A szovjet forradalom jelképe három nemzedéken át a szegénységet, a rabszolgaságot, a kínzást és a halált jelentette. Azoknak a csekásoknak a fejfedőjét díszítette, akik éjszaka jöttek az emberért. Ez nyitotta és zárta az éhínségeket elfedni hivatott propagandafilmeket. Ez reklámozta a népbíróságokat, ahol a tisztogatások és kirakatperek áldozatait elítélték. Ott lengett az átnevelőtáborok és a gulágok fölött. Európaiak százmilliói számára az idegen megszállást jelentette. Magyarország, Litvánia és Moldova betiltotta a használatát, és számos volt kommunista ország a náci jelképpel hasonló elbírálásban szeretné részesíteni.

És mégis ott díszeleg az Európai Bizottság egyik poszterén, hirdetve szerzőjének erkölcsi süketségét (remélem, inkább erről van szó, nem pedig sóvárgó nosztalgiáról). A sarló és a kalapács egy olyan ideológiát jelképez, amely - szigorú számszerű adatok alapján - a leggyilkosabb azok közül, melyeket az emberi faj valaha kitalált. Undorító, hogy nap mint nap ezzel találkozik az ember a brüsszeli folyosókon.