Az eredeti forgatókönyv szerint a lengyel sofőrnek az anyósülésen kellett volna ülnie, a testének vizsgálatakor viszont az derült ki, hogy keményen harcolt az elkövető ellen.

Két nappal a szörnyű eseményeket követően az elkövető még mindig szabadlábon van, miután kiderült, hogy a rendőrség nem a megfelelő személyt tartóztatta le a brutális terrortámadással összefüggésben. (Pontosabban nem találtak bizonyítékot ellene, így el kellett engedniük - a szerk.) A feltételezések szerint a kamionban a két férfi egymásnak esett, ezt követően lőtte agyon a terrorista a 37 éves lengyel sofőrt.

Hogy pontosan mi is történt a kamionban, azt még csak most találgatja a berlini rendőrség, annyi viszont bizonyos: a lengyel férfival a merénylő végzett.

A Bild úgy tudja, a boncolás egyértelműen azt mutatta ki, hogy Lukasz U. még életben volt, amikor kezdetét vette a tragikus eseménysorozat. A német lap egy nyomozót is idézett, aki szerint „komoly harc volt a kamion vezetőülésén”.

Feltételezések szerint az elkövető egy kést húzott elő, amivel többször is megszúrta áldozatát, majd mikor a jármű megállt, akkor lőtte agyon a kamion eredeti sofőrjét.

A 37 éves Lukasz éppen Olaszországból érkezett Berlinbe, majd éjszakára már utazott is volna haza, Lengyelországba. Azonban kicsit késve érkezett, ami miatt bosszankodott is – derült ki abból a telefonhívásból, amit lengyelországi főnökeihez intézett.

A szállítmányozási cég vezetője, Ariel Zurawski az áldozat unokatestvére volt. A tragédia éjszakáján behívták a rendőrállomásra, ahol azonosítania kellett rokona vérbefagyott holttestét.

„Szörnyű látvány volt. A testét szúrt és lőtt sebek borították. Az arca meg volt duzzadva. Nyilvánvaló volt, hogy küzdött az életéért” – fogalmazott.

(Die Welt - Das Bild - ATV nyomán)

Már hősként emlegetik Lukasz Urbant, azt a 37 éves kamionsofőrt, aki a vizsgálat eredményei szerint az utolsó pillanatig küzdött azért, hogy megakadályozza a berlini vérontást. A német sajtóban részletek jelentek meg a boncolás jegyzőkönyvéből, kiderült, a férfi még élhetett, amikor a támadó a tömeg felé kormányozta a hatalmas járművet. Urban testén ütések és késszúrások nyomait is találták, vagyis a hatóságok szerint keményen küzdhetett azért, hogy a merénylőt megfékezze, a negyven tonnás teherkocsit elkormányozza. A terrorista végül egy kiskaliberű fegyverrel fejbe lőtte, kioltva életét.

A cég, aminek dolgozott, az unokatestvéréé, Ariel Zurawskié, aki a merénylet óta többször szerepelt a sajtóban, telefonján meg is mutatta rokona, egyben munkatársa fényképét. Elejétől fogva állította, kizárt, hogy Lukasznak bármi köze lenne a támadáshoz. Elmondta azt is, a sofőr 130 kilós, nagydarab ember, feltűnt volna, ha ő próbál gyalog menekülni.

Később arról beszélt: amikor utoljára beszélt Lukasszal, azt mondta neki a sofőr, hogy Berlin kemény negyedében jár, ami tele van muszlimmal. Az egyetlen német, akivel találkozott, a lerakat munkatársa volt, ahová az árut vitte. Az utolsó hír a kamion vezetőjétől az volt, hogy elmegy még enni egy kebabot.

Az SE.pl című lengyel oldal cikke szerint a kamionsofőr „csendes és nyugodt lakosa volt” egy kis falunak az ország északnyugati vajdaságában. A lap megszólaltatta egyik kollégáját, Lukasz Wasikot, aki így mesélt az áldozatról: „Nagyon elkötelezett volt a munka iránt, a teherautóval úgy törődött, mintha a sajátja lenne. Biztos vagyok benne, nem akarta átadni a járművet, és a végsőkig meg akarta védeni azt, egészen a támadás végéig.”

A Fakt.pl megszólaltatta Lukasz Urban apósát, Ryszard Kruszynt, aki így beszélt családtagjáról: „Amit ez a terrorista művelt a vejemékkel, az nem fér a fejembe. Hiszen alig pár napja, hogy együtt ültünk az ünnepi asztalnál…” Épp Lukasz hazatérését készítették elő a hozzátartozókkal, amikor váratlanul érkezett a hír – mondta.

– A történtekről mindent a kisebbik lányom mesélt el, aki az interneten olvasott a merényletről – folytatta az após –, majd eljött hozzám, hogy megmutassa a képet a merénylethez használt teherautóról, és azt mondta, nézd apa, ez pont olyan, mint Lukaszé. Akkor még kapaszkodtunk a reménybe, hogy él, ám éjjel megerősítették a legrosszabbat, amire számíthattunk. Ünnepi öröm helyett csak szomorúság vár ránk.

Teresa Sadowska községi elöljáró is megszólalt. „(Lukaszt) Mindenki szerette itt. Tökéletes odaadással törődött a családjával, úgy, mintha soha senki segítségkérésére nem mondhatna nemet. Most arra kell fordítanunk a figyelmet, hogy támaszt nyújtsunk a feleségének.”

Arial Zurawski, a szállítmányozó vállalkozás tulajdonosa a sajtó előtt úgy emlékezett rokonára, hogy „a cégnél csak inspektornak (felügyelőnek) becéztük őt, mert olyan tökéletes és alapos volt”.

Lukasz Urban legközelebbi hozzátartozói Berlinbe utaztak, de felesége, Zuzanna jelezte, nem ő azonosította férjét, képtelen volt erre.

(MNO)