Elérkeztünk sorozatunk következő epizódjához, ezúttal a Délvidéket vesszük szemügyre. Összefoglaló névként szokás így emlegetni, mert a Délvidék elnevezés eredetileg a történelmi Magyar Királyság különböző déli területeit jelölte, ma pedig nem pontosan körülhatárolt földrajzi névként, illetve politikai kifejezésként él.
 Kép: sentainfo.org |
Hajnalban a termőföldre térdelek,
tenyeremben a nedves-föld illat-fergeteg;
felállok, megszédülök, forogni kezd a táj,
és sóhajomtól hullámzásba lendül
a sok-millió búzaszál.
(Páncsics Roland – Jelentés a Délvidékről)
tenyeremben a nedves-föld illat-fergeteg;
felállok, megszédülök, forogni kezd a táj,
és sóhajomtól hullámzásba lendül
a sok-millió búzaszál.
(Páncsics Roland – Jelentés a Délvidékről)
A középkorban egyrészt Magyarország déli vármegyéit (Verőce, Pozsega, Szerém, Bács, Torontál, Temes, Keve), másrészt a Dunán, illetve Száván túli bánságokat (Ozorai, Sói, Macsói, Szörényi) értették alatta. Szent István korában még, mint Alvidék volt ismert. A török hódoltság kora után kezdték újra használni a kifejezést, ám a 18. századtól 1920-ig csak Bácska és a Bánság területét, az akkori Magyarország déli részét jelölték vele.
A trianoni békediktátum életbe lépésével, 1920-tól a Magyarországtól Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (1929-től Jugoszlávia) csatolt területeket nevezték Délvidéknek. Ez a következőket foglalta magában: a Vajdaság, a Drávaszög (Baranya-háromszög). De ezúttal kizárólag a Vajdasággal foglalkozunk, mint a nagyságrendileg 21 ezer négyzetkilométerrel bíró területtel, mely Szerbiához tartozik napjainkban. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint itt körülbelül 250 ezer magyar él. Vajdaság lakossága az elmúlt időszakban kétmillió alá csökkent, nagyjából 1,9 millióra, így a magyarság arányszáma úgy saccolható, hogy mintegy 13%. Ettől függetlenül a határ mentén igen erősen reprezentált a számuk több városban, Magyarkanizsán 85%, Zentában 79% a magyar lakosság aránya, de például Adán is 75%, míg Óbecsén 45%, Szabadkán pedig 34% ez a szám. A felsorolás mellőzte a teljesség igényét.
Mindenesetre a térség a 15. század elején a Magyar Királyság leggazdagabb, és tisztán magyar népességű országrésze volt még. A rá következő századok azonban negatív hatásokat hoztak. A törökök balkáni hódításai elől menekülő szerbek bevándorlása után a Habsburgok betelepítési politikája tette soknemzetiségűvé a területet. De az első világháború idején még így is relatív többséget alkotott a magyarság.
Történelmi kontextusban, a térségben is vannak hagyományai az autonómia gondolatának, és azt el kell mondani, hogy bár nem elsőrendűen magyar alapú, de tartományi autonómia most is létezik Szerbiában. Ezt úgy hívják, Vajdaság Autonóm Tartomány. Szerbia északi, Magyarországgal határos, részben magyarok által lakott területe, közigazgatásilag autonóm tartomány. A tartomány etnikai összetétele rendkívül változatos: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. Vajdaságnak hat hivatalos nyelve van, ami tükrözi a vidék sokszínű etnikai és nyelvi összetételét, valamint gazdag kulturális hagyományait.
 Vajdaság Autonóm Tartomány címere (kép: Wikipedia) |
2008 szeptemberében a tartományi képviselőház megszavazta a tartomány statútumát (alkotmányát), amit 2009. november 30-án a szerb parlament is elfogadott, és ezzel vált hivatalossá.
A statútum értelmében:
- A Vajdaság saját törvényeket hozhat, jelképeket használhat, önállóan köthet megállapodásokat nemzetközi szinten is.
- Saját vagyona lehet.
- A statútum értelmében számarányosan képviseltethetik magukat a kisebbségek a vajdasági parlamentben.
Nyilván, és ezt hangsúlyozni kell, ez nem teszi semmissé az elmúlt évtizedekben időről időre fellángoló magyarellenes sovinizmust, rendkívül sok kibeszéletlen történelmi tragédia tornyosul még mindig (az 1944-es délvidéki vérengzés, a délszláv háború atrocitásai), és a jelenkorban is gyakran találják magukat támadások célkeresztjében a délvidéki magyarok.
A magyarságot napjainkban további kétféle autonómia koncepció foglalkoztatja. Egyrészt a jelenlegi regionális autonómia még több tartalommal való megtöltése, másrészt magán a Vajdaságon belüli, úgynevezett háromszintű autonómia. A Kárpát-medencében első alkalommal itt született meg autonómiaelképzelés, még 1992-ben. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége személyi és területi elvet ötvöző autonómiát tűzött ki célul, melyben az összmagyarságot reprezentáló területi önkormányzat mellett helyet kap a magyar többségű települések önkormányzata, valamint az összefüggően magyarlakta terület autonóm körzetté alakítása. De mindezen túlmenően ezt a tervet a perszonális elv elsőbbsége jellemzi, mivel a magyarok nagy hányada azért nem egy tömbben él.
Ezekből a célkitűzésekből egyébként napjainkra korlátokkal nehezítve ugyan, de a kulturális autonómia létrejött. Létezik ugyanis a Magyar Nemzeti Tanács, amely a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén bizonyos jogosítványokkal rendelkezik, s néhány alapvető kérdésben döntési joggal rendelkezik. Áttörésként volt értékelhető, hogy 2003-ban Szerbiában alkotmányba foglalták a kisebbségek kollektív jogait. Ez összevetve például Kárpátaljával vagy Erdéllyel mindenképpen áttörés, bár a gyakorlati magvalósulások néha igen döcögősek.
Az azonban mindenképpen pozitív kiindulópont, hogy mint fentebb említettük, a Vajdaságnak már létezik regionális autonómiája, innen indulva várhatóan jobbak lesznek a kisebbségi autonómia tényleges esélyei, mint egy centralizált Szerbiában. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy Szerbia nemzeti jövedelmének 40%-át a Vajdaság termeli. Ebből viszont csak 7%-ot kap vissza, ezen segíthetne egy sokkal markánsabb autonómia, a térség legerősebb magyar pártja, a Vajdasági Magyarok Szövetsége is ezt támogatja. Nagyon egyszerű az elv, a befolyt pénzek nagy része maradjon ott, ahol megtermelték.
 Kép: Délhír |
Ehhez a küzdelemhez nekünk, anyaországi magyaroknak minden segítséget meg kell adnunk, csakúgy, mint bármely másik elszakított nemzetrésznek.
Lantos János – Kuruc.info
Korábbi részek:
