TGM, a „balliberális értelmiségi” mintapéldánya újabban már nem csupán jobboldali sajtótermékeket (is) árusító újságosbódék felborítására uszít. Most már nagyobb tételben üzletel: alább olvasható, a mai Népszavában megjelent cikkében egyenesen azt ajánlja az európai korcsoknak, hogy gyújtsák fel a kontinenst, és ezzel torolják meg a kirekesztést, az elnyomást. Ezzel még a „szabadságharcot”, "függetlenségi háborút" hirdető ork megmondóembereken (lásd pl. EZT) is túltesz.
Vannak azonban az anyagban más érdekességek is. A legfontosabb az, hogy nekimegy Pokol Bélának az általunk ITT idézett, igen helyes gondolatai miatt. Emlékezet-frissítőként: amennyiben egy etnikum helyi képviselőiről a szintén helyiek jól tudják, hogy számarányához képest felülreprezentált a (helyi) bűnözési statisztikákban, akkor igenis lehessen alkalmazni a negatív diszkriminációt pl. akkor, amikor nem engedjük be őket a kocsmánkba, a boltunkba. Nagyokat siránkozik ezen TGM, és temeti a demokráciát, hangsúlyozva azt, hogy minden ember egyenértékű. „Kár”, hogy ez utóbbi egész egyszerűen nem igaz. Egy analfabéta, 70-es IQ-szinten (fél-debilen) vegetáló korcs egyszerűen nem egyenértékű egy agysebésszel vagy atomfizikussal. Ahogy egy, a fejlődés során csak az emberevésig jutott törzs átlagos tagja sem egyenértékű egy nyugat-európai, magasan fejlett civilizáció átlagpolgárával. Igenis vannak értékbeli különbségek ember és ember között – egy kannibálnak vagy egy analfabéta cigánynak nem adhatunk akkora hatalmat a kezébe (pl. ugyanakkora szavazójogot), mint egy, a társadalom számára millió nagyságrenddel hasznosabb, nem segílyeken élősködő tudós embernek vagy orvosnak. Az értékegyenlőség (ami a jogegyenlőséggel nem egyenlő) soha nem létezett, és nem is fog, még akkor sem, ha libsijeink le akarják nyomni a torkunkon. A soha életükben nem dolgozó, iskolába nem járó (és purgyéikat is erre „nevelő”) segílyes cigányok egész egyszerűen nem olyan értékűek, mint mi, iskolázott, adózó(!), nem segílyeken élősködő „gádzsók”.
Nem állja meg TGM azt sem, hogy jól lebűnözőzze a magyarokat, uszítson ellenünk: „az osztrák-magyar határvidék falvaiban az osztrák hadsereg (Bundesheer) egységei járőröznek - igen, katonák, nem rendőrök! - , hogy a magyar tolvajok és betörők ellen védjék Burgenlandot, hiába mondja a konzervatív szövetségi belügyminiszter, hogy az égvilágon semmi bizonyíték nincs rá, hogy magyar bűnbandák garázdálkodnának, az adatok szerint pedig a közbiztonság elsőrangú. De hát hiába, Ausztriában a magyar ember potenciális rablógyilkosnak számít” (félkövér kiemelés tőlünk). Nos, ez a „magyar”, természetesen, cigány. Hadd utaljunk arra, hogy például a múltkor az osztrák rendőröket elgázolni próbáló ember is az volt – a lomisokról, az odaát is rendkívül „szorgalmas” színesfém-tolvajokról stb. nem is beszélve.
Az ilyen uszításban, nem mellesleg, TGM nagy segítségére van a külföldön bűnöző cigány származású magyar állampolgárok hazai sajtóbeli megnevezése. A Svájcban rémtetteket elkövető, magzatgyilkos korcs stricikről a papír alapú médiában például csak és kizárólag a Magyar Nemzet írta azt le, hogy azok cigányok. Minden más lap magyarokként aposztrofálta őket, miközben, ahogy azt az olvasó is ellenőrizheti az ITTENI hivatkozásokon, a svájci lapok gyakorlatilag mindegyike megírta, hogy orkokról van szó. A hazudozók táborába tartozik a Blikk, sőt, érdekes módon, a különben cigányügyben korrekt (pl. a rendőrgyilkos Poór Zoltán származását elsőként, még a Magyar Nemzet előtt megíró) Magyar Hírlap is. Ez utóbbi eddig minden megjelent, kapcsolódó cikkében magyarokról, és nem cigókról írt. (Apropó, ha már szó esett a Blikk ITTENI cikkéről, azt újabban a korcs megmondóemberek, „antifasiszták” bizonyítékként, véres kardként hordozzák körbe annak „bizonyítására”, hogy milyen gonoszak a magyarok, és hogy szegínromákok soha nem követnének el ilyen kaliberű bűntényeket. Egy példa minderre ITT – a pofátlanság netovábbja, nemde?)
Vannak azonban az anyagban más érdekességek is. A legfontosabb az, hogy nekimegy Pokol Bélának az általunk ITT idézett, igen helyes gondolatai miatt. Emlékezet-frissítőként: amennyiben egy etnikum helyi képviselőiről a szintén helyiek jól tudják, hogy számarányához képest felülreprezentált a (helyi) bűnözési statisztikákban, akkor igenis lehessen alkalmazni a negatív diszkriminációt pl. akkor, amikor nem engedjük be őket a kocsmánkba, a boltunkba. Nagyokat siránkozik ezen TGM, és temeti a demokráciát, hangsúlyozva azt, hogy minden ember egyenértékű. „Kár”, hogy ez utóbbi egész egyszerűen nem igaz. Egy analfabéta, 70-es IQ-szinten (fél-debilen) vegetáló korcs egyszerűen nem egyenértékű egy agysebésszel vagy atomfizikussal. Ahogy egy, a fejlődés során csak az emberevésig jutott törzs átlagos tagja sem egyenértékű egy nyugat-európai, magasan fejlett civilizáció átlagpolgárával. Igenis vannak értékbeli különbségek ember és ember között – egy kannibálnak vagy egy analfabéta cigánynak nem adhatunk akkora hatalmat a kezébe (pl. ugyanakkora szavazójogot), mint egy, a társadalom számára millió nagyságrenddel hasznosabb, nem segílyeken élősködő tudós embernek vagy orvosnak. Az értékegyenlőség (ami a jogegyenlőséggel nem egyenlő) soha nem létezett, és nem is fog, még akkor sem, ha libsijeink le akarják nyomni a torkunkon. A soha életükben nem dolgozó, iskolába nem járó (és purgyéikat is erre „nevelő”) segílyes cigányok egész egyszerűen nem olyan értékűek, mint mi, iskolázott, adózó(!), nem segílyeken élősködő „gádzsók”.
Nem állja meg TGM azt sem, hogy jól lebűnözőzze a magyarokat, uszítson ellenünk: „az osztrák-magyar határvidék falvaiban az osztrák hadsereg (Bundesheer) egységei járőröznek - igen, katonák, nem rendőrök! - , hogy a magyar tolvajok és betörők ellen védjék Burgenlandot, hiába mondja a konzervatív szövetségi belügyminiszter, hogy az égvilágon semmi bizonyíték nincs rá, hogy magyar bűnbandák garázdálkodnának, az adatok szerint pedig a közbiztonság elsőrangú. De hát hiába, Ausztriában a magyar ember potenciális rablógyilkosnak számít” (félkövér kiemelés tőlünk). Nos, ez a „magyar”, természetesen, cigány. Hadd utaljunk arra, hogy például a múltkor az osztrák rendőröket elgázolni próbáló ember is az volt – a lomisokról, az odaát is rendkívül „szorgalmas” színesfém-tolvajokról stb. nem is beszélve.
Az ilyen uszításban, nem mellesleg, TGM nagy segítségére van a külföldön bűnöző cigány származású magyar állampolgárok hazai sajtóbeli megnevezése. A Svájcban rémtetteket elkövető, magzatgyilkos korcs stricikről a papír alapú médiában például csak és kizárólag a Magyar Nemzet írta azt le, hogy azok cigányok. Minden más lap magyarokként aposztrofálta őket, miközben, ahogy azt az olvasó is ellenőrizheti az ITTENI hivatkozásokon, a svájci lapok gyakorlatilag mindegyike megírta, hogy orkokról van szó. A hazudozók táborába tartozik a Blikk, sőt, érdekes módon, a különben cigányügyben korrekt (pl. a rendőrgyilkos Poór Zoltán származását elsőként, még a Magyar Nemzet előtt megíró) Magyar Hírlap is. Ez utóbbi eddig minden megjelent, kapcsolódó cikkében magyarokról, és nem cigókról írt. (Apropó, ha már szó esett a Blikk ITTENI cikkéről, azt újabban a korcs megmondóemberek, „antifasiszták” bizonyítékként, véres kardként hordozzák körbe annak „bizonyítására”, hogy milyen gonoszak a magyarok, és hogy szegínromákok soha nem követnének el ilyen kaliberű bűntényeket. Egy példa minderre ITT – a pofátlanság netovábbja, nemde?)
A franciaországi eseményekről is megvan a véleménye: „A világ igenis fölháborodik a sötéten reakciós francia hatóságok fajgyűlölő és fajüldöző politikáján, a bűn melegágya pedig az Élysée-palota és a Matignon-palota, nem a cigánytábor. Ahogy az Evenimentul zilei nevű vezető bukaresti napilapnak nyilatkoztam augusztus 25-én, Franciaországot nem a romániai és bulgáriai romáktól kell megvédeni, hanem Sarkozy úrtól.” Hát, emberünk, finoman szólva, csúsztat, amikor világfelháborodásról beszél. Most hagyjuk azt, hogy az átlagember mit gondol az orkok kipaterolásáról. Finnországban pl. a véleményt nyilvánítók 99,9%-a mellette van (a finnül beszélők nyugodtan megszámolhatják a pró és kontra véleményeket pl. a finn beszélgetőfórumokon: ki fog jönni a 99,9%...), mert ők is gyűlölik a korcsokat, mivel, bolond fejjel, anno befogadták a Svédországból kiebrudalt, elüldözött kokszosokat, és azóta is szenvednek tőlük, hiába van náluk hallgatólagos, félhivatalos kilövési- és vadászengedély a cigányra. Ha megnézzük a kormányok és a hivatalos politika reakcióját, a derék németek pl. kifejezetten a francia bekeményítés hatására kaptak „vérszemet”, és jelentették be a saját korcsaik kiebrudalását. Finoman szólva messze van mindez attól, hogy úgymond az egész világ elítéli Sarkozy-t...
Tömve van anyaga ilyen és ehhez hasonló eszmefuttatásokkal és felháborító, bicskanyitogató pro-cigány, magyarellenes uszítással. Nézzük is azt teljességében:
Tömve van anyaga ilyen és ehhez hasonló eszmefuttatásokkal és felháborító, bicskanyitogató pro-cigány, magyarellenes uszítással. Nézzük is azt teljességében:
A mérvadó férfiak
A ki tudja, miért "baloldalinak" nevezett sajtó egyik nagy hibája az állítólagos ellenfél hiányos ismerete. A különféle baloldali és a különféle liberális irányzatok tudós képviselői ritkán szállnak alá az arénába; ha bírálnak, a kormányzatot bírálják; a jobboldali újságokat és folyóiratokat nem olvassák, nem tudják tehát, mit gondol az a nem kevés konzervatív értelmiségi, aki ihleti és befolyásolja az irtózatos hatalommal rendelkező nemzeti jobboldal politikusait és népes közönségét.
Ma a Magyar Nemzet a legbefolyásosabb magyarországi lap. Kiválóan szerkesztik, minden más napilapnál bőségesebben ontja az információkat (a nemzetközi politika vonatkozásában egyszerűen nincs versenytársa), elképesztő hatékonysággal orientálja az olvasókat. Publicisztikái és vezércikkei fáradhatatlanul sulykolják a nemzeti jobboldal előítéleteit (ha tetszik, "értékeit"), igen gyakran ellentmondanak a kormánynak és a hegemón kormánypártnak is, ha az ügy érdeke úgy kívánja. Ma a havi és negyedévi folyóiratok piacán is - a történelemben először - a jobboldal a domináns és a minőségileg jobb, ötletesebb, frissebb; a helyi lapok kormánypártiak, a politikai hetilapok és magazinok között (nem a példányszám, hanem a címek száma tekintetében) pedig a szélsőjobboldal uralog. (Tessék egyszer tíz percet böngészni bármelyik újságosnál. Ne autóval tessék járni, hanem metróval és villamossal.)
A Magyar Nemzet nem közli a roppantul terjedelmes magyarországi jobboldal minden irányzatának és minden nemzedékének képviselőit. De amit nem nyomtat le, az a konzervatív tanárember, orvos, tisztviselő, kutató számára nem létezik; közlési politikájával vitákat dönt el; fantasztikus rendőrségi, ügyészségi, minisztériumi forrásai segítségével cégeket visz csődközelbe, vezető politikusokat tesz tönkre és juttat börtönbe. (Egyetlen gyöngesége a szürke, unalmas, kevéssé interaktív internetes változat; a fiatal publikum láthatólag kevéssé érdekli a szerkesztőséget. A fiatal jobboldaliak inkább a Népszabadság és a Népszava website-ján tombolják ki magukat.)
Egyszóval, a Magyar Nemzet: hatalom. Aki nem olvassa, nem tudja, mi történik Magyarországon és Magyarországról nézve - a "nagyvilágban", hogy ezt az ócska klisét használjuk.
Négy ország magyar nyelvű sajtójának legjobb külpolitikai rovata ezé az újságé; a külpolitikai rovatvezető, a kiváló szakember pedig így ír a romániai és bulgáriai romák Franciaországból való kitoloncolásáról:
"Változik a világ. Egy évtizede még általános felhördülés kísérte volna a mostani franciaországihoz hasonló eseményeket. A politikailag korrekt gondolkodás jegyében kórusban kiáltott volna rasszizmust és óvott volna mindenkit az idegengyűlölet előretörésétől a sajtó. Az emberi jogi szervezetek az utcára hívták volna akkor még hangos és nagy számú táborukat az illegális cigánytáborok védelmében, s aligha jutott volna el a dolog a bezárásig és a romák hazatoloncolásáig. A harcos liberálisokat (a szerző - hasonlóan az egész pesti sajtóhoz - nem tudja, hogy az antirasszista tüntetéseket nyugaton és egyre gyakrabban nálunk is a radikális baloldal szervezi, nem a liberálisok, akik Franciaországban nincsenek is, Németországban, Hollandiában, Dániában pedig a "kirekesztő" politikák élharcosai, TGM) azonban szép lassan lecsendesítették a XXI. század kihívásai, majd végleg elhallgattatta az éppen ebből a gondolkodásból fakadó (!!!) globális válság. (A globális válság oka az emberi jogi beállítottság!...)
A melegházasságok legalizálásáig még sok helyen kitartott... a lendület, ám az emberek már kétszer meggondolják a szabadosság (!!!) elfogadását, ha saját jólétükről, s még inkább, ha biztonságukról van szó. A másság (másságon a jobboldal valaminő kifürkészhetetlen okból homoszexualitást vagy faji különbséget ért többnyire) tiszteletét mind gyakrabban felülírja a tulajdon védelme, a félelem a terjedő erőszaktól... Jó példa e szemléletváltásra a nemzeti érdekeket szem előtt tartó gazdaságpolitikában már példát mutató Franciaország, amely a héten megkezdte a Nicolas Sarkozy köztársasági elnök új közbiztonsági programjának részeként felszámolt, a csempészet és a prostitúció, a bűn melegágyaként nyilvántartott illegális cigánytáborok lakóinak hazatelepítését." (Stier Gábor, Magyar Nemzet, augusztus 21.)
Stier szerkesztőt megtéveszti a pesti atmoszféra. Az, hogy a Népszabadság eddig ismeretlen tudósítója, Gergely Edit, szégyentelenül tréfálkozik a romániai cigányok megpróbáltatásain, nem a világ. A világ igenis fölháborodik a sötéten reakciós francia hatóságok fajgyűlölő és fajüldöző politikáján, a bűn melegágya pedig az Élysée-palota és a Matignon-palota, nem a cigánytábor. Ahogy az Evenimentul zilei nevű vezető bukaresti napilapnak nyilatkoztam augusztus 25-én, Franciaországot nem a romániai és bulgáriai romáktól kell megvédeni, hanem Sarkozy úrtól. (Azt is mondtam ugyanitt, hogy csodálkozom, a boldogtalan romák hogy nem ragadtak még fegyvert, és hogy nem gyújtották még föl keresztyén, szabad, egyenlő és hófehér Európánkat...)
Stier szerkesztő leplezetlenül örül a menekülő cigányok kínjainak; röstellje magát. Neki az a törvénytervezet is tetszik, amellyel "megvonhatnák az állampolgárságot a bűncselekményeket elkövető honosított franciáktól" (uo.). Minél több arabot és cigányt zárnak be, annál jobb. Stier szerkesztő föltehetőleg annak is örül, hogy a "biztonsági" hisztéria hatására az osztrák-magyar határvidék falvaiban az osztrák hadsereg (Bundesheer) egységei járőröznek - igen, katonák, nem rendőrök! - , hogy a magyar tolvajok és betörők ellen védjék Burgenlandot, hiába mondja a konzervatív szövetségi belügyminiszter, hogy az égvilágon semmi bizonyíték nincs rá, hogy magyar bűnbandák garázdálkodnának, az adatok szerint pedig a közbiztonság elsőrangú. De hát hiába, Ausztriában a magyar ember potenciális rablógyilkosnak számít (mint nálunk egy időben "az ukrán"), s ezen semmiféle statisztika nem segít.
De amíg ez a gyalázatos cikk csak a fajgyűlölet és a káröröm durva kifejezése, a magyarországi nemzeti jobboldal szerintem legfontosabb, legtehetségesebb, legműveltebb ideológusa a következő jogszabály elfogadását javasolja az országgyűlésnek, hogy evvel is véget vessen a fölvilágosodás (ezen belül pedig Immanuel Kant) két évszázados rémuralmának:
"Ha az adott településen az előzetes tapasztalatok alapján a közvéleményben meghatározott nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók esetében fokozott bűnelkövetés (!) valószínűsége (!) vált bevetté (!), a magánfelek közötti viszonyban e kisebbséghez tartozók vonatkozásában AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYÉTŐL az (1) bekezdés alá tartozó viszonyokban EL LEHET TEKINTENI. Amennyiben a későbbi tapasztalatok alapján a közvéleményben már nem állapítható meg (hogyan?) a jelzett kivétel indoka, az egyenlő bánásmód követelményétől való eltérést azonnal meg kell szüntetni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságának az etnikai kisebbséghez tartozás esetén a panaszok elbírálásánál mindig az érintett település közvéleményének előzetes tapasztalataiból kell kiindulnia." (Pokol Béla, Magyar Nemzet, augusztus 17.) Ugyanez a tudós író az alkotmányozási folyamatban a "láthatatlan alkotmány", azaz az Alkotmánybíróság által húsz év alatt létrehozott joganyag "megszűrését", azaz gyakorlatilag a hatályon kívül helyezését javasolja (Pokol Béla, Magyar Nemzet, augusztus 6.).
Pokol professzor a lincselés logikáját óhajtja bevezetni - nem elsőként és nem egyedüliként - a jogba. Szerinte ha valahol előítélet alakult ki valamely etnikai csoporttal szemben, akkor az előítélet fönnállásának tartama alatt az illető csoportot hátrányosan meg kell különböztetni (ha A. cigány lopott, akkor B. cigánytól meg kell vonni a segélyt, és ki kell dobni a kocsmából). Ez csakugyan ellenkezik a hatályos alkotmánnyal (és a közjogi elsőbbséget élvező, nálunk ratifikált, kihirdetett, becikkelyezett nemzetközi egyezségokmányokkal és szerződésekkel), de hát tudjuk, ez az alkotmány merő "technokrata szabályhalmaz", amely nem érdemel tiszteletet (Orbán Viktor miniszterelnök szerint), különben is csak pár hónapja van hátra. Ellenkezik a csakugyan Kanttól (és közvetve Jézus Krisztustól) eredő univerzalisztikus erkölcstannal, amelynek tekintélyét Pokol kollégám el akarja törölni. Szerény nézetem szerint meg egyszerűen disznóság.
Még érzékletesebben fogalmaz - Bächer Iván és Szív Ernő mellett - egyik legkedvesebb, művelt és finom tollú tárcaíróm: "A balliberális vircsaft tette hivatalossá, hogy a tanár nem árulhatja el a szülőnek, hogy a gyereke drogozik. Ők bátorították (!) azokat, akik falun teherautóval indultak termést, fát, vasúti sínt lopni: tegyék csak, megúszhatják. Belenyúltak az ártatlanok bugyogóiba (!!!), hirdetve, hogy az óvodában nem kell hangsúlyozni az eltérő nemi szerepeket - gyalázatosságaiknak hosszú a sora. Utána (?!) persze nagy volt a csodálkozás, felháborodás, amikor "auschwitzoztak" a tribünökön." (Végh Alpár Sándor, Magyar Nemzet, augusztus 21., Magazin melléklet.) Tehát az, hogy a tanár ne a szülői büntetésre hárítsa a saját pedagógiai föladatát, az, hogy a nyomorult falusi szegények apró tolvajlásait ne sújtsa halálos végű önbíráskodás, hogy a kisfiúk is játszhassanak babákkal és a kislányok is matchbox autókkal - mindez sötét zsidó praktika, amellyel szemben a közvélemény egy része ha nem is joggal, de "érthetően" követel Auschwitzot.
Szeretném hangsúlyozni, hogy az idézett mondatok nem mocskos szájú uszítóktól, hanem a szakmájukban nagyra becsült, vezető, köztiszteletben álló írástudóktól származnak. Ezek a mondatok nem a szélsőjobboldal - civilizált személyek asztalán nem található - szennyes makulatúráiban, hanem a Magyar Köztársaság vezető napilapjában, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szellemi laboratóriumában jöttek létre. Ez a lap helyesen utal rá, hogy a cikkeit jellemző politikai és erkölcsi magatartás nem egyedülállóan magyarországi jelenség, hanem egész Európában terjed és diadalokat arat. Ez igaz. A fajgyűlölet virágzik, nagy közönségsikere van.
Egy okkal több, hogy kifejezzük iránta merev, árnyalatlan és engesztelhetetlen megvetésünket.
Tamás Gáspár Miklós
A ki tudja, miért "baloldalinak" nevezett sajtó egyik nagy hibája az állítólagos ellenfél hiányos ismerete. A különféle baloldali és a különféle liberális irányzatok tudós képviselői ritkán szállnak alá az arénába; ha bírálnak, a kormányzatot bírálják; a jobboldali újságokat és folyóiratokat nem olvassák, nem tudják tehát, mit gondol az a nem kevés konzervatív értelmiségi, aki ihleti és befolyásolja az irtózatos hatalommal rendelkező nemzeti jobboldal politikusait és népes közönségét.
Ma a Magyar Nemzet a legbefolyásosabb magyarországi lap. Kiválóan szerkesztik, minden más napilapnál bőségesebben ontja az információkat (a nemzetközi politika vonatkozásában egyszerűen nincs versenytársa), elképesztő hatékonysággal orientálja az olvasókat. Publicisztikái és vezércikkei fáradhatatlanul sulykolják a nemzeti jobboldal előítéleteit (ha tetszik, "értékeit"), igen gyakran ellentmondanak a kormánynak és a hegemón kormánypártnak is, ha az ügy érdeke úgy kívánja. Ma a havi és negyedévi folyóiratok piacán is - a történelemben először - a jobboldal a domináns és a minőségileg jobb, ötletesebb, frissebb; a helyi lapok kormánypártiak, a politikai hetilapok és magazinok között (nem a példányszám, hanem a címek száma tekintetében) pedig a szélsőjobboldal uralog. (Tessék egyszer tíz percet böngészni bármelyik újságosnál. Ne autóval tessék járni, hanem metróval és villamossal.)
A Magyar Nemzet nem közli a roppantul terjedelmes magyarországi jobboldal minden irányzatának és minden nemzedékének képviselőit. De amit nem nyomtat le, az a konzervatív tanárember, orvos, tisztviselő, kutató számára nem létezik; közlési politikájával vitákat dönt el; fantasztikus rendőrségi, ügyészségi, minisztériumi forrásai segítségével cégeket visz csődközelbe, vezető politikusokat tesz tönkre és juttat börtönbe. (Egyetlen gyöngesége a szürke, unalmas, kevéssé interaktív internetes változat; a fiatal publikum láthatólag kevéssé érdekli a szerkesztőséget. A fiatal jobboldaliak inkább a Népszabadság és a Népszava website-ján tombolják ki magukat.)
Egyszóval, a Magyar Nemzet: hatalom. Aki nem olvassa, nem tudja, mi történik Magyarországon és Magyarországról nézve - a "nagyvilágban", hogy ezt az ócska klisét használjuk.
Négy ország magyar nyelvű sajtójának legjobb külpolitikai rovata ezé az újságé; a külpolitikai rovatvezető, a kiváló szakember pedig így ír a romániai és bulgáriai romák Franciaországból való kitoloncolásáról:
"Változik a világ. Egy évtizede még általános felhördülés kísérte volna a mostani franciaországihoz hasonló eseményeket. A politikailag korrekt gondolkodás jegyében kórusban kiáltott volna rasszizmust és óvott volna mindenkit az idegengyűlölet előretörésétől a sajtó. Az emberi jogi szervezetek az utcára hívták volna akkor még hangos és nagy számú táborukat az illegális cigánytáborok védelmében, s aligha jutott volna el a dolog a bezárásig és a romák hazatoloncolásáig. A harcos liberálisokat (a szerző - hasonlóan az egész pesti sajtóhoz - nem tudja, hogy az antirasszista tüntetéseket nyugaton és egyre gyakrabban nálunk is a radikális baloldal szervezi, nem a liberálisok, akik Franciaországban nincsenek is, Németországban, Hollandiában, Dániában pedig a "kirekesztő" politikák élharcosai, TGM) azonban szép lassan lecsendesítették a XXI. század kihívásai, majd végleg elhallgattatta az éppen ebből a gondolkodásból fakadó (!!!) globális válság. (A globális válság oka az emberi jogi beállítottság!...)
A melegházasságok legalizálásáig még sok helyen kitartott... a lendület, ám az emberek már kétszer meggondolják a szabadosság (!!!) elfogadását, ha saját jólétükről, s még inkább, ha biztonságukról van szó. A másság (másságon a jobboldal valaminő kifürkészhetetlen okból homoszexualitást vagy faji különbséget ért többnyire) tiszteletét mind gyakrabban felülírja a tulajdon védelme, a félelem a terjedő erőszaktól... Jó példa e szemléletváltásra a nemzeti érdekeket szem előtt tartó gazdaságpolitikában már példát mutató Franciaország, amely a héten megkezdte a Nicolas Sarkozy köztársasági elnök új közbiztonsági programjának részeként felszámolt, a csempészet és a prostitúció, a bűn melegágyaként nyilvántartott illegális cigánytáborok lakóinak hazatelepítését." (Stier Gábor, Magyar Nemzet, augusztus 21.)
Stier szerkesztőt megtéveszti a pesti atmoszféra. Az, hogy a Népszabadság eddig ismeretlen tudósítója, Gergely Edit, szégyentelenül tréfálkozik a romániai cigányok megpróbáltatásain, nem a világ. A világ igenis fölháborodik a sötéten reakciós francia hatóságok fajgyűlölő és fajüldöző politikáján, a bűn melegágya pedig az Élysée-palota és a Matignon-palota, nem a cigánytábor. Ahogy az Evenimentul zilei nevű vezető bukaresti napilapnak nyilatkoztam augusztus 25-én, Franciaországot nem a romániai és bulgáriai romáktól kell megvédeni, hanem Sarkozy úrtól. (Azt is mondtam ugyanitt, hogy csodálkozom, a boldogtalan romák hogy nem ragadtak még fegyvert, és hogy nem gyújtották még föl keresztyén, szabad, egyenlő és hófehér Európánkat...)
Stier szerkesztő leplezetlenül örül a menekülő cigányok kínjainak; röstellje magát. Neki az a törvénytervezet is tetszik, amellyel "megvonhatnák az állampolgárságot a bűncselekményeket elkövető honosított franciáktól" (uo.). Minél több arabot és cigányt zárnak be, annál jobb. Stier szerkesztő föltehetőleg annak is örül, hogy a "biztonsági" hisztéria hatására az osztrák-magyar határvidék falvaiban az osztrák hadsereg (Bundesheer) egységei járőröznek - igen, katonák, nem rendőrök! - , hogy a magyar tolvajok és betörők ellen védjék Burgenlandot, hiába mondja a konzervatív szövetségi belügyminiszter, hogy az égvilágon semmi bizonyíték nincs rá, hogy magyar bűnbandák garázdálkodnának, az adatok szerint pedig a közbiztonság elsőrangú. De hát hiába, Ausztriában a magyar ember potenciális rablógyilkosnak számít (mint nálunk egy időben "az ukrán"), s ezen semmiféle statisztika nem segít.
De amíg ez a gyalázatos cikk csak a fajgyűlölet és a káröröm durva kifejezése, a magyarországi nemzeti jobboldal szerintem legfontosabb, legtehetségesebb, legműveltebb ideológusa a következő jogszabály elfogadását javasolja az országgyűlésnek, hogy evvel is véget vessen a fölvilágosodás (ezen belül pedig Immanuel Kant) két évszázados rémuralmának:
"Ha az adott településen az előzetes tapasztalatok alapján a közvéleményben meghatározott nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók esetében fokozott bűnelkövetés (!) valószínűsége (!) vált bevetté (!), a magánfelek közötti viszonyban e kisebbséghez tartozók vonatkozásában AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYÉTŐL az (1) bekezdés alá tartozó viszonyokban EL LEHET TEKINTENI. Amennyiben a későbbi tapasztalatok alapján a közvéleményben már nem állapítható meg (hogyan?) a jelzett kivétel indoka, az egyenlő bánásmód követelményétől való eltérést azonnal meg kell szüntetni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságának az etnikai kisebbséghez tartozás esetén a panaszok elbírálásánál mindig az érintett település közvéleményének előzetes tapasztalataiból kell kiindulnia." (Pokol Béla, Magyar Nemzet, augusztus 17.) Ugyanez a tudós író az alkotmányozási folyamatban a "láthatatlan alkotmány", azaz az Alkotmánybíróság által húsz év alatt létrehozott joganyag "megszűrését", azaz gyakorlatilag a hatályon kívül helyezését javasolja (Pokol Béla, Magyar Nemzet, augusztus 6.).
Pokol professzor a lincselés logikáját óhajtja bevezetni - nem elsőként és nem egyedüliként - a jogba. Szerinte ha valahol előítélet alakult ki valamely etnikai csoporttal szemben, akkor az előítélet fönnállásának tartama alatt az illető csoportot hátrányosan meg kell különböztetni (ha A. cigány lopott, akkor B. cigánytól meg kell vonni a segélyt, és ki kell dobni a kocsmából). Ez csakugyan ellenkezik a hatályos alkotmánnyal (és a közjogi elsőbbséget élvező, nálunk ratifikált, kihirdetett, becikkelyezett nemzetközi egyezségokmányokkal és szerződésekkel), de hát tudjuk, ez az alkotmány merő "technokrata szabályhalmaz", amely nem érdemel tiszteletet (Orbán Viktor miniszterelnök szerint), különben is csak pár hónapja van hátra. Ellenkezik a csakugyan Kanttól (és közvetve Jézus Krisztustól) eredő univerzalisztikus erkölcstannal, amelynek tekintélyét Pokol kollégám el akarja törölni. Szerény nézetem szerint meg egyszerűen disznóság.
Még érzékletesebben fogalmaz - Bächer Iván és Szív Ernő mellett - egyik legkedvesebb, művelt és finom tollú tárcaíróm: "A balliberális vircsaft tette hivatalossá, hogy a tanár nem árulhatja el a szülőnek, hogy a gyereke drogozik. Ők bátorították (!) azokat, akik falun teherautóval indultak termést, fát, vasúti sínt lopni: tegyék csak, megúszhatják. Belenyúltak az ártatlanok bugyogóiba (!!!), hirdetve, hogy az óvodában nem kell hangsúlyozni az eltérő nemi szerepeket - gyalázatosságaiknak hosszú a sora. Utána (?!) persze nagy volt a csodálkozás, felháborodás, amikor "auschwitzoztak" a tribünökön." (Végh Alpár Sándor, Magyar Nemzet, augusztus 21., Magazin melléklet.) Tehát az, hogy a tanár ne a szülői büntetésre hárítsa a saját pedagógiai föladatát, az, hogy a nyomorult falusi szegények apró tolvajlásait ne sújtsa halálos végű önbíráskodás, hogy a kisfiúk is játszhassanak babákkal és a kislányok is matchbox autókkal - mindez sötét zsidó praktika, amellyel szemben a közvélemény egy része ha nem is joggal, de "érthetően" követel Auschwitzot.
Szeretném hangsúlyozni, hogy az idézett mondatok nem mocskos szájú uszítóktól, hanem a szakmájukban nagyra becsült, vezető, köztiszteletben álló írástudóktól származnak. Ezek a mondatok nem a szélsőjobboldal - civilizált személyek asztalán nem található - szennyes makulatúráiban, hanem a Magyar Köztársaság vezető napilapjában, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szellemi laboratóriumában jöttek létre. Ez a lap helyesen utal rá, hogy a cikkeit jellemző politikai és erkölcsi magatartás nem egyedülállóan magyarországi jelenség, hanem egész Európában terjed és diadalokat arat. Ez igaz. A fajgyűlölet virágzik, nagy közönségsikere van.
Egy okkal több, hogy kifejezzük iránta merev, árnyalatlan és engesztelhetetlen megvetésünket.
Tamás Gáspár Miklós
(Népszava)
