A palesztinok és a békeaktivisták komédiának tartják a nemzeti park létrehozását, hisz nincs ott más csak tövisek, sziklák, vagyis semmi nem indokolja a park létrehozását. Az egyetlen ok, hogy a már meglévő zsúfolt városrészeket megakadályozzák a fejlődésben. Az izraeli kormány már előzőleg 12 ezer emberre 600 épület építését engedélyezte és ahhoz, hogy a városrész fejlődni tudjon, új területeket kellene bevonni az építkezésekbe. A mostani területen a helyi szabályozások betartása miatt már több házat és intézményt illegálisnak minősítettek és lerombolták őket. Annak idején az izraeli kormány a tiltakozások hatására könnygázt is bevetett, ami halálos áldozattal is járt. A nemzeti park létrehozásával nem csak a palesztin földeket sajátítanák ki, de legalább 15 épületet le is kell majd bontani. A kisajátításkor pedig a kormánynak nem kell kártérítést fizetnie a palesztinoknak, így ingyen jut a földekhez. Mezőgazdasági területeket is felszámolnak és a két palesztin városrészt összekötő utakra pedig a jövőben semmi nem kötelezné őket, hogy karbantartsák. A terv komolytalanságát bizonyítja, hogy 2010-ig 440 fát vágattak ki a területen.

A kisajátítandó területen iskolák és lakóépületek épültek volna és erre a Bimkomnak már kész tervei voltak, amit a városvezetés jóvá is hagyott. Vagyis nem volt ismeretlen az izraeli kormány számára, hogy a területen építkezés lesz a jövőben. Mint kiderült, a jeruzsálemi önkormányzat és az izraeli kormány már áprilisban jóváhagyta a nemzeti parkról szóló döntést, de ez csak a napokban derült ki. A Bimkom építésze Efrat Cohen-Bar azt mondta, hogy a két palesztin városrész eddig is szenvedett a zsúfoltságtól, az elhanyagoltságtól és elmaradtak azok az infrastrukturális beruházások, amiket az államnak kellett volna kiviteleznie. A lakosoknak szükségük lett volna a terjeszkedésre és az új beruházásokra, hisz elviselhetetlen körülmények között élnek. A kormány a területet jelentős régészeti és természetvédelmi területnek tartja, de Efrat Cohen-Bar szerint nem csak a jobb életminőség megteremtését akadályozta meg ezzel az izraeli kormány, hanem hogy a két városrész egybefüggő területet alkothasson a jövőben a beruházások létrejöttével.

Történt már egy hasonló eset 1974-ben, Haifa mellett Ayn Hawd al-Jadidah közelében. A faluból kiszorították a palesztinokat, akik külterületekre költöztek. Ezt a zónát akkor is a kormány természetvédelmi területté nyilvánította és a megváltozott övezeti besorolás miatt lekapcsolták a településrészt a víz, csatorna és az áramhálózatról. Csak 1994-ben sikerült a területet levetetni a természetvédelmi listáról, de az áramot csak 2007-ben biztosították újra a zónában.

Sajnálatos tény, hogy a világban egyes kormányok politika célokra használják fel a természet védelmét, lejáratva a nemzeti parkok létrehozásának nemes céljait. Ezzel a lépéssel az izraeli kormány nem csak „mesterségesen” vont el területet a palesztinoktól, hanem ötletet adott más politikai rezsimeknek, hogyan tudnának egyes „területi vitákat” rövidre zárni. A természet védelme nem lehet politikai eszköz, nem fedezhet rejtett etnikai tisztogatásokat, hanem a valóban értékes területeket a nemzeti parkok létrehozásával megőrizni az utókornak!

(Greenprofit)