 |
Bármilyen fájdalmas, de a történelem is csak egy szakma. Kosáry Domokos történész akadémikus írta egyszer, hogy a mi szakmánk is olyan, mint például az asztalosoké. Vannak, akik szép, kényelmes székeket tudnak készíteni, és vannak, akik kezéből kikerülő háromlábú szék is billeg, használhatatlan. Hungarista amatőr történészünknek csak egy dolgot tudok tanácsolni: mielőtt írásra adja a fejét, próbáljon meg olvasni. Ha majd elolvassa a „Cigánykérdés Magyarországon 1919-1945. Út a cigány Holocausthoz [sic!]; Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1992.” c. könyvemet, akkor nem ír le olyan ostobaságot, hogy Ungváry a nyilasok nyakába akarja varrni a cigány holokausztot, én meg tagadom, hogy volt cigány holokauszt. Ungváry Krisztián olvasta a könyvemet, ő tudja, hogy a magyarországi cigány holokauszt a nyilasok idején zajlott. „Hungarista” legalább a könyvem címét olvasta volna el, mielőtt engem a cigány holokauszt tagadásával megvádol!
Jürgen Graf moszkvai „történész” pontokba szedett állításaira csak röviden szeretnék reagálni, mert jóakaratú ismerőseim figyelmeztettek, hogy a hosszabb írásaimat nehéz, fárasztó olvasni. Abban Grafnak igaza van, hogy mondjuk Németországban, vagy Ausztriában börtönbüntetést kockáztat az, aki a holokauszt alapvető tényeit tagadni próbálja. Ugyanakkor nevetséges az az állítása, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, vagy Angliában, ahol nincs a holokauszt-tagadást büntető törvény, ne merészelne egy komoly egyetemi tanár, történész szembe szállni a holokauszt „dogmával”. A török kormány komoly egyetemeken komoly történészeket tudott lefizetni az elmúlt évtizedekben, akik beálltak az 1915-1917-es örmény népirtás tényeit tagadók táborába. Dollár milliárdok állnak az arab országok rendelkezésére, Amerikában és Angliában is hatalmas politikai erők érdekeltek abban, hogy megváltozzon országuk Izrael-barát politikája. Ennek ellenére nincs egyetlen egy komoly történész sem, akit maguknak meg tudtak volna nyerni. Hagyjuk ezt az ostobaságot a mindennél hatalmasabb Izrael-barát, zsidó lobbiról!
Graf sem tud, nem is akar válaszolni az alap-kérdésemre: miért ismételgette Hitler is, Goebbels is 1939. január 30-i beszédét 1939-1942. között több alkalommal is, mint beteljesülő próféciát? Persze, a Mein Kampf-ban is beszél a megsemmisítésről Hitler, de én azt kérdeztem, hogy 1939. január 30. után, a következő években, és a végzetes 1941-1942. során miért ismételgette ezt a jóslatát Hitler, és idézte őt Goebbels többször is?
Szánalmas Graf kísérlete, hogy egyszerűen „rejtélyesnek” nevezi Goebbels 1942. március 27-i napló-bejegyzését. Nem tudja, vagy csak letagadja, hogy Goebbels korántsem volt a holokauszt ügyében a legtájékozottabb náci vezető. A holokauszt szakirodalmában közismert tény, hogy pl. az 1942. január 20-i wannseei konferenciára sem hívták meg a Propaganda Minisztérium képviselőjét. Nem vele, hanem Heydrichhel és Himmlerrel tárgyalta meg Hitler a népirtás politikáját. Március 7-én Goebbels még nyugodtan ábrándozhatott a zsidók Madagaszkárra telepítéséről, ő csak azt tudta, hogy 1941 őszétől elkezdték keletre telepíteni a németországi zsidókat. Azt is tudhatta, hogy ott nem bánnak velük túl jól. Azonban a Reinhard Akció részleteiről csak március 27-én értesült, itt nincs semmiféle rejtély.
Graf szerint Szerbiában nem ölték meg a zsidó nőket, gyerekeket és az időseket. Vagy tudatosan hazudik, vagy nem ismeri az eredeti forrásokat. Heydrich a wannseei konferencián már azt említette, hogy Szerbiában a zsidókérdést megoldották. Itt a német hadsereg öldökölt, nem azért, mert a partizánok akcióit meg akarták torolni, hanem azért, mert lelkesen részt vett a népirtásban.
Graf szerint az Einsatzgruppék jelentései „igen gyanúsak”. Szerintem meg az a „történész” gyanús, aki azt hiszi, hogy forráskritika helyett elég az eredeti forrásokat csak meggyanúsítani.
Graf élesen szembekerül Pergéékkel, akik szerint 1941. október 23. után azért nem engedélyezték a zsidók kivándorlását, mert kellett a németeknek a munkaerő. Graf ennél a „magyarázatnál” sokkal ostobább „magyarázattal” szolgál az egyértelmű náci intézkedésre: szerinte az antifasiszta szövetségeseket erősítette volna a zsidó tudósok, szakemberek sokasága. A Kreml előtt sétálgatva talán elgondolkodhatna azon, hogy miért nem engedték ki a tudatlan haszid rabbi-növendékeket, a zsidó csecsemőket, a betegeket, az aggastyánokat?
Grafnak, szegénynek kellenének az eredeti elgázosító teherautók. Én kevéssel is beérem: azokkal az eredeti náci dokumentumokkal, belső SS-iratokkal, a hiteles bizalmas hivatalos levelezés irataival, amelyek az elgázosító teherautókról szólnak. Milyen óvatosan kerüli szegény moszkvai „történészünk” a kérdésemre adható választ: miért helyeznek át az eutanázia-programban kipufogó gázzal öldöklő „szakemberek” közül (ők kb. 400-an voltak) 94 tömeggyilkost Belzecbe, Sobiborba, Treblinkába? Mivel erre a kérdésre nem tud válaszolni, kénytelen azt hazudni, hogy a gáz-teherautók működésével kapcsolatos eredeti náci iratok „harmadrendű hamisítványok”. Mivel tudnia kell, hogy ez nem igaz, tehát hazudik, őt kénytelen vagyok a holokauszt tagadók azon táborába besorolni, akiket Deborah Lipstadt „aljas gazembereknek” nevezett.
Graf úr Moszkvából, Pergéék Budapestről változatlanul nem válaszolnak első levelemben felvetett kérdésemre: hol van az a hatmillió zsidó, akik 1939-ben még élt, és 1945-ben már nem élt? Van egy „kedves” úr, nevezzük B. G-nek (teljes név és e-mail cím a kuruc.info szerkesztőségében), aki felvilágosított, hogy ők élnek, csak 1945-ben visszajöttek és nevet változtattak. Újabb levelemre elárulta, hogy ő erre abból jött rá, hogy „túl sok”, számára „undorító” zsidó „pofát” lát maga körül. Egyik kedves levelében, egyébként Adolf Hitler nyomdokain haladva, engem vírushoz hasonlított, és figyelmeztetett, hogy eljön még a vírus-irtás ideje. (A helyesírással kissé hadilábon áll, szerinte az „irtás” –szót hosszú „í”-vel írják…). Kértem, hogy kímélje a rekeszizmaimat, és figyelmeztettem, hogy ilyen, és hasonló színvonalú leveleivel csak az antiszemitákat járatja le, hiszen hajdanán közöttük voltak okos, művelt emberek is. Megkérdeztem tőle, hogy a sok hülye csillagász miért állítja, hogy a Föld forog a Nap körül, hiszen mindenki látja, hogy ez nem igaz? Nem válaszolt. Graf sem lát a saját szemével elgázosító teherautót, nem ismeri a holokauszt szakirodalmát, ezért kénytelen olyan amatőr válaszokkal próbálkozni, mint „hungaristánk”, ez a szegény, önmagát „felületes ismeretekkel rendelkező átlagemberként” meghatározó neonyilas. Alapos történeti ismeretekkel persze meg sem próbálkozna valaki a holokauszt tényeit tagadni…
Frissítés: Alább olvasható az "egy hungarista" válasza. Jürgen Graf természetesen egyelőre nem tud reagálni a fentiekre, sőt, amint írása első részénél a címben jeleztük, hátravan még a második rész, ám Karsai László fontosnak tartotta már annak megjelenése előtt reagálni az eddigiekre, anélkül, hogy végighallgatta, azaz -olvasta volna a neki szánt írást (pedig így azt is elkerülhette volna, hogy olyasmit hiányol az első részből, ami a másodikban foglaltatik benne). Mi legendás - egyesek szerint messze túlzott - udvariasságunk jegyében ezt lehetővé tettük neki - nem bennünket minősít, ahogy legújabb hozzászólásainak hangneme sem.
Válasz Karsai László TÖRTÉNÉSZNEK
Ahogyan az várható volt, hiszen ez már gyakorlattá vált, Karsai László ahelyett, hogy érvelt volna, személyemmel kezdett el foglalkozni.
Még mindig nem kaptunk választ arra, hogy hová tűntek a gázkamrák, hiszen amiket ma mutogatnak ezen a néven, technikai szempontból alkalmatlanok ilyen célra. (Ez annál is inkább igaz, mivel az egyre ingerültebb „holokauszt-történészek” sosem tudják az ellenkezőjét bizonyítani, ezért rendszerint gondosan kitérnek a válaszadás elől.)
Arra sem kaptunk választ, hogy miért nincsen egyetlen holttest sem, melyről dokumentáltan és tudományosan megállapították volna, hogy halálának az oka gázmérgezés.
Megtudhattuk viszont, hogy nem vagyok történész. (Borotvaéles meglátás.)
Karsai ezen kívül önmeghatározásként értékeli ezt a mondatomat:
„Amennyire én látom, a holokauszt kérdésében állítás állítással áll szemben, és a felületes ismeretekkel rendelkező átlagembernek nem könnyű eligazodnia ezek között, ha egyáltalán érdekli a kérdés.”
Ha a szövegkörnyezet nem lett volna egyértelmű (van ilyen) akkor elárulom neki, hogy pusztán a történelmi események egymásnak ellentmondó interpretálásával kapcsolatos fejtegetésnek szántam, de ha ez örömet okoz neki, ám legyen.
Engem ostobának nevez, mondván, hogy még a könyvét sem olvastam, de még a címét sem.
Nem ám. És, ha egy mód van rá, ki is hagynám, de nem is állítottam az ellenkezőjét. Olvastam viszont a Cigánykérdés Magyarországon 1944-1945 című munkáját, melyre hivatkozom is, és melyben Karsai a következőket írja:
„Óvatos becsléssel mindazonáltal mégis úgy vélem, meg lehet próbálkozni. A magam részéről körülbelül 5000 főre becsülöm azon cigányok számát, akiket 1944-45-ben azért, mert cigányok voltak vagy annak minősítették őket, üldöztetés ért. Körülbelül 1000 magyar cigányt öltek meg vagy pusztult el a náci és magyar munkatáborokban. Néhány száz cigányon végeztek úgynevezett álorvosi kísérleteket. Becslésemet alátámasztó fő érveimet röviden a következőképpen foglalhatom össze: Magyarországon 1944-ig a cigánykérdés nem faji, hanem döntően társadalmi kérdés volt. A cigányokat nem méltatta figyelemre sem a törvényhozás, sem a közvélemény, sem a hatóságok. A sajtóban, rádióban nem cigányoztak. 1944-ben késő őszig a zsidó kérdés kötötte le a hatóságok minden energiáját. A hadihelyzet következtében 1944 szeptemberétől a Lakatos-, majd a Szálasi-kormány fennhatósága alatt álló terület Észak-Nyugat-Dunántúl néhány megyéjére zsugorodott. Ezen a területen viszonylag kevés cigány élt, zömük már hosszú évtizedek óta integrálódott, letelepedett, rendes foglalkozással bíró ember volt. Vas és Zala megye közigazgatási hatóságai 1945 február-márciusában egyszerűen értelmetlennek tartották saját cigányaik deportálásának megszervezését. Egész gondolatvilágukból, neveltetésükből hiányzott a cigánygyűlölet. A német hatóságok sem mutattak hajlandóságot a lázadó hajlamú, szökésre mindig kész cigányokkal foglalkozni.”
No, ha ez volna a „cigány holokauszt”, hát mindezt jóval meghaladó súlyú „magyar holokausztok” tucatjairól beszélhetnénk, ha górcső alá vesszük történelmünket, de egyiknek sincs emléknapja. Mindezt én valóban úgy értékelem, hogy nem volt cigány holokauszt (sem).
Ha kérhetem, tekintsünk el a foglalkozásomat illető további találgatásoktól, természetesen tömeggyilkos vagyok.
Ha két orvos azon vitázik, hogy a jobb- vagy a balodalon van-e a szív, és én halkan megjegyzem, hogy érzésem szerint bal, valószínűleg nem fogadom el „érvként”, hogy de én nem vagyok orvos.
Azt hiszem, ezzel Karsai engem érintő megjegyzései „érdemi” részének a végére is értem, de volt még egy fölöttébb vicces megnyilvánulása, melyet Jürgen Grafhoz intézett, és már megint nem tudom megállni, hogy hozzá ne fűzzek valamit.
Karsai így kiált fel: „Hagyjuk ezt az ostobaságot a mindennél hatalmasabb Izrael-barát zsidó lobbiról!”
Ezzel kapcsolatban saját, szegény, felületes ismeretekkel rendelkező átlagember, neonyilas önmagamhoz mennék vissza:
„Persze tudom, ez a világszerte működő zsidó érdekérvényesítés nem is létezik, csak az ilyen paranoiás náci elmékben, mint az enyém. De, ha ez így van, akkor viszont a zsidóságot általános, osztatlan és példátlan szeretet övezi, mert akkor csak ennek a szeretetnek tudható be egy olyan jelenség, mint, mikor azt látjuk, hogy az ENSZ-kongresszuson, Mahmúd Ahmadinezsád Izraelt bíráló felszólalása kezdetén - vagy már azt megelőzően - a többi ország küldöttei fejvesztve kimenekülnek. Tehát, mivel a nemzeti bábkormányokat dróton rángató zsidó háttérhatalom csak primitív náci propaganda, vagyis valójában nincs is, itt egy teljesen spontán, zsidók iránti szeretetkitörésnek lehettünk a tanúi.” (Szittyakürt 2009. május)
Szegény Karsai úgy járt, mint eddig itt mindennel, korábban már megválaszolták. Így van ez, ha az ember nem tud újat mondani.
Végvári Levente Attila – Kitartás.hu
Előzmények:
