Binjámin Netanjáhu ezekben az órákban várja pártja, a Likudon belüli választás végeredményét, s ha megnyeri, a harmadik miniszterelnöki ciklusért is indulhat a közelgő választásokon. Néhány nappal ezelőtt ért véget az általa indított újabb hadjárat a Gázai övezet ellen, s egy régebbi, titokban rögzített videón Netanjáhu azt is elmondja, hogy mennyire és miért nem érdekli a nagyvilág esetleges rosszalló véleménye.

Bill Clinton és Binjámin Netanjáhu 1996-ban
Előkerült egy meglehetősen réginek látszó videófölvétel, amely valószínűleg Bill Clinton első elnöki ciklusa idején (1993-1997), vagy közvetlenül utána, illetve Binjámin Netanjáhu első miniszterelnöksége (1996-1999) közötti időszakban készült. A filmrészlet Netanjáhu egy családlátogatását, pontosabban az ott elhangzott kötetlen, baráti beszélgetés néhány mondatát örökíti meg. Meg kell jegyeznünk, hogy nem felel meg a valóságnak Netanjáhu azon állítása, miszerint Bill Clinton szélsőségesen palesztinbarát lett volna. Ennek pontosan az ellenkezője az igaz.
A Netanjáhu által az izraeli agresszió fölött szemet hunyó, a cionisták kezes bárányának számító Amerikáról, annak elnökeiről megfogalmazott mondataiban számunkra nincs semmi újdonság vagy meglepetés. Az archív videó érdekessége abban rejlik, hogy mindezt az a Netanjáhu mondja, aki néhány nappal ezelőtt mért egy újabb „fájdalmas, elviselhetetlen csapást” a palesztinokra, ezúttal a Gázai övezet lakosságára, miközben Amerika és csatlósai ismét csak Izrael önvédelmi jogáról beszéltek.
Íme a videón elhangzó baráti beszélgetés magyarul:
Női hang: Miért? Mi van? Akkor mi van, na mi van?
Netanjáhu: Kapcsoljátok ki a kamerát, akkor talán ki tudjuk fejteni... Na, jó. (A kamera látszólag kikapcsolva – a ford.)
Netanjáhu: Az arabok jelenleg terrorháborúra összpontosítanak s azt hiszik, hogy ezzel megtörnek bennünket. A leglényegesebb most az, hogy mindenekelőtt csapásokat mérjünk rájuk. De nem ám csak egy csapást, hanem olyan fájdalmas csapásokat, amelyek elviselhetetlenül súlyosak. Mert egyelőre az ár, amelyet fizetniük kell, nem elviselhetetlen. A Palesztin Hatóság ellen átfogó, kiterjedt támadást kell intézni. Olyan helyzetbe kell őket hoznunk, hogy attól féljenek: minden összeomlik. Mert az attól való félelmük, hogy minden összeomlik, az hozza őket olyan...
Női hang: Pillanat. De a nagyvilág akkor megint azt mondja majd: mi van, önök megszállók?
Netanjáhu: A világ nem fog mondani semmit. A világ azt mondja majd, hogy önvédelemből cselekszünk.
Női hang: Bibi, nem tartasz attól, hogy mit szól majd a világ?
Netanjáhu: Nem, kiváltképpen manapság nem, Amerikával (a hátunk mögött – a ford. kiegészítése). Én ugyanis jól tudom, hogy mi az az Amerika. Amerika olyan valami, amelyet könnyedén lehet befolyásolni, a helyes irányba terelni.
Gyermek: Azt mondják, hogy velünk vannak, de mintha...
Netanjáhu: Ők (az amerikaiak – a ford.) nem fognak zavarni bennünket, nem fognak zavarni bennünket (mármint az „elviselhetetlenül fájdalmas csapások” kivitelezésében – a ford.)
Gyermek: Másrészt viszont, ha mi csinálunk valamit, akkor ők...
Netanjáhu: Tételezzük föl, hogy mondanak majd valamit. Akkor mondanak... Az amerikaiak 80 százaléka minket támogat. Ez abszurd. Ekkora a támogatottságunk ott. Mi pedig azt  mondjuk: Mihez kezdjünk ezzel... Nézd, az a kormányzat (Bill Clintoné – a ford.) szélsőségesen palesztinbarát volt, de én mégsem féltem attól, hogy manőverezzek ott. Nem féltem szembeszállni Clintonnal. Nem féltem szembeszállni az ENSZ-szel. A nemzetközi árat amúgyis én fizetem meg. Akkor meg előnyösebbnek tartom, ha kapok is érte valamit.
Fordította:
Júszef el-Kudszi – Kuruc.info