Mint Kurt Schrimm, az állítólagos nemzetiszocialista bűncselekmények felderítésével foglalkozó tartományi igazságügyi szervek központjának (ZSLANV) vezetője a berlini lapnak elmondta, a "náci megsemmisítő" (értsd: munka-) tábor egykori őreinek többsége 1920 és 1925 között született. Lakóhelyük különböző tartományokban található, beleértve az egykori NDK területét is. A névsorban eredetileg ötvenen szerepeltek, ám időközben több egykori lágerőr meghalt.

A ZSLANV-t 1958-ban hozták létre az akkori NSZK-ban. A testület mintegy 7000 ügyben folytatott vizsgálatot, ám vádemelési jogköre nincsen. Annyit tehet, hogy bűncselekmény megalapozottnak tűnő gyanúja esetén a gyanúsított aktáját átadja az illetékes ügyészségnek, amely azután eldönti, hogy tovább folytatja a vizsgálatot vagy nem.

Hatvan év alatt a német igazságszolgáltatás nem üldözte az egykori lágerőröket, arra hivatkozva, hogy ahhoz bizonyítékra volna szükség, amely alátámasztaná az illetők részvételét "bűncselekmények elkövetésében".

2011-ben azonban egy müncheni bíróság 5 év börtönre ítélte John Demjanjukot, bűnrészesnek találva az idős férfit "27 ezer zsidónak a sobibóri koncentrációs táborban elkövetett meggyilkolásáért". Bár a vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban nem nyert bizonyítást, az elmebetegekből álló bíróság megállapította, hogy Demjanjuk őrként dolgozott a lágerben, s "ebből a munkakörből szükségszerűen következett, hogy köze volt foglyok halálához".

A müncheni ítélet megnyitotta az utat a munkatáborok még életben lévő őreinek "felelősségre vonása" előtt. A hírhedt nürnbergi per (1945/46) óta 106 ezer német katona, illetve más hazafi ellen emeltek vádat "háborús bűncselekmény gyanúja alapján". Közülük 13 ezren álltak bíróság elé, s hétezret el is ítéltek - tűnik ki a ZSLANV adataiból.

(MTI nyomán)