Ukrajnában ez évben november 24-én emlékeznek meg arról, hogy 1932-33 folyamán Sztálin parancsára több millió ukránt éheztettek halálra. A vörös diktátor elrendelte, hogy az ukrán parasztoknak be kell lépniük a termelőszövetkezetekbe, terményeiket pedig be kell szolgáltatniuk. A bolsevik fegyveres bandák ellepték az ukrán falvakat, mindenütt élelmiszert koboztak el, az ellenálló parasztokat, de azokat is, akiket menekülés közben elfogtak, kivégezték, vagy börtönbe hurcolták.

A blokád alá vett hatalmas területen az emberek kétségbeesésükben gyökeret, fakérget és füvet ettek, és bizonyíthatóan előfordult olyan eset is, hogy a halottakat fogyasztották el. Az áldozatok számával kapcsolatban eltérő becslések vannak: egyes ukrán történészek lehetségesnek tartják, hogy 10 millióan is meghalhattak az éhínség során, míg több nyugati történész 3 és fél millió áldozattal számol. A kutatók többsége úgy véli, hat-hétmillió ukrán veszthette életét az 1932-33-as népirtás idején. Az elhunytaknak hozzávetőleg a fele gyermek volt.

A szovjet kormányzat természetesen hosszú ideig tagadta, hogy egyáltalán bármikor is tömeges éhínség lett volna Ukrajnában. Aki pedig mégis azt állította, hogy igenis volt, az könnyen a Gulágokon találhatta magát. Csupán az 50. évfordulón (1982-ben) ismerték el hivatalosan Moszkvában a nagy ukrán éhínség tényét, habár azt az 1932-33-ban bekövetkezett állítólagos „szárazsággal” indokolták. Manapság az orosz kormány nem tagadja, hogy sok millióan éhen haltak Ukrajnában 1932-33-ban, habár sok politikus és történész állítja: a sztálini vezetésnek nem volt szándékában az ukrán lakosság közel egynegyedének kiirtása. Egyelőre csak tíz ország ismerte el az Ukrajnában 1932-33-ban történteket genocídiumnak. (A holodomor kifejezés egyébként az „éhség” jelentésű ukrán 'голод', illetve a „éhség”, illetve „járvány kitörése” jelentésű 'мор' szavak összetétele. A 'Морити голодом' szókapcsolat jelentése pedig: „éhség által meghal”.)

Ukrajnában 2006 óta minden november hónap negyedik vasárnapján emlékeznek meg a borzalmas népirtásról. Az ukrán kormány az idei megemlékezés alkalmából közzétett nyilatkozatában leszögezi: „Habár a holodomor megtörténte az emberiség legrosszabb oldalát mutatja meg, az ukrán nép hihetetlen elszántságot és bátorságot tanúsított ezzel a rettenetes kegyetlenséggel szemben, amely a megtörhetetlen nemzeti léleknek a bizonyítéka”.

Aki meg szeretné érteni a német nemzetiszocializmus, valamint az ukrán és számos más állam nacionalista mozgalmainak zsidóellenességét, annak szembesülnie kell a ténnyel: az Ukrajna lakosságát 1932-33-ban terrorizáló és halálra éheztető bolsevik fegyveres osztagok vezetői között több zsidó származású személyt is találunk. Sőt, az egész akció levezénylője, Lázár Mojszejevics Kaganovics, szintén zsidó származású volt. Ez a példátlanul kegyetlen alak a Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízottjaként a vörös birodalom számos pontján tűnt fel személyesen a „kollektivizálás” végrehajtása céljából. Járt a Volga-vidékén, Oroszország központi részein, az Észak-Kaukázusban, Szibériában. Útját mindenütt vér, könny és szenvedés kísérte. A tömeggyilkos Kaganovicsnak jellemző módon a haja szála sem görbült: soha nem bánta meg tetteit, és őt sem vonták soha felelősségre több millió ember tudatos meggyilkolásában játszott szerepéért. 1991-ben halt meg Moszkvában. Ágyban, párnák között.

Perge Ottó - Kuruc.info

Kapcsolódó:

- Ami holóval kezdődik, mégis megtörtént: az ukrán nép halálra éheztetése - a holodomor képei

- A sztálini népirtásra "nincs ideje" az Auschwitzban sírdogáló holland válogatottnak