Kedves Olvasók! Hétről hétre próbálunk olyan újságot csinálni, amely nemcsak hiánypótló, hanem a magunk igen szerény eszközeivel Magyarország azon arcát is bemutatjuk, amelyikről egy árva szó sem hangzik el a médiában. Úgy feszegetjük a határokat, hogy közben tétova kísérletet teszünk arra is, hogy mindez még szórakoztató is legyen. (…) Önök is tudják, hogy mi nemhogy milliós támogatásokat nem kapunk, de még hirdetni sem mer nálunk senki – félve a fideszes retorziótól. Mi tesszük tovább a dolgunkat, Önök pedig egyféleképpen tudnak rajtunk segíteni: VESZIK A LAPOT ÉS ERRE BUZDÍTANAK MÁSOKAT IS! Adjon az Isten szebb jövőt!

A múlt hét egyik médiaszenzációja az a hangfelvétel volt, amelyen Juhász Oszkár és néhány másik személy egy lehetséges polgárháború esélyeiről beszélgetnek. (…) Hiába magyarázta el másnap Juhász Oszkár, hogy a beszélgetést meghallgatva pont az ellenkezője derül ki annak, amiről sajtóznak, vagyis éppen ő volt az, aki a jelenlévőket igyekezett lebeszélni az agresszív fellépésről, az értelmetlen provokációról. – A Jobbik elnöke a párt ellen intézett összehangolt támadásról értekezik.

Szövevényes céghálót derített fel a Vas megyei földügyekben a Jobbik. A nemzeti párt közölte, nemcsak ügyvédek, jegyzők is érintettek a külföldiek jelzálogjogainak bejegyzésében. A strómanok megzavarodtak a razzia sajtóvisszhangja miatt, többen kiszállnának a földek átjátszásából, az osztrák diplomácia viszont hazánkban érdeklődik sokfelé, hogy mit akar a Jobbik földügyekben elérni.

Áder János személyében hamarosan új köztársasági elnöke lesz az országnak. Elemzésünkben igyekszünk válaszokat keresni azokra a kérdésekre, melyek Áder János szakmai útjával, politikai múltjával, személyiségjegyeivel, habitusával és várható államfői szerepfelfogásával kapcsolatban felmerülnek. – Az Iránytű Intézet elemzése.

A járatrikítások után jön az újabb teher, mégpedig adó formájában. A tranzakciós adó bevezetésével gyakorlatilag minden egyes pénzmozgásért fizethetünk, valahányszor a pénzünkhöz nyúlunk. Brüsszeli elvárások magyar végrehajtókkal.

Az új szabálysértési törvény szerint elzárással is büntethető az, aki önerőből próbálja fenntartani a közbiztonságot. A kormány ismét nem a cigányterrorról értekezik, kiutat keresve a sanyargatott magyar hétköznapokból, hanem a rendért és békéért küzdő szervezetek önkénteseit akarja lecsukatni. A Bar!kád megvizsgálta, miért ellensége a jelenlegi kormánynak a magyar nemzet immunrendszere, és hogyan keményít be ellene.

A rendszerváltónak hazudott politikai erőket egy tőről metszették. Ezért képtelenek már 22 éve arra, hogy Magyarország legfontosabb sorskérdéseit megoldják. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, ahogy egymásról és egymás tevékenységéről beszélnek. Nap mint nap gátlástalanul csapják be a közvéleményt: nagy hangon kritizálják a másik oldalt pontosan ugyanazokért a dolgokért, amiket ők saját maguk is ugyanúgy csináltak, csinálnak. Íme, egy csokorra való a legaktuálisabb példákból. – Für Balázs gazdasági szakértő írása.

A Borsod megyei Berzéken idén meghittség helyett vérfürdővel telt a legnagyobb keresztény ünnep. Április 7-én, szombaton ugyanis öt helyi cigány minden különösebb ok nélkül halálra vert egy 46 éves családapát. Az elhunyt özvegye és 13 éves kislánya 4 millió 700 ezer forintos banktartozással maradt egyedül. Berzék független polgármestere már a halálbüntetés visszaállítását is indokoltnak látná, ám a Jobbikon kívül még mindig nem hajlandó egyetlen párt sem elismerni a cigánybűnözés létét.

Életveszélyes fenyegetések, öt éve húzódó pereskedés, cigány fosztogatók, offshore cégek, izraeli érdekeltségű ingatlanfejlesztő társaságok, lakóparkok. Egy XXI. századi, hazánkban játszódó dráma eszköztárának elemei is lehetnének ezek. De szó sincs színházról, ez maga a valóság.

„Ki kell mondani, hogy cigány család követte el a bűncselekmény-sorozatot.” Meglepő módon ezek a szavak egy fideszes politikus szájából hangoztak el a napokban. Mégpedig nem is egy „mezei” képviselő szájából, hanem Horváth Lászlótól, aki amellett, hogy országgyűlési képviselő, kormánymegbízottként a Heves Megyei Kormányhivatalt is vezeti.

A helyzetet egy gazdasági konferencián jelentette 2007 októberében Simon Peresz, Izrael elnöke: felvásároljuk Magyarországot. Nem távoli célokat tűzött ki, nem egy lehetőséget vázolt fel, hanem megállapította, hogy mi folyik, és mint hozzátette, „szinte döbbenetes, de úgy látom, hogy ezzel nincsenek problémáink”. Izrael, a cionista haramiaállam vérben és puskaporban, egy arab nemzet szenvedésén fogant. Volt precedens, és talán ez a sors várna ránk is? Ahogy Herzl Tivadar, a cionizmus atyja mondta: „Ha most még nevet is ezen valaki, várjatok öt vagy legfeljebb ötven évig, és meglátjátok!” Kijelentése után ötven évre megszületett Izrael.

Kísérteties hasonlóságot mutatnak a norvég tömeggyilkosnak, Anders Behring Breiviknek és a magyarországi Hit Gyülekezetének az ideológiai nézetei. A tinédzsereket gyilkoló norvég szabadkőműves pere elkezdődött, eközben Németh Sándor hitgyülis lelkész szerint a jobbikosokba maga a Sátán költözött be.

A rajzfilmek sokat változtak az elmúlt évek alatt, mára már abban sem lehetünk biztosak, gyermekeknek vagy felnőtteknek szólnak-e. A magyar népmesék után cigány népmesék jöhetnek, a Tévémaci pedig megszűnt annak lenni, aminek ismertük. Egy azonban biztos: ahol a kutyáknak saját TV-csatorna jár, ott valami nagyon furcsa dolog történik.

Kleopátra, Sissi, Karády Katalin és Marilyn Monroe olyan szexszimbólumok, akik megjelenésükkel, kisugárzásukkal nyomot hagytak a történelemben. Nevük a mai napig egybeforr a tökéletes nő képével, a mai napig vannak követőik.

Muravidék – sokan mondták rá, hogy asszimilációs laboratórium. Trianon, világháborúk, kitelepítések, kivándorlás, megtorlás, belső migráció mind tizedelte a magyarságot, no meg az sem mellékes, hogy a terület perifériának számít, amelynek a népességmegtartó ereje gyenge. – A Bar!kád világjárója, Kenyeres Oszkár ezen a héten ezt a tájat mutatja be az olvasóknak.

Ma abban a korban élünk, amikor az ország döntő többségét az sem háborítja fel, ha a Nemzeti Színház igazgatója nagy nyilvánosság előtt orális szexre biztat egy fiatal újságírónőt. Az évek múlásával az emberek ingerküszöbe egyre feljebb kúszik, és a fejlett társadalmak a szexualitás terén már szinte nem is ismerik a „tabu” szó jelentését. De vajon hogy van ez azon természeti népek esetében, akiket még nem ért el a mai értelemben vett „civilizáció”? És ami még fontosabb: különb-e tőlük a jelenkor szexuális liberalizmusa?