“A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre jártam osztatlan tanárszakos hallgatóként. Az LMBTQP-érzékenyítési téma többször előjött a tanáris óráim keretében. Első félévemben előadás keretében hozakodtak vele először elő. Húsz perc után nem bírtam tovább, elhagytam a termet, ugyanakkor félév végén a vizsgakérdések majd egyharmadát az ilyesféle kérdések tették ki (közben több tényleg lényeges kérdéskörre ki se tértek). Következő félévben egy általunk alkotott fiktív diákkal kellett végig szerepjátékoznunk a félévet. Az első órán a tanár kijelentette, hogy mindenképpen szeretné, hogy valaki LMBTQP személyt is alkosson, mert rajta keresztül mindig annyira könnyű bemutatni, hogy mennyire el vannak nyomva a társadalomban. Szerencsére szaktársaim nem díjazták az ötletét, így Csipkejózsika nem született meg. Ezt követően azt hittem, hogy rosszabb már nem jöhet, de az egyetemnek sikerült alulmúlni magát. A gyakorlaton a jegy megszerzésének három feltétele volt, melyek közül az egyik az volt, hogy kötelezően el kell mennünk egy LMBTQP-érzékenyítésre, különben nem szerezhetünk jegyet a félév végén. Az agymosást a Melegség és megismerés program keretében zajlott, mely a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Egyesület közös iskolai nem-formális nevelési programja. Az érzékenyítés után valamelyest utánanéztem a programnak, és ezek után határoztam el, hogy másik egyetemen folytatom tanulmányaimat: az ELTE PPK egyik oktatója, Dr. Szivák Judit szakmai ajánlással látta el ezt a végtelenül sötét és megrontó szervezkedést.”

“Az akkori Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula karon (ma PTE Pedagógusfejlesztő és vidékfejlesztési kar) első éves óvónő hallgató voltam, amikor a nyelvtan órára megkaptuk az addigra már elég rossz hírnévre szert tett tanárt. (Felsőbb évesek mesélték, hogy “jaj, ti szegények, csak éljétek túl azt az idiótát”). Az első órán egy pajzán viccel indított. Akkor még nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Aztán ahogy teltek a hetek, óráról órára egyre zavarba ejtőbb vicceket, majd saját történteket osztott meg velünk (teszem hozzá, hogy elvéve ezzel az órából legalább 15-20 percet), ami odáig fajult, hogy a felév végéhez közeledve már szó szerint perverz, szexista viccekkel indította az órát köszönés helyett. Majd egy nap a vicc helyett (már kezdtünk örülni, hogy ma elmarad) bibliai történetekbe kezdett bele. Elég zavarosan beszélt, nem is értettük, mit akar ezzel, aztán kinyögte: “Tehát sehol nincs leírva a Bibliában, hogy Jézus férfi volt! Tehát nő is lehet! Gondolják el, hosszú haj, végtelen kedvesség… Számomra egyértelmű, hogy Jézus nő volt!” Köpn-nyelni nem tudtam, néztem körbe a másik 300 hallgató reakcióját. Végül felálltam, közöltem, hogy: “Ezt nem vagyok hajlandó tovább hallgatni”, majd kimentem a teremből, és többet nem jártam arra az órára. Az egészben a diákok reakciója a legszomorúbb. Volt, aki totál figyelmen kívül hagyta, mint a vicceit, volt, aki nevetett, de felháborodott arcot nem láttam. Mondanom sem kell, én voltam az egyetlen, aki ott merte hagyni az órát.”

“Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi és Számviteli Kar pénzügy szakirányon a gazdaság történelem tanárom (idősebb, nyugdíj közeli nő) azt ecsetelte, milyen jó a tokaji szőlőgazdáknak, hogy az Unió pénzt ad nekik, hogy kivágják a szőlőtőkéket. Amikor óra végén illedelmesen megkérdeztem tőle, hogy tényleg komolyan mondta-e, hogy tradicionális borvidékek szőlőinek kiirtása hasznos, vagy azt mondták neki, hogy ezt kell tanítania, még válaszra sem méltatott. Az év végén a zárthelyi dolgozat feleletválasztós volt. A dolgozatra „Aláírást megtagadva”-t kaptam. Amikor megnéztem, az egész dolgozatom át volt húzva, ki sem javította rendesen, kértem javítókulcsot, de nem adott, csak annyit mondott: “ott a tankönyv”. A dolgozatom olvasása nélkül megtagadta az aláírást, mert kérdezni mertem, és nem értettem vele egyet. Szóltam a tanszékvezetőnek, elmeséltem a történetet, és kértem, hogy közösen nézzük át a dolgozatom, de azt a választ kaptam, hogy tudja, mi a helyzet, nem fog konfrontálódni, mert nemsokára úgyis nyugdíjba megy a tanárnő, és nem akar balhét. Azt javasolta, hogy következő évben vegyem fel megint, de ne járjak be az órára, csak vizsgázni menjek el, addig elfelejti a nevem. Így is tettem, és tanulás nélkül megírtam 3-asra a dolgozatot. Nem bántam meg, hogy fel mertem szólalni az órán, még így sem, hogy egy évembe került, de legalább a lelkiismeretem nyugodt, és örülök, mert sok csoporttársamnak felnyitottam a szemét, és így közvetlen közelről láthatták a rendszert működés közben. ”

“Az akkor még Zsigmond Király Főiskola (ma már az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség tulajdonlásában álló “Milton Friedman Egyetem”!) egyik legkeményebb története, miszerint az egyik ott tanító, amúgy szélsőbaloldali lapokban is publikáló úgy vizsgáztatott jogból az irodájában, hogy szólt a “Best Of Communism” album, és közben szivarozott vagy pipázott, mindezt Che Guevara fényképe alatt. Mindezt Magyarországon, 2010-es évek közepén. Jogi előadásain egyébként rendszeresen mocskolta a “szélsőjobboldali nácikat”, szigorúan csak “jogi esetenként” hivatkozva a témára. Filozófiai előadásán nem tudjuk, mi hangzott el, mert azokon érthetetlenül beszélt és nevetgélt általában, ha már egyáltalán előkerült ezekre az előadásaira…”

Az Egyetemi Ellenállás egyik bejegyzésében kiemelik, hogy nem csak a most tanuló hallgatók történetei számítanak, bárki elküldheti nekik hasonló kaliberű történetét a jelentkezes@egyetemiellenallas.hu email címre.

(Szent Korona Rádió nyomán)

Korábban írtuk: Egyetemi Ellenállás a liberális diktatúra ellen