A nagy orosz író, Fjodor M. Dosztojevszkij (1821-1881) már fiatal éveiben magáévá tette a szegények és elnyomottak ügyét. Ugyanúgy, mint sok orosz kortársa, úgy hitte, hogy a zsidók által világra hozott szocialista eszme egy olyan út, amely az orosz népet az üdvözülés felé vezetheti. Így a 19. század közepén őt is ott találjuk azoknak a soraiban, akik véleménye szerint egy forradalmi változás jobbá teszi a világot. Hogy az akkori időkben majdnem minden európai országban megjelenő forradalmi mozgalmak hátterében a zsidóság szerepét megvizsgálja (akik ezeken keresztül elsősorban az állampolgári egyenlőséget szerették volna maguknak megszerezni más népek rovására), ebben az időben a jóhiszemű Dosztojevszkij tudatáig még nem jutott el.
Ahogy a francia Voltaire fiatal éveiben a zsidókban csak a francia néptársat látta, ugyanúgy a fiatal Dosztojevszkij sem ismerte fel a zsidóban azt, ami mindig is volt: egy idegen elem más népek közé befurakodva. Mikor azonban a férfikor magaslatára jutott, számára is új felismerések alakultak ki, amelyeket az 1870-es években az Egy író naplója című munkájában szükségesnek látott papírra vetni. Ebben a hitvallásban prófétai meglátással olyan eseményeket jósol meg, amelyek aztán néhány évtized múlva az orosz népet és az orosz birodalmat újra és újra alapjaiban rázták meg.
 |
Dosztojevszkij így ír:
Ma, ahol a világzsidóság összeesküvést szőtt Oroszország ellen, és a zsidók az orosz paraszt vérét isszák, nem tudunk tovább hallgatni. Ha továbbra is csukva tartanánk a szánkat, akkor mi is hozzájárulnánk a zsidó diadalhoz, a zsidók abszolút hatalmához, azon elképzeléseik győzelméhez, amelyekből minden emberi érzés hiányzik. Hallgatásunk és érdektelenségünk kiszolgáltatja Oroszországot a materializmus birodalmának, amely a zsidó személyes anyagi jóléte utáni szomjúság kielégítésén keresztül valósul meg.Hallgatásunk hazánkat a mohó zsidó rablóvágy kezébe adja, amelynek csak egy célja van, minden eszközzel aranyat összehalmozni. És ha a zsidók győzelme, ami hallgatásunk és apátiánk következtében felgyorsul, bekövetkezik, akkor azt fogjuk mondani, hogy ez a „szabadságot“ és az „értelem győzelmét“ jelenti. Így szeretnék a zsidók.Ha az történik, amit a zsidó szeretne, akkor egy olyan állapot fog bekövetkezni, amit ma még senki sem tud elképzelni. A szociális eszme, amelyben ma mint egy hibátlan dogmában hiszünk, a tudomány, a szörnyű sok pénz, mind ezek a dolgok egyetlen pillanat alatt el fognak tűnni, anélkül, hogy bármiféle nyomot hagynának maguk után. A zsidók azonban tudni fogják, hogy, ezt az alkalmat kihasználva, ebből kizárólag csak maguknak húzzanak hasznot.Borzasztó szerencsétlenség vár ránk. Már itt áll az ajtónk előtt. Ezekből az új tényekből az anarchia állapota fog előállni. Minden egyes osztály vagy részleg csúcsán zsidókat fogunk találni, zsidókat, akik mindig csak a szocializmust prédikálják, de mindent elkövetnek ellene, hogy ez a valóságba át legyen ültetve. Ha Európa minden értékét szétrombolták, a saját bankjukat biztonságban fogják tudni.
Tehát az orosz írózseni Dosztojevszkij majd' másfél évszázada prófétai látással megjósolta, ami később egész Európában bekövetkezett. A szerencsétlenség, amit a zsidó Európára ráhozott, tanúskodik cselekedetein keresztül. Félelmetes figyelmeztetés ez mindazon népeknek, amelyek még rendelkeznek olyan erővel, hogy magukat az utolsó pillanatban a szakadék széléről visszarántsák, amelybe őket a vámpír világzsidóság taszítani szándékozik.
Ha valaki esetleg Dosztojevszkij műveinek újabb kiadásaiban keresné az idézett és hasonló részleteteket, fölöslegesen keresi. Pedig az 1945 előtti kiadásokban még megvoltak. Egyszerűen kiradírozták őket szakértő kezek. A világirodalom remekeinek számító Bűn és bűnhődés és a Karamazov testvérek szerzője ugyanis túl nagy és népszerű író ahhoz, hogy egyszerűen csak leantiszemitázzák, mint teszik ezt számtalan más író esetében. Így nem marad más, mint a hamisítás, amihez aztán kiválóan értenek, mivel ez lényükből fakad.
Dobszay Károly
