Wilson becsületes, egyszerű ember és fekete bőrű. Mari nyugdíjas magyar-történelem tanárnő, Mátyásföldön él a családjával. És itt van még a fiatal Shirin, akit csak egy névházasság menthetne meg kitoloncolástól. Vranik Roland új filmje sírnivalóan szép, és a szívünkbe tépő.

Hogy Vranik Roland nem annyira szerelmesfilmnek szánta új filmjét, sokkal inkább a menekültügy és bevándorlás témáját feszegető mozinak, abban majdnem biztosak lehetünk. Hiszen mi is lehetne más a Magyarországon élő, évekkel ezelőtt ide menekült fekete bőrű Wilson története? Mi is lehetne más a gyermekét váró perzsa lány, Shirin története, aki valamiképpen, papírok nélkül Wilson budapesti lakásában köt ki? Pedig nem az, és közben de, hiszen főhősei mind menekülnek: Wilson és Shirin menekültek a szó igazi értelmében, még Mari is a mátyásföldi magyar-történelem tanárnő is (bár egy darabig sejtése sincs róla), de ez a mozi valahogy mégsem csak erről szól. Őszintén és fájón mesél a szerelemről, a vélt vagy valós összetartozásról, a vágyról, elszakadásról, a gyökértelenségről és a reménytelenségről. Minden pillanatában igazi marad, igazán hihető és nevetésen átszüremlő könnyesen fájó mozi ez. Hősei sorsfordítása sikertelen lesz, de addig hosszú még az út. És azt az utat is be kell járni annak minden terhével.

Wilson élete látszólag rendben van. Évekkel ezelőtt érkezett Magyarországra, rendes munkája akadt, egy élelmiszerboltban dolgozik biztonsági őrként. Megbízható munkaerő, később még az év dolgozójának is megválasztják, kollégái kedvelik. Egy álma van még, szeretne magyar állampolgár lenni. Ezért fél évenként egyszer jelentkezik az állampolgársági vizsgára, ahol rendre elvérzik a vizsgákon, úgy tűnik egyedül képtelen lesz megbirkózni ezzel az akadállyal. Ekkor találkozik Marival aki állampolgársági ismeretekre tanítja Wilsont. A vizsga végül sikerül, és több is születik belőle mint egy lepecsételt papír. Wilson és Mari egymásra talál: Mari, az addig példás családi életet élő, már nyugdíjas családanya hirtelen újra felfedezi magában a nőt: beleszeret Wilsonba. Wilson pedig beleszeret Mariba. A történet már akkor sem lenne egyszerű, ha két azonos kultúrát értő ember találna egymásra, de hát még így, hogy Wilson fekete bőrű. Ennek ellenére Mari komoly döntést hoz, egy bőrönddel állít be szerelméhez, hozzáköltözik.

A lakásban Wilsonon kívül azonban még él valaki. Shirin az Iránból menekült fiatal anyuka, akit Wilson kényszerűségből fogad be, s miután Shirinnek nincsenek papírjai, gyermeke is ebben a lakásban, orvosi segítség nélkül születik meg, Wilson valamifajta szolidaritást vállal vele. Nem dobja ki az utcára. Mari azonban nem tud erről, az első reggelen a konyhában fut össze a lánnyal.

A találkozás fájó, Mari képtelen megérteni, miféle szolidaritást vállal a lánnyal szerelme, s akkor még fogalma sincs arról, milyen ígéretet tett Wilson Shirinnek. Erről mindketten hallgatnak.

Látszólag minden rendben: Wilson és Mari szerelme napról napra formálódik, sok mindent kell még megtanulniuk egymásról. De egy valami nem stimmel: Shirin és a kisbaba létezése egyre fájóbb a teljes boldogságra vágyó nőnek. Egy nap pedig megbocsáthatatlan dolgot tesz a szerelmért… Wilsonnak pedig után nem marad más választása, mint tovább indulni. Újból elölről kezdeni mindent, a legeslegelejéről.

Az állampolgár című film szerelői közül a Wilsont alakító dr. Cake-Baly Marcelo és Shrint szerepét játszó Arghavan Shekari civilek – évek óta élnek Magyarországon. A férfi közgazdász diplomájával forgalomirányítóként és villamosvezetőként dolgozik, a lány jógát és angolt tanít egy iskolában. Mari szerepében pedig a Miskolci Nemzeti Színház művésze, Máhr Ági látható, aki rendkívüli érzékeny játékával teszi hihetővé ezt a reménytelen szerelmet.

Az állampolgár című filmet január 26-tól vetítik a mozik.