 |
Magdolna sikerét már most sokan kihasználják, pedig a lány még csak pályája elején tart. Irigyei és rosszakarói akadnak bőven, és ami különösen meglepő: a vajdasági magyar politikusok közül a győzelem után sokan azt nyilatkozták: Magdi sikere nekik is köszönhető, továbbá, hogy az énekes a délvidéki magyarságnak nyerte meg a Megasztárt, és hogy sokat köszönhet a vajdsasági magyar közéletnek.
Rúzsa Magdi néhány hónappal ezelőtt még ugyanolyan munkanélküli vajdasági magyar kislány volt, akikből rengeteg rohangál a délvidéki utcákon. Nem figyelt fel rá senki. Nem karolta és nem támogatta, nem ösztöndíjazta senki. A vajdasági politikum azt sem tudta, ki ő. Most viszont dicsekszik vele. Rúzsa Magdi azonban, higgadtan ugyan, de elmondja, hogy igazából csak egy valakinek köszönheti a sikert.
– A sikert a Jóistennek köszönhetem. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy vajdasági vagyok, és a gyökereimet soha nem fogom elhagyni, de az tény, hogy én ezt a lehetőséget Magyarországon kaptam. És hogyha nincs a Megasztár, akkor lehet, hogy még mindig otthon vagyok, és még mindig munkanélküli vagyok. Tényleg azt mondom, hogy ezt mind a Jóistennek köszönhetem. Nagyon örülök, mert olyan embereket ismertem meg, akikre én valamikor felnéztem, és azt gondoltam, hogy soha még csak kezet sem tudok velük fogni, és most meg ott vannak körülöttem és vigyáznak.
– Keveset vagy most otthon, ugye?
– Legutóbb a döntő után voltam otthon, és azóta már volt egy fellépésünk Adán, aztán kilencedikén fogunk menni Kishegyesre, de hát akkor is csak a koncert erejéig leszek otthon, és utána vissza kell jönnöm. Ahogy az időbeosztásomat nézem, talán a karácsonyt otthon tudom tölteni. Szeretnék nagyon-nagyon jó lemezt készíteni, úgyhogy addig ki fogom bírni azt, hogy amikor már nagyon-nagyon hiányzik a család, akkor szólok nekik, és eljönnek ők.
– Tavaly nyáron felléptél a Nyári Ifjúsági Játékokon, ami Vajdaság egyik zenei rendezvénye, kicsi ugyan, de helyben a legnagyobb. Néhány néző meg is nézte, én is ott voltam, és gyakorlatilag ugyanaz a lány egy évvel később, hogyha lemegy a Vajdaságba, vagy bárhol Magyarországon fellép, teljesen más közönséggel találkozik. Ennyit tesz a média?
– Ennyit tesz a média, ez az egyik, a másik viszont, az embereknek fontos az, hogy valaki olyan ember, akire ők nagyon felnéznek, az azt mondja valakiről, hogy jó, akkor ők is azt mondják, hogy jó. Nem tudom, miért van ez. Engem kezdetben nagyon-nagyon sokan nem is akartak megismerni, mert volt egy vagány megjelenésem, és egyszerűen azt gondolták, hogy jujj, ez a lány, már nem is lehet jó. Nem adtak esélyt arra, hogy én bizonyítani tudjak. Itt kaptam esélyt, ők nézték, és látták, hogy tudok adni. De egyébként igen, ennyit tesz a média. Ilyen médiát nagyon-nagyon kevesen kapnak, nagyon kevesen, és lehet, hogy az életemben soha többé nem lesz ilyen médiám. Vannak nagyon sokan sajnos, akik még ilyen eszközök közelébe sem tudtak jutni.
– Igaz-e az információ, miszerint a Nyári Ifjúsági Játékokon is fellépsz?
– Én nagyon-nagyon szeretnék, hallottam már egy ilyen információt én is, én azt mondtam, hogy igen, akarok. Tehát nem érdekel, hogy mi van aznap, mindent letisztítani, én ott akarok lenni. A nagy stábban, meg ebben a nagy körforgásban nem ilyen egyszerű a dolog, de azért van nekem is lehetőségem dönteni. Én minden egyes évben ott vagyok, és azon bánkódtam, hogy Jézusom, az idén nem fogok tudni elmenni. Remélem, hogy megoldották már.
– Barátok megvannak-e, megmaradhatnak-e, hiszen azt mondtad, hogy karácsonykor mész haza legközelebb.
– A barátok megvannak, éppen az imént hívott fel az egyik barátnőm. Annak örülök, hogy amikor összegyűjtik a pénzt, akkor azért felhívnak, ha csak öt percre is, és én is néha felhívom őket. Szerintem amint lecsillapodik ez a helyzet, akkor majd újra tudok velük többet beszélni, többet találkozni, annak nagyon örülök, hogy nem fordultak el tőlem. Tudom, hogy gondolnak rám, én is, de sajnos keveset beszélgetünk.
– Hogyha most a barátnődnek kellene válaszolni arra a kérdésre, hogy mi az, ami az egy hétben történt veled, függetlenül a fellépésektől, akkor mi történt? Beköltöztél a lakásba?
– Nem, a lakásba még nem költöztem be, még a papírjaimat el kell rendezni, ebben a hónapban vagy a következő hónap elején fogok beköltözni. Lelkileg viszont néha úgy érzem, hogy össze vagyok zavarodva, és néha már nem tudom, hogy mit csináljak. Rájöttem arra, hogy ilyenkor kell azt csinálni, hogy bezárni mindent, és azt mondani, hogy nem, most hagyjatok békén. Néha nagyon zavaros dolgok vannak bennem, de az a jó, hogy egyszer csak jön egy pillanat, amikor minden letisztul, és ilyenkor úgy érzem, hogy na jó, akkor most már eggyel kevesebb feladat van, akkor megyünk tovább, mert nekem most még nagyon-nagyon sok mindent el kell rendeznem, hogy tényleg egy szép új életet tudjak kezdeni. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy közben nem alszom, hogy négy-öt órákat alszom, mert az fog következni, hogy kimegyek a színpadra és nincs hangom, és én ezt nem szeretném.
– Mi lesz az az egy-két apró, vagy akár nagyobb dolog, ami az új lakásban megvalósíthatatlan lesz az otthoni szobádhoz képest?
– Nem vihetek magammal mindent, persze. Hiányozni fognak dolgok a szobámból nagyon, de úgy döntöttem, hogy otthon hagyom, már csak azért is, hogyha hazamegyek, akkor mindig azt érezzem, hogy én a Rúzsa Magdika vagyok.
A Megasztár a televíziós produkció óta eddig egyszer lépett fel a határon túli területen, ráadásul Magdi szülőföldjén: a Tisza-menti Ada faluban. Az adai koncert nézőcsúcsot döntött: több ezer (egyes források szerint 10 ezer, és 5 ezer jegy kelt elővételben) ember tapsolt Rúzsa Magdinak. Ez a szám több, mint eddig bármelyik magyarországi Megasztár-koncert nézőinek száma.
Amikor Magdi színre lépett, meghatottságában elcsuklott hangon azt kiabálta: „Nagyon jó újra itthon!” A vajdasági rajongók tömege és a különleges hangulat nemcsak Magdit hatotta meg, hanem Bocskor Bíborkát is, aki a televíziós vetélkedő erdélyi döntőse lett. Bíborka a megható határon túli hangulatot egy erdélyi népdallal köszönte meg, amelyet zenei alap nélkül, a capella improvizált a színpadon.
Rúzsa Magdolna legközelebb július 9-én, az egyik neves délvidéki zenei rendezvényen, a Dombos Festen lép színpadra, saját szülőfalujában, Kishegyesen – családja, barátai és elsőszámú rajongói előtt.
Kuruc.info
(Fénykép: Frank Yvette)
Rúzsa Magdi néhány hónappal ezelőtt még ugyanolyan munkanélküli vajdasági magyar kislány volt, akikből rengeteg rohangál a délvidéki utcákon. Nem figyelt fel rá senki. Nem karolta és nem támogatta, nem ösztöndíjazta senki. A vajdasági politikum azt sem tudta, ki ő. Most viszont dicsekszik vele. Rúzsa Magdi azonban, higgadtan ugyan, de elmondja, hogy igazából csak egy valakinek köszönheti a sikert.
– A sikert a Jóistennek köszönhetem. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy vajdasági vagyok, és a gyökereimet soha nem fogom elhagyni, de az tény, hogy én ezt a lehetőséget Magyarországon kaptam. És hogyha nincs a Megasztár, akkor lehet, hogy még mindig otthon vagyok, és még mindig munkanélküli vagyok. Tényleg azt mondom, hogy ezt mind a Jóistennek köszönhetem. Nagyon örülök, mert olyan embereket ismertem meg, akikre én valamikor felnéztem, és azt gondoltam, hogy soha még csak kezet sem tudok velük fogni, és most meg ott vannak körülöttem és vigyáznak.
– Keveset vagy most otthon, ugye?
– Legutóbb a döntő után voltam otthon, és azóta már volt egy fellépésünk Adán, aztán kilencedikén fogunk menni Kishegyesre, de hát akkor is csak a koncert erejéig leszek otthon, és utána vissza kell jönnöm. Ahogy az időbeosztásomat nézem, talán a karácsonyt otthon tudom tölteni. Szeretnék nagyon-nagyon jó lemezt készíteni, úgyhogy addig ki fogom bírni azt, hogy amikor már nagyon-nagyon hiányzik a család, akkor szólok nekik, és eljönnek ők.
– Tavaly nyáron felléptél a Nyári Ifjúsági Játékokon, ami Vajdaság egyik zenei rendezvénye, kicsi ugyan, de helyben a legnagyobb. Néhány néző meg is nézte, én is ott voltam, és gyakorlatilag ugyanaz a lány egy évvel később, hogyha lemegy a Vajdaságba, vagy bárhol Magyarországon fellép, teljesen más közönséggel találkozik. Ennyit tesz a média?
– Ennyit tesz a média, ez az egyik, a másik viszont, az embereknek fontos az, hogy valaki olyan ember, akire ők nagyon felnéznek, az azt mondja valakiről, hogy jó, akkor ők is azt mondják, hogy jó. Nem tudom, miért van ez. Engem kezdetben nagyon-nagyon sokan nem is akartak megismerni, mert volt egy vagány megjelenésem, és egyszerűen azt gondolták, hogy jujj, ez a lány, már nem is lehet jó. Nem adtak esélyt arra, hogy én bizonyítani tudjak. Itt kaptam esélyt, ők nézték, és látták, hogy tudok adni. De egyébként igen, ennyit tesz a média. Ilyen médiát nagyon-nagyon kevesen kapnak, nagyon kevesen, és lehet, hogy az életemben soha többé nem lesz ilyen médiám. Vannak nagyon sokan sajnos, akik még ilyen eszközök közelébe sem tudtak jutni.
– Igaz-e az információ, miszerint a Nyári Ifjúsági Játékokon is fellépsz?
– Én nagyon-nagyon szeretnék, hallottam már egy ilyen információt én is, én azt mondtam, hogy igen, akarok. Tehát nem érdekel, hogy mi van aznap, mindent letisztítani, én ott akarok lenni. A nagy stábban, meg ebben a nagy körforgásban nem ilyen egyszerű a dolog, de azért van nekem is lehetőségem dönteni. Én minden egyes évben ott vagyok, és azon bánkódtam, hogy Jézusom, az idén nem fogok tudni elmenni. Remélem, hogy megoldották már.
– Barátok megvannak-e, megmaradhatnak-e, hiszen azt mondtad, hogy karácsonykor mész haza legközelebb.
– A barátok megvannak, éppen az imént hívott fel az egyik barátnőm. Annak örülök, hogy amikor összegyűjtik a pénzt, akkor azért felhívnak, ha csak öt percre is, és én is néha felhívom őket. Szerintem amint lecsillapodik ez a helyzet, akkor majd újra tudok velük többet beszélni, többet találkozni, annak nagyon örülök, hogy nem fordultak el tőlem. Tudom, hogy gondolnak rám, én is, de sajnos keveset beszélgetünk.
– Hogyha most a barátnődnek kellene válaszolni arra a kérdésre, hogy mi az, ami az egy hétben történt veled, függetlenül a fellépésektől, akkor mi történt? Beköltöztél a lakásba?
– Nem, a lakásba még nem költöztem be, még a papírjaimat el kell rendezni, ebben a hónapban vagy a következő hónap elején fogok beköltözni. Lelkileg viszont néha úgy érzem, hogy össze vagyok zavarodva, és néha már nem tudom, hogy mit csináljak. Rájöttem arra, hogy ilyenkor kell azt csinálni, hogy bezárni mindent, és azt mondani, hogy nem, most hagyjatok békén. Néha nagyon zavaros dolgok vannak bennem, de az a jó, hogy egyszer csak jön egy pillanat, amikor minden letisztul, és ilyenkor úgy érzem, hogy na jó, akkor most már eggyel kevesebb feladat van, akkor megyünk tovább, mert nekem most még nagyon-nagyon sok mindent el kell rendeznem, hogy tényleg egy szép új életet tudjak kezdeni. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy közben nem alszom, hogy négy-öt órákat alszom, mert az fog következni, hogy kimegyek a színpadra és nincs hangom, és én ezt nem szeretném.
– Mi lesz az az egy-két apró, vagy akár nagyobb dolog, ami az új lakásban megvalósíthatatlan lesz az otthoni szobádhoz képest?
– Nem vihetek magammal mindent, persze. Hiányozni fognak dolgok a szobámból nagyon, de úgy döntöttem, hogy otthon hagyom, már csak azért is, hogyha hazamegyek, akkor mindig azt érezzem, hogy én a Rúzsa Magdika vagyok.
A Megasztár a televíziós produkció óta eddig egyszer lépett fel a határon túli területen, ráadásul Magdi szülőföldjén: a Tisza-menti Ada faluban. Az adai koncert nézőcsúcsot döntött: több ezer (egyes források szerint 10 ezer, és 5 ezer jegy kelt elővételben) ember tapsolt Rúzsa Magdinak. Ez a szám több, mint eddig bármelyik magyarországi Megasztár-koncert nézőinek száma.
Amikor Magdi színre lépett, meghatottságában elcsuklott hangon azt kiabálta: „Nagyon jó újra itthon!” A vajdasági rajongók tömege és a különleges hangulat nemcsak Magdit hatotta meg, hanem Bocskor Bíborkát is, aki a televíziós vetélkedő erdélyi döntőse lett. Bíborka a megható határon túli hangulatot egy erdélyi népdallal köszönte meg, amelyet zenei alap nélkül, a capella improvizált a színpadon.
Rúzsa Magdolna legközelebb július 9-én, az egyik neves délvidéki zenei rendezvényen, a Dombos Festen lép színpadra, saját szülőfalujában, Kishegyesen – családja, barátai és elsőszámú rajongói előtt.
Kuruc.info
(Fénykép: Frank Yvette)
