Kaposvár | Bár még mindig az intenzív osztályon kezelik, de már jobban van az a 17 éves fiú, akit csütörtökön reggel brutálisan bántalmazott egy "fiatalember" a kaposvári Építőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet előtt.

Az iskola elsős diákját iskolakezdés előtt támadója kirángatta az épület elé, egy pad sarkába szorította és ököllel nekiesett. Olyan brutálisan összeverte, hogy a fiúnak súlyos belső sérülései keletkeztek, életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahol azonnal meg kellett műteni. Az esetet legalább húsz-harminc diáktársa látta, ám közbeavatkozni nem mertek. Azt gondolták: nem volna esélyük a kigyúrt, küzdősportokban láthatóan járatos, ráadásul népes "kísérettel" érkező támadóval szemben (Kuruc.info: ami persze a kollektív gyávaság jele, hiszen ennyien igenis szembeszálhattak volna. Szégyelljék magukat e gyávamagyarok). Ráadásul minden alig fél perc alatt történt.

– Ilyen lett a világ, és ezt látják maguk körül a gyerekek. Tragédia – tárja szét kezét tanácstalanul az intézmény egyik dolgozója, átvágva a diákoktól nyüzsgő udvaron (E dolgozó is gyáva szar, hiszen nem "ilyen a világ", hanem ilyen az állami támogatással folyó cigánybűnözés - a szerk.). Persze mindenki a csütörtöki esetről beszél. Hogy pontosan mi történt, azt főként a szemtanúk elmondásából lehet rekonstruálni, a fiú ugyanis – vélhetően mert agyrázkódást is kapott – alig emlékszik a történtekre. Sőt: először még azt sem tudta felidézni, hogy megverték...

Agócs Attilától, az intézmény igazgatójától megtudtuk: a sértett fiatalember első osztályos volt, mindössze két hete járt az iskolába, úgyhogy még alig ismerték. Bántalmazója nem volt az iskola diákja. Mint ahogy a tett hátterében is iskolán kívüli ok áll, állítólag a fiú többször "inzultálta" támadója húgát. A lány egyébként az osztálytársa, de nem tudtak arról, hogy bármilyen sérelem érte volna a fiú részéről, senki sem szólt ilyesmiről. A lány bátyja viszont úgy gondolta: ököllel kell ezt elintézni.

A fiú diáktársai, akik közelről látták az esetet, ma is a történtek hatása alatt vannak. Azt mondják: csak annyit lehetett látni, hogy a támadó a portán éppen belépő fiút megragadja, kirángatja az iskola elé, az ott található pad sarkába szorítja, és teljes erejéből hatalmas ütéseket mér rá.
– Minden pillanatok alatt történt – idézi fel az egyik fiú. – Mire odafordultunk, már zuhogtak is az ütések. Vagy hat-nyolc ütés.
– A fiú próbált védekezni, próbálta védeni a fejét, oldalát, de a támadó ott ütötte, ahol érte, teljes erőből – mondja a másik szemtanú. – Nagyon ideges volt, az látszott rajta. Kiabált, meg káromkodott és azt mondogatta: "bántasz még egyszer egy lányt?"

A verekedés "oka", az állítása szerint "inzultált" lány is ott volt, mondják a többiek, és próbálta megfékezni bátyját. "Ennyi elég volt, menj innen!" – kiabálta és taszigálta kifelé. A lány amúgy aznap ott volt az órákon, másnap azonban már nem jelent meg a tanításon. De úgy tudni: nála ez egyáltalán nem szokatlan.
A fiúk állítják, ők nem tudtak volna segíteni társukon. Túl gyorsan történt minden, ráadásul a támadó kigyúrt, szemmel láthatóan erőfölényben volt – azóta kiderült, hogy a küzdősportokban járatos – ráadásul néhány méternyire, a kapu előtt várta 6-7 hasonló testfelépítésű haverja is. Az iskola portása pedig azt mondta: éppen az a reggeli tolongás volt, amikor tucatjával tódulnak be a diákok az ajtón, zajongva, lökdösődve. Ez teljesen megszokott jelenet, úgyhogy nem fogott gyanút. A portásfülkéből – ahol ráadásul épp a kulcsokat kellett kiosztania – nem lehetett odalátni, ahol a verekedés történt.

S persze – ahogy a szemtanúk állítják – senki sem gondolta volna, hogy ilyen súlyos a helyzet. Valószínűleg még maga a támadó sem, hiszen nem menekült, hanem még percekig kint beszélgetett a haverjaival. A fiú pedig befutott az épületbe, igaz, fogta az oldalát, hasát. Besietett a tanári szobák elé, és leült a folyosón. A tanárok ekkor vették észre, hogy valami baj van.
– Mire odaértem, csak az látszott, hogy rosszul van, a hasát fájlalja, de mivel minden nagyon gyorsan zajlott, akkor még nem is tudtuk, mi történt – idézi fel a történteket a fiú osztályfőnöke, Guethné Nyári Éva. – Az egyik kolléga vizet vitt neki, hívtuk a mentőket. Tartottam a fejét, mert közben hányni kezdett. És kérdezgettük, hogy mitől van rosszul. Gyomorrontásra, vakbélgyulladásra is gondoltunk. Én kérdeztem rá: esetleg bántott valaki? Rám nézett, de láthatóan ő maga sem tudta, hogy hol van, mi történt vele, mert önmagától is kérdezte, szinte csodálkozva: "megvertek?" De nem tudta biztosan.

Az osztályfőnök mindvégig a fiú mellett volt a mentőben, a kórházban, egészen addig, míg az édesanya meg nem érkezett. Bár teljes bizonyossággal csak a kórházban derült ki, hogy a fiút súlyosan bántalmazták, az iskolában közben már elkezdődött a nyomozás. Mire a rendőrök kiérkeztek már nagyjából rekonstruálni lehetett a történteket, és az is kiderült, hogy kik voltak szemtanúi az esetnek.

– Bár rövid ideje van itt az iskolában ez a fiú, úgy ismertem meg, hogy hiperaktív, nem könnyen kezelhető gyerek, de gonoszság, rosszindulat nincs benne – mondja az osztályfőnök.
A fiú, úgy tudni, ma már jobban van. Mivel a tanárok azonnal értesítették a mentőket, akik percek alatt kiértek, és a fiút a kórházban azonnal megműtötték, nem kellett kivenni a lépét. De vélhetően még hosszú kórházi kezelés vár rá.
Időközben a történtek után néhány órával a rendőrök elfogták az elkövetőt is. A 18 éves kaposvári fiatalember beismerő vallomást tett.