 A háború óta hiányzott a déli torony |
A pestiek által mostanában is csak görögkeleti görög templomnak hívott Isten háza fölszentelésére közel két évszázaddal ezelőtt, 1801-ben került sor az egykori Alsó-Dunasoron, de teljesen csak 1803-ra készült el. Pontosabban még ekkor sem véglegesen, mert a Duna-partra néző két tornyot nem fejezték be az építők. A korábbi, az egyszerűbb toronysisakok helyett ugyanis az építtető egyházközösségek – a görög és a macedo-vlach – 1872-ben fölkérték a kor ünnepelt építészét, Ybl Miklóst a jóval mutatósabbak megtervezésére. A két sisakot Ybl Miklós tervei alapján 1873-ban helyezték rá a templom tornyaira. Szintén ekkor, jó háromnegyed évszázaddal a fölszentelés után, Ybl irányítása mellett a homlokzatot is átépítették.
 Helyére emelik a toronysisak vázát |
A második világháború vége felé, Budapest ostromakor a pesti oldalról támadó szovjet és a budai Várhegyen védekező német és magyar hadsereg közti tüzérségi csatározás folyamán ágyútalálat érte a templom déli tornyát, amely annyira megrongálódott, hogy később le kellett bontani. A budapestiek nemrégiben azonban arra lettek figyelmesek, hogy előbb a toronysisak kezdetének magasságáig visszaépítették a lebontott déli tornyot, majd két héttel ezelőtt a toronysisak újraépítése is elkezdődött. A sisak vázát egy hatalmas daruval 2010. május 15-én korán reggel emelték rá a toronyra.
 A hajdani görögkeleti templom ikonosztázionjának részlete |
A XVIII. század első felében egyre inkább gyarapodott a Pest városában letelepedett görög és macedo-vlach kereskedők közösségének lélekszáma. A görögöket elég jól ismerjük, de a macedo-vlachokról nem sokat tudunk. Arománoknak, macedo-románoknak és cincároknak is nevezik őket. Eredetileg a Balkán déli részén, főleg Albániában, Görögországban és a mai Macedóniában voltak honosak, míg a romániai Dobrudzsában bevándorlóként éltek, illetve élnek manapság is.
 Egy híres cincár: Muráti Lili |
A Balkánról újonnan érkezett görögök és cincárok a XVIII. század első felében a pesti Szerb utcai szerb templomban imádkoztak, de később, amikor gazdaságilag már megerősödtek, elhatározták, hogy közösen építenek maguknak egy külön templomot Pesten. A tervek elkészítésével Jung József építészt bízták meg, s a majdnem elkészült Isten házát 1801-ben fölszentelték, ám csak 1809-től kezdtek benne istentiszteletet tartani. S amint fentebb említettük, a két torony is csak részben készült el, mert az időközben meggazdagodott építtetők az eredetieket nem találták elég mívesnek. Ybl Miklós tervei alapján 1873-ban építették rá a tornyokra a sisakokat.
A templom díszes ikonosztázionját 1800-ban a kor híres faszobrász mestere, a szerémségi származású, egri műhelyében alkotó Nikolaosz Ioannu Talidorosz, alias Jankovics Miklós faragta, míg a képek és falfestmények megalkotását a nem kevésbé neves bécsi Anton Kochmeister végezte. A második világháború csatározásai nem csak a déli toronyban, hanem a templom belsejében is tetemes kárt okoztak, nem beszélve arról, hogy a szovjet megszállók hosszabb ideig lóistállónak használták Isten házát.
 A templom egyik díszes ikonja |
A megsérült déli tornyot, amint fentebb már említettük, közvetlenül a háború után teljesen lebontották. A torony és a sisak újraépítésére nem került sor az 1949-ben elkezdődött, de az akkori politikai légkör miatt nemsokára abbamaradt helyreállításkor. A templombelső helyreállítását 1949-ben két kiváló építész, Weichinger Károly és Fennesz László vezetésével végezték. Hazánk szovjet megszállásának egyik következményeként a Duna-parti templomot elvették az akkor már valóban kis lélekszámú görög vallási közösségtől, és 1953-ban alárendelték a Moszkvai Patriarchátusnak. Az orosz egyház magyar állami segítséggel előbb 1953-ban, majd 1968-70-ben, Pfannl Egon tervei alapján elvégezte a templom külső helyreállítását. A déli torony újraépítésére azonban ekkor sem került sor.
A valóban szakszerű és átfogó restaurációra azonban csak a két évtizeddel ezelőtti változások után kerülhetett sor 1991-1996 között. Ekkor restaurálták az egész Közép-Európában nagy művészi jelentőséggel bíró ikonosztáziont, a földi és mennyei világ jelképes találkozási, de egyben elválasztó falát.
A budapesti Petőfi téri, manapság Nagyboldogasszony Orosz Ortodox Székesegyháznak nevezett templomba annak idején még a hazánkba sűrűn látogató magas rangú szovjet állami és katonai vezetők is be-betértek, s ez a templom volt a Budapesten élő népes orosz kolónia egyik népszerű találkozóhelye. Putyin orosz elnök is ellátogatott a templomba 2006-ban, s az akkor nyélbe ütött egyezmény értelmében hazánk kiveszi anyagi és szakmai részét a templom jelenleg is folyó helyreállításából. A megállapodás értelmében a sárospataki református könyvtár visszakaphatta a megszálló szovjetek által elrabolt 136 értékes kötetet.
A hazánkban élő görögök és cincárok a XX. század közepére teljesen elmagyarosodtak, s a vegyes házasságok révén pedig a görögkeleti hívek száma is megcsappant. Az egykori pesti görögkeleti görög templom, amint fentebb említettük, a Moszkvai Patriarchátus felügyelete alá került. Ám ennek ellenére a székesegyházban manapság is imádkoznak a Budapesten és környékén élő görögök és a nálunk tanuló görög anyanyelvű diákok. A fővárosban ma is jelentős lélekszámú orosz közösség számára pedig úgynevezett egyházi szláv nyelven, illetve a régi, elmagyarosodott híveknek magyar nyelven tartanak itt istentiszteletet.
Hering József – Kuruc.info
