Hátha valaki nem tudja …
91 évvel ezelőtt, 1917. május 15-én, egy ködös hajnalon az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének hajóraja: a Novara, a Helgoland és a Saida cirkálók, valamint a Csepel és a Balaton torpedórombolók megtámadták azt a tengeri zárat, amelyet az Antant hozott létre az Adriai tengert a Földközi tengertől elválasztó, Otranto olasz városról elnevezett szorosban, és amely kellemetlenül, bénítóan lehetetlenné tette a Központi Hatalmak hajóinak kijutását a szabad vizekre.
A hajóraj parancsnoka a 49 éves sorhajókapitány, a Monarchia Hadiflottájának későbbi főparancsnoka altengernagyi rangban, a két háború közötti, Mohács óta először független (!) Magyar Királyság későbbi ötödik kormányzója, nagybányai Horthy Miklós volt.
E páratlan jelentőségű, és az osztrák-magyar fegyverek győzelmét hozó csatában, sokszoros túlerővel küzdve a zászlóshajó, a Novara parancsnoki hídja közvetlen találatot kapott, minek következtében maga Horthy is súlyosan megsebesült. De nem adta fel, hanem hordágyról ugyan, de a győzelem kivívásáig tovább vezette a csatát (csakúgy, mint a harciasságáról híres svéd uralkodó, XII. Károly az ukrajnai Poltavánál 1709-ben, az I. Péter orosz cár seregei ellen vívott csatában).
Ezen a szép napon emlékezzünk a túlélő győzőkre, s emlékezzünk a csatában elesett hősökre is, így Szuborits Róbertre, a Novara első tisztjére, aki gránáttalálat következtében halt hősi halált, s akinek édesapjához, Szuborits Antalhoz írt kondoleáló levél, melyet parancsnoka s jó barátja, a későbbi kormányzó írt, máig fennmaradt, megőrizve Horthy együttérzően meleg szavait és szép magyarsággal formált mondatait. (A Horthy Miklós Társaság ajándékaként a levél egy-egy másolata Kenderesen a Horthy-kastélyban, illetve a Komáromi Tengerészeti Múzeumban látható. Maga a levél pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban van, tartós letétben.)
Dobai Miklós
MVSZ Sajtószolgálat