvilágot látott könyv elkészítésében is részt vett. 1998-ban Izraelért Díjat kapott, 2001-ben pedig megválasztották az Izraeli Tudományos Akadémia elnökévé.

Bauer az egyik legelismertebb élő holokauszt-történész. Számos a témával foglalkozó munka szerzője. Így például ő írta A holokauszt-kutatás állása /1977/, Zsidó külpolitika a holokauszt idején /1984/, Értelmezhető-e a holokauszt? /1990/, valamint a Gondoljuk újra a holokausztot /2001/ című könyveket.

Mindezek nyomán feltételezhetjük, hogy a témában elmélyült, széles látókörű tudóssal van dolgunk.

Jehuda Bauer

1979-ben Bauer előszót írt Filip Müller Auschwitz tanúi: 3 év a gázkamrákban című művéhez. Ez a mű egy döbbenetes beszámoló sistergő emberi zsírokkal teli gödrökről, hihetetlen gyors ütemben elégetett emberi holttestekről, zöldes-kék Ciklon-B gázfelhőről, vödrökről, amelyek felborulnak a beléjük dobott, a halottakból kimetszett izmok mozgása miatt, gyönyörű meztelen lányokról, akik megmentették a szerző életét. /Csak azért, hogy mindezeket elmesélhesse nekünk./ Raul Hilberg, Az európai zsidók megsemmisítése című monumentális művében /1985/ gyakran hivatkozik Filip Müller könyvére.

De mit ír Yeuda Bauer  erről a "kiemelkedően fontos" könyvről? Teljesen nyilvánvaló, hogy Bauer a művet a holokauszt-kutatás egyik alapművének tekinti. "Kivételes dokumentum" - írja Bauer - " egy olyan ember beszámolója, aki látta meghalni a zsidókat, és ő maga életben maradt, hogy elmondja mindazt a szörnyűséget, amelynek szemtanúja volt." Müller tehát nem egy szemtanú a sok közül, hanem az egyik legfontosabb szemtanú. Könyve pedig "alapvető, kiemelkedően fontos egy túlélőtől, aki megmenekült az auschwitzi-birkenaui halálgyárból." Ami pedig a stílust illeti, Bauer úgy véli, Müller "tiszta, világos, tárgyilagos módon" mondja el a szörnyűségeket  Mint az izraeli történész kifejti, a mű "valóságos tanúvallomás", mindenfajta "cifrázás, túlzás" nélkül. Ha tehát készpénznek vesszük Bauer szavait, akkor Müller könyvének minden szava igaz, hiszen egy szemtanú mondja el a saját élményeit. Például a következőket olvashatjuk:

"Néhány kivégzett ember tetemét az asztalra fektették. Az orvos a combjukból és a lábikrájukból izmokat, inakat vágott ki, amelyeket egy nagy edénybe tett bele. Az edény mozgott, ugrált, kis híján felborult, mert a benne levő izmok oly mértékben rángatóztak."

Vagy íme egy másik "hiteles" beszámoló a szénnel működő krematóriumok kapacitásáról: "Húsz perc alatt elégett három holttest. /Egyetlen kemencében./ Egy Stark nevű személy feladata volt, gondoskodjon a húsz perces idő betartásáról."

Vagy nézzük Müller alábbi beszámolóját, amelyben elmeséli, hogy öngyilkos akart lenni, mégpedig a gázkamrában: "Egyszer csak előttem termett néhány gyönyörű lány meztelenül. /A gázkamrában, ahova ez a "hiteles szemtanú" önként bement - P.O. /Ott álltak előttem egyetlen szó nélkül. Csak néztek rám, és a fejüket csóválták. Egyszer csak az egyikük összeszedte bátorságát, és így szólt hozzám: "Tudjuk, hogy Ön a saját szabad akaratából jött ide, és velünk akar meghalni. Azonban az Ön önfeláldozása értelmetlen." Majd így folytatta: "Mi biztosan meghalunk, de Ön még megmentheti az életét. Térjen vissza a táborba, és mesélje el mindenkinek a mi utolsó óráinkat..."
Mélyen megdöbbentett mindaz, amit hallottam, le voltam nyűgözve a nyugalomtól, amellyel ezek a lányok szembenéztek a halállal. De még mielőtt bármit is válaszolhattam volna, a lányok megragadtak, és tiltakozásom ellenére elvonszoltak a gázkamra bejáratáig. Majd kilöktek az ajtón, egyenesen a kint álldogáló SS-katonák közé."

És mindez a zsúfolásig teletömött gázkamrában történt, az őrt állók szeme láttára! És annak ellenére, hogy a könyv tele van ehhez hasonló teljesen képtelen, abszurd, propagandisztikus állítással, Bauer szerint a szerző, Filip Müller egy abszolút megbízható, nagyon fontos szemtanú: "Müller nem történész, nem is pszichológus, nem elemzi az események okait. Azonban amit elmond, az roppant lényeges mind a történészeknek, mind a pszichológusoknak".

Ez az iromány azonban több, mint egy szemtanú vallomása, ugyanis valóságos vallási, metafizikai jellemzőkkel is bír: "Létfontosságú tanúvallomás ez a mű, de ezen kívül kísérlet is arra, hogy megértsük Auschwitz borzalmait, noha aki nem volt ott, soha nem tudja teljes mértékben felfogni, ami ott történt" - írja Bauer.

Mindez úgy hangzik, mint Elie Wiesel pápákat idéző kinyilatkoztatása: "A Holokauszt egy szent misztérium, egy titok, amelyet csak a kiválasztott túlélők érthetnek meg." /Novick: The Holocaust in American Life , 221. o./

Bauer a maga részéről nem habozik azonosítani a náci Németországot a földi pokollal, a második világháború pedig szerinte nem volt más, mint harc az abszolút Rossz, a megtestesült Gonosz ellen, amely emberi ábrázatot öltött. Így ír erről az előszóban: "Ő látta az Ördögöt magát, amint emberek alakjában megjelent, akik hozzákezdtek a civilizáció elpusztításához. Nemcsak hogy látta a mártírokat, de beszélt magával a Sátánnal. A tárgyilagos elbeszélés hatalmas vádbeszéd az Isten és az emberiség ellen."

Az abszolút Jó megtestesítője pedig a "választott nép", a "Hatmilliós soá-mártír" - véli a neves holokauszt-történész, Jehuda Bauer. Nem csoda, ha készpénznek vesz minden képtelen történetet /feltéve persze, ha kóser a történet/. Jellemző, hogy ez a magát tudósnak nevező ember mit körmöl az Auschwitzban meghaltak számáról:  "Nem lehet pontosan tudni, hányan haltak meg Auschwitz gázkamráiban, de a három és fél millió körül lehetett az áldozatok száma."

Raul Hilberg  Az európai zsidóság megsemmisítése című,  jelentősnek mondott művében /amelynek első kiadása 1961-ben jelent meg/ 1 250 000-re teszi az auschwitzi gázkamrákban kivégzettek számát, akik közül kb. 1 millió lehetett zsidó. Gerald Reitlinger 1953-ban megjelent A végső megoldás című könyvében 8-900 ezer auschwitzi elgázosítottat említ, a francia-zsidó történész, Léon Poljakov viszont már úgy tudta, 2 millió embert öltek meg a haláltáborban, és ugyanezt a számot említi Jeorge Weller 1973-ban, illetve Lucy Davidowicz 1975-ben napvilágot látott könyvében. 1983-ban Wellers viszont lejjebb szállította a 2 milliós áldozati számot, és immár azt állította, valójában 1 475 595 embert gázosítottak el Auschwitzban.1982-ben pedig maga Jehuda Bauer A Holokauszt története című könyvében azt írta, a haláltáborban megöltek száma 2 és 4 millió között lehet, viszont 1989-ben a Jerusalem Post című lapnak nyilatkozva  1 millió 600 ezer áldozatról beszélt. És ugyanez az ember, akit a holokauszt-kutatás szaktekintélyének tartanak,  1979-ben a Filip Müller könyvéhez írt előszóban arról ír, hogy 3-3 és fél millió ember halt meg Auschwitz gázkamráiban! Mindez igen csak sokat elárul Jehuda Bauer intellektuális tisztességéről.

Bauer ráadásul nem csak történésznek, hanem filozófusnak is tartja magát. Erőteljesen bírálja civilizációnk bűneit, és a megoldást is tudja: "Mindnyájunknak szembesülnünk kell Filip Müller tanúvallomásával, ha fenn akarjuk tartani a nyugati civilizációt."

Miféle civilizáció az, tehetjük fel a kérdést, amely olyan alapokra épül, mint a Három év a gázkamrákban című könyv? Vajon Arisztotelész, Voltaire és Nietzsche vagy pedig Freud, Marcuse és Elie Wiesel civilizációja?

Fordította: Perge Ottó

Forrás: New Revizionist Voices   

- A holokamu-mondavilág 24 gyöngyszeme

- Megkésett karácsonyi ajándék: újabb holokamu-mesét lepleztek le

- Újabb zsidó hololufit leplezünk le: közönséges hamisítvány Feldmájerék gázkamra-tervrajza

- Dokumentum: így lopott pénzt, színdarabot, hírnevet és adott szót a holomesemondó

- Újabb kamukausztregényről derült ki: hamisítvány - mindegyik az

- David Cole a hazug holomítoszról - halottgyalázás vagy igazságkeresés?