Az ingatlanközvetítés egy szakma, a csalás egy másik szakma, ideális esetben a kettő nem fonódik össze. Ám a mostani, felpörgött piac és a fokozott érdeklődés nagy kísértést jelent azoknak, akik a zavarosban akarnak halászni. Csalók különösen az albérletek környékén jelentek meg, ami nem véletlen: a jó és olcsó bérlakás ma annyira hiánycikk, hogy az alacsony áron hirdetett ingatlanokat a leendő lakók már látatlanban foglalózni kénytelenek. Egy olyan banda is erre épített, amelynek tagjai ottani albérletről tettek közzé tetszetős hirdetéseket, kész szerződésekkel dolgoztak, viszont az ingatlan, amelyre ezek vonatkoztak, nem is létezett: a kérdéses utcában és házszám alatt olyan emelet és lakásszám nem volt. Az előre befizetett pénz így egy az egyben elúszott.

„Azt, hogy profikról volt szó, mutatja, hogy hirdetésfeladáskor az azonosításukat lehetővé tevő ip-címüket megpróbálták elrejteni, többszörösen maszkolták, virtuális magánhálózatokat (vpn) használtak. Ilyenkor úgy tűnik, a hirdetéseket más országból adják fel, így a tényleges elkövetőt nehéz megtalálni” – nyilatkozta az mno-nak Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Hozzátette, hogy az eset miatt feljelentést is tettek.

Olyan ügyek is vannak, amelyeknél a megtévesztő hirdetések gazdái voip-számok megadásával próbálnak homályban maradni. Ezeket a telefonszámokat az interneten vagy más, szintén ip-alapú adathálózaton keresztül szerzik meg, azokat pedig nagyon nehéz szűrni, lévén utolsó számjegyeik tetszés szerint változtathatók. Ezek a lenyomozhatatlan számok eleve gyanúsak, így első körben nem is engedik ki azokat a hirdetéseket, amelyekben szerepelnek.

Arra is volt példa, hogy a csalók úgy adtak fel fizetős hirdetéseket, hogy feltört bankkártyákat használtak hozzájuk, tehát még pénzt is költöttek arra, hogy ajánlatuk minél több emberhez eljusson. Amikor ilyesmi derül ki, az ajánlatot azonnal törlik, és feljelentést is tesznek.

Egy másik trükk, amikor a nagyon jónak tűnő ajánlat nem valós: ilyenkor a cél az, hogy a horogra akadt érdeklődőnek más lakásokat lehessen mutatni. „Az ehhez hasonló stikliknek külön szankciórendszerük van: ha több ilyen panasz érkezik egy adott közvetítőre, javulás pedig nincs, akkor cégével szerződést is bontunk. Ennek ellenére sokan megpróbálnak visszajönni, ami nehéz, mert hirdetőként sok olyan adatot megadtak, amellyel azonosíthatók, és így újra kiszűrhetők. Ezt például telefonszámcserével is megpróbálják kijátszani” – mondja Balogh. A visszakúszási próbálkozásoknak olyan szélsőséges esete is van, amikor a kitiltott közvetítők nemcsak új telefonszámmal, hanem elváltoztatott hanggal is próbálkoznak. Ilyesmivel azért trükköznek, mert a cég ellenőrzést végző ügyfélszolgálatosai sokszor már hangról is azonosítani tudják őket.

Vannak olyan közvetítők is, akik a hirdetésben szereplő árak feltornázására játszanak, amire a lehetőséget az teremti meg, hogy a jó lakásokra ma is nagy a kereslet, ezekben az esetekben a vásárlók tényleg egymásra licitálnak. Viszont a licitek sokszor nem léteznek, az ingatlanra ugyanis olyanok is ajánlatot tesznek, akikről kiderül: nem valós személyek, beépített emberek. Ilyenkor a cél csak a vevőjelölt riogatása, azzal együtt az ügylet gyorsítása és az alku tompítása. Az ilyen játszmákban mindig nagy kérdés az eladó szerepe: előfordul, hogy tényleg nincs tudomása arról, hogy a százalékos jutalékért dolgozó közvetítő milyen játékba kezdett, ugyanakkor van példa arra is, hogy mindehhez a tulajdonos tudatosan asszisztál, hiszen neki is érdeke, hogy lakása a lehető legdrágábban keljen el. Azokat az ingatlanosokat különösen nehéz szűrni, akik alapvetően a legális térben mozognak, de nem a legtisztességesebbek: megbízás nélkül hirdetnek lakásokat, ehhez pedig magánszemélyek hirdetéseit lopják le. Ezekre teszik rá vízjeles logójukat, saját szövegüket és elérhetőségüket, amikor pedig landol náluk egy tényleges érdeklődő, már hívják is a tulajdonost, és kiterítik kártyáikat: ha kapnak megbízást, bemutatják nekik a potenciális vevőt.

Az, hogy az etikus ingatlanpiac létrejöjjön, régóta érdekük lenne a közvetítőknek, a vevőknek és az eladóknak egyaránt. Ám az egységes szakmai platformnak még nyoma sincs: nem létezik ugyanis olyan szabályrendszer, amely a közvetítőket kordában tartaná, egységesen kezelné. Beák Attila, a Magyar Ingatlanszövetség elnökségi tagja azt mondta: már többször szorgalmazták, hogy jöjjön létre szakmai kamara, de eddig nem sikerült ezt elérniük. Annak egyelőre még nyoma sincs, hogy a közvetítők minősítését hivatalosan megoldanák: a jelenlegi szabályozás szerint még arra sincs szükség, hogy minden ingatlanos rendelkezzen a szükséges végzettséggel, elegendő, ha irodánként egy ember fel tud mutatni ilyen okmányt.

(Pr7)