Beérett az Ezer székely leány napja népünnepély: az 1990-ben újraindított rendezvény ugyanis – az első években egyházi jellege mellett –, főként népzene és néptánc ünnepe volt, az utóbbi években pedig a népviselet ünnepe is lett.
Jelentősen nőtt idén is a székely ruhát viselők száma az Ezer székely leány napján. Szombaton délután a csíksomlyói nyeregben, már 2135 népviseletbe öltözött leány és asszony regisztrált, de a férfiak, fiúk száma is elérte a 938-at. Kezdett érződni a népviseletmustra hozadéka is, ahogy Kissné Portik Irén néprajzkutatótól megtudtuk, egyre többen ismerik a hagyományos népviseletvarrás szabályait.
Szokás szerint délelőtt Csíkszeredában, a Szabadság téren gyülekeztek a népünnepély résztvevői, ahol egy kis ízelítőt adtak zenéjükből, táncukból a városnak, majd következett a felvonulás.
Idén a csíksomlyói kegytemplomban az ünnepi szentmisét, Böjte Csaba, ferencesrendi szerzetes celebrálta. Beszédével a békességre buzdított, arra ösztönzött, hogy Isten békéjéből töltődjünk fel és vigyük ezt a lelkiállapotot magunkkal, hiszen Jézus Krisztus sem volt elégedetlen soha, még azok számára is bocsánatot kért, akik őt meghurcolták és halálra kínozták.
A nyeregben a megnyitót, ezúttal Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere tartotta, mivel a rendezvénynek az idén ez a település volt a tiszteletbeli házigazdája, a kiérkező csapatokat is a község fúvószenekarának muzsikája fogadta. A község vezetője, arra figyelmeztetett, hogy folytatni kell elődeink példáját, mivel nem a ruha teszi az embert, a viseletben meg kell tanulni viselkedni is, a kultúrát, amit elődeinktől kaptuk, meg kell élnünk, hogy tudjuk továbbadni utódainknak.
A főszervező csíkszeredai önkormányzat nevében Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólalt fel, ő is az elődöket dicsérte, akik 1931-ben útjára indították ezt a népünnepélyt. Szerinte tőlük azt tanulhatjuk, hogy nincs a város falu nélkül, hogy az egyházi és világi létformák együvé tartoznak és, hogy nincs értelme a férfi életének, ha a nő hiányzik belőle. „A nők igazgatják és tartják a lelket a családban és ők szokták elsősorban a hagyományt is tovább éltetni” – mondta.
Beérett már a népviseletmustra is, míg előző években az öltözetek szakmai értékelése azt váltotta ki, hogy előkerültek addig valahol porosodó, hagyományos öltözetek, ezúttal úgy egy éve, szintén ennek a rendezvénynek a hatására beindult egy népviseletvarró mozgalom.
„Olyan új népviseletekkel jönnek a népviseletmustrára jelentkezők, amelyek a régiek mintájára készültek, és amelyek hitelesek, nem találtunk bennük kifogásolni valót. Ez is a nem titkolt célunk, mert nem lehet míg a világ dédnagyanyáink, üknagyanyáink viseletét hordani, ellenben, ha elsajátítottuk az általa ismert öltéstechnikákat, módossági jegyeket akkor újra tudjuk alkotni a hagyományos székely ruhát. Ha ezt veszi át az utónemzedék, akkor közel állunk, hogy az Ezer székely leány napja hatékony legyen, mert ilyen módon nemcsak a látvány kedvéért ölti magára a népviseletet, hanem tudatosan teszi, ismerve a jelképeket, öltési technikákat és az öltözet összeállításának szabályait” – összegzett a Székelyhonnak Kissné Portik Irén néprajzkutató, a népviseletmustra zsűrijének elnöke.
(Székelyhon nyomán)
