A MÖM-hírszolgálat összefoglalója olvasói levél nyomán:
Kedves, türelmes, becsapott, megfélemlített magyar honfitársaim íme a rideg valóság. Az alábbi történet egy 64 éves magyar emberrel történt meg 2015. augusztus 4-én éjszaka, aki egyébként az elmúlt 25 esztendőt a veszélyezett fiatalok segítésével töltötte, nem is kevés eredménnyel.
Az ügy azzal kezdődött, hogy e tiszteletreméltó magyar ember, megelégelte a hazánkat, és velünk együtt egész Európát elárasztó menekülteknek nevezett félvad hordák áradatát. Ő egy honfitársunk, aki tenni akart nemzetünk, népünk és gyerekeink védelméért.
Úgy gondolta, hogy az elképzelése mielőbbi megvalósításának érdekében, mint egy jogkövető állampolgár a veszélyeztetett határszakasz egyik önkormányzatával megosztja felajánlását. Mint törvénytisztelő polgár fel is hívta Mórahalom polgármesteri hivatalát, ahol az alpolgármesterrel tudta felvenni a kapcsolatot.
Ez lett a veszte!
Az alpolgármester a felajánlást határozottan elutasította és arra kérte honfitársunkat, hogy ne jöjjenek a környékre, mert nincs semmi gond, kezelik a helyzetet. Emberünk furcsállotta a szavait, hiszen a híradások tanúsága szerint éppen Mórahalom és környéke a legkritikusabb szakasz az illegális határátlépés szempontjából. Részéről megköszönve az alpolgármester figyelmét, a vonalat bontotta. Ám alpolgármesterünk e beszélgetés után értesítette a Szegedi rendőrséget, akiknek sietve jelentette, hogy egy ember, néhány honfitársával önkéntes feladatra jelentkezett. A rend őrei azonnal megállapították a telefonszám alapján a készülék tulajdonosát, és ez után még az nap a késő esti órákban előállították a rendőrségen. A vád elképesztő. Azt az embert, aki éppen a rend, és a közbiztonság megóvásának segítésére önként vállalkozik, értékeket, embereket, hazát szeretne menteni azt a következő vád alapján, készülnek elítélni.
Íme:
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 352.§ a pontjába ütköző pontja szerint honfitársunk, közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenység jogellenes szervezésének vétségét követte el.
Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az ellene felhozott vád erősen kifogásolható. Egy a hazájáéért aggódó, és azt szerető ember számára a védelem nem lehetőség, hanem állampolgári kötelesség.
Ám most egy tisztességben megőszült honfitársunk gyanúsítottként tőle tenyérlenyomatot véve, rabosítva várja az igazságszolgáltatástól tettéért járó büntetést. Hányan vagyunk kíváncsiak arra a kérdésre, hogy rendben van ez így?
