Vajon hányunknak ismerősek ezek a szókapcsolatok: „ezen érsz el”, vagy, „30 napig ezen”? Bizonyára nincs olyan olvasója a Kuruc.infónak sem, aki maga, vagy valamelyik ismerőse ne járt volna így. Ez bizony nem más, mint a Facebook brutális cenzúrája. Igen, így, jobb szó nincs rá. A problémáról valószínűleg magánbeszélgetésekben igen gyakran szó esik, a legnagyobb (legalábbis Magyarországon legelterjedtebb) közösségi portálon ezért túl sokat nem kell „tenni”. Elég valami nyomokban jobboldalit vagy nemzetit megosztani vagy kommentelni.
 |
Ha viszont arra vállalkoznék, hogy minden létező esetet, csak azokat is, amelyekre én emlékszem, felsoroljak, egy egész álló nap nem volna elegendő. Az olvasótábor itt aludna el a gép előtt vagy a telefonja felett, így ezért nem törekedtem a teljességre, természetesen nem szándékosan felejtettem ki másokat. Aki esetleg rögvest felkiált, „de engem is tiltanak folyamatosan”, kedvükért rögzítem, ezt készséggel elhiszem. Idő és tér hiányában nem említettem meg az összes személyt és szervezetet.
 |
Mindezen túlmenően sokkal nagyobb probléma, hogy hazánkban a Facebook kis túlzással egyet jelent az internettel. Aki ott nincs, az gyakorlatilag „nem létezik”. Az egy dolog, hogy a közösségi alapelveik úgy vannak megfogalmazva, hogy csupa általánosságot tartalmaz, tehát az ilyen tiltások és törlések alkalmával saját szabályzatukat köpik arcon, még mindig mondhatná bárki, akkor el kell menni másik hasonló oldalra (például az orosz VK). Csakhogy ez csupán elméletben hangzik jól, de gyakorlatilag nincs így – legalábbis ma még biztos nem. Ki kell jelenteni, durván etikátlan, amit a Facebook csinál, s visszaél monopolhelyzetével.
(Monopolhelyzetben lévő cégek nem is szoktak ilyet alkalmazni, ha például egyetlen egy áramszolgáltató tevékenykedik egy adott országban, nem szokta – törvényi keretek miatt nem is teheti – irreális módon, önkényesen és egyoldalúan emelni a szolgáltatásának árait. )
De van egy portál, amely cikkeinek megosztása után nemhogy tiltásokat kapnának a felhasználók, de még magánbeszélgetésekben sem lehet linkelni, egész egyszerűen a tiltásig sem juthatunk el, az algoritmus már ott közbeszól, ez pedig a Kuruc.info. Amely ennek dacára népes olvasótáborral rendelkezik, és gyakorlatilag Magyarország legolvasottabb jobboldali hírportálja mind a mai napig.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a - hivatalosan még - magyar Országgyűlésben is egyedüliként a Kuruc.info van letiltva Kövér László házelnök döntése nyomán.
Egy nem is olyan régi (2018 év végi - a szerk.) felmérés szerint így áll a portál:
 |
(A teljes anyag itt érhető el.)
De érdemes megnéznünk a magyarországi 100 legnézettebb honlapjának listáját is. Figyelem, itt nem csupán hírportálok, nemcsak politikai jellegű oldalakat szedtek össze, hanem jellegüknél fogva kereskedelmet is lebonyolító, tehát igen népszerű, a társadalom minden szegletét foglalkoztató honlapokat is. Ekképpen nézve, s tegyük hozzá, a Facebook nélkül igen figyelemreméltó az alábbi táblázat is:
 |
A következő gondolatmenetem viszont személyes tapasztalataimon alapulnak. Sok barátom mondta már nekem, „ha létezik Kuruc.info-nemzedék, én a része vagyok”. Vagy, „minden reggel az az első, hogy a Kuruc.infót beütöm”. A Kuruc.info felépítése, és főként a 2006-os eseményekben való aktív szerepe, üldözöttsége és a rengeteg támadást elhárító harcmodora miatt már azelőtt beágyazódott a hazafias, jobboldali tábor mindennapjaiba, hogy a Facebook elterjedt volna. S bár érvágás a Facebookról való totális letiltás, mégis azt látjuk, a Kuruc.info nem omlott össze.
De ezen a fronton sem teljesen elveszett a csata, nem is e portálról lenne szó (a kurucok szellemiségéhez hűen), ha nem találtak volna ki valamit. Nagyon egyszerű, ha meg akarunk osztani egy cikket, akkor .info végződést ki kell cserélni .ml-re.
Mutatjuk, hogyan:
Példa: /r/6/174156/ --> https://kuruc.ml/r/6/174156/
Erre biztatom tehát a Kuruc.info olvasóit, így osszák meg cikkeinket. De még egyszer, hangsúlyozandó, egy erős hírportál erőssége abban áll, hogy önmagában is elég erős.
És az Indexnél rendelkezik egy jóval nagyobb mozgatórugója a Kurucnak, ez pedig szellemisége, az a missziós tevékenysége, mely nem más, mint az igazság szolgálata. Persze mindezt a maga provokatív stílusában – de miért ne igazodhatna a kor kihívásaihoz, ha az a cél, hogy minél nagyobb rétegeket érjen el?
Mert a lényeg az igazság kendőzetlen kimondása, tekintet nélkül arra, ez kinek az érzékenységét sérti. Hogy is mondta Arisztotelész? Amicus quidem Socrates, sed magis amica veritas - Szókratész a barátom, de nagyobb barátom az igazság!
Így tehát nem kell túlságosan aggódnunk, egyébként tegyük hozzá, a Facebook fejlődése sem lesz töretlen, az elmúlt évek már nem produkálták részükről sem azt az eredményt, mint korábban, de én arra buzdítok mindenkit, ne vonuljunk ki onnan sem. Ha tiltanak, jöjjünk fel újabb profillal! Ha törlik oldalunkat, hozzunk létre újat. Sőt, eleve hozzunk létre sokat, hogy egy tiltással ne tűnjünk el teljesen. Tudomásul kell venni, ez egy ilyen harc, de semmiféleképpen sem megoldás a meghátrálás.
 |
Látszólag teljesen más történet, más korszak, más helyszín, de zárógondolatképpen mégis idehozom. 1941. augusztus 16-án Nyikolajevnél volt történelmünk utolsó és egyben jól dokumentált magyar huszárrohama, Mikecz Kálmán vezetésével. A németek hosszú ideje, egész pontosan négy alkalommal kísérelték meg áttörni a szovjet állásokat. Sikertelenül. Teljesen tehetetlenek voltak. Tüzérségi támogatást kértek a magyaroktól. Nem kaptak. Egyszeriben azonban, ahogy olvassuk a korabeli német beszámolókat;
„Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk! Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant.
(…)
Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm. Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordult, és pánikszerűen elhagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen….”
Ez a harcias lelkület vezessen minket! Facebook-cenzúra ide vagy oda, s nyilván nem hasonlíthatjuk magunkat hozzájuk, ők az életüket áldozták és kockáztatták, nekünk csak a virtuális térben kell helytállnunk, de ha egy olvasó szívét is elöntötte a határtalan büszkeség e sorok olvasása közben, már megérte idézni.
Ui. Ki a büdös franc az a Mark Zuckerberg?
Lantos János – Kuruc.info
Kapcsolódó:
