 A szerző a KDNP egykori alelnökeés országgyűlési képviselője |
Nem véletlen, hogy napjainkban egyre többen idézik a régi, híres viccet: Kérdezi egy hallgató a jereváni rádiótól, hogy igaz-e, hogy Leningrádban Mercedeseket osztogatnak. A rádió válasza: „Igaz, csak nem Leningrádban, hanem Moszkvában, és nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak”. Tehát van benne valami, amit mondanak, de ha valaki készpénznek veszi, biztosan nagyon melléfog.
„Túl vagyunk a népszavazáson” – ez igaz. De ez nem nagy ügy, mert nem vagyunk túl azon a sokkal fontosabb feladaton, hogy meg kellene végre szabadítani Magyarországot az új „politikai osztály” parazita uralmától, mely, ma már világos, biztosan katasztrófába torkollik.
„Végre létrejött a hőn áhított nemzeti egység” – nem nemzeti egység jött létre, csak egy pillanatnyi többség egy szavazáson. A nemzeti egységtől ma is éppoly messze vagyunk, mint a népszavazás előtt. A nemzeti egység ugyanis nem csak néhány perifériális pénzügyi kérdésben, hanem a leglényegesebb „nagy” kérdésekben való egyetértést jelent.
„Diadalmaskodott az igazság a hazugság felett” – egy picit igaz. A népszavazás kérdéseinél sokkal fontosabb kérdésekben (melyekről egyik parlamenti párt sem fog népszavazást kezdeményezni) ma is a hazugság, a népellenes bűn az úr.
„Orbán legyőzte Gyurcsányt” – nem Orbán győzte le Gyurcsányt, hanem a nép utálata. Azon kívül pedig mit ér ez a győzelem? Lehet, hogy nem sokat. Ma még nem tudhatjuk.
Mi az azonban, amit biztosan tudhatunk? Biztosan tudhatjuk, hogy nem a népszavazás kérdései voltak a legfontosabb kérdések, amikkel foglalkozni kellett volna. De folytassuk a viccel! Eszerint biztosan tudhatjuk, hogy fosztogatnak.
 Ilyen kis haszontalan Hurrá!-lapocskákatosztogattak a műellenzékiek 15-én |
Felszámolják „Bábolnát”. Ez körülbelül tízezer hektár állami föld „eltűntetését” jelenti!
Negyven milliárd forintot költenek „digitális táblákra” az iskolákban. Soron kívül mindent megtesznek, hogy a méregdrága, sokak szerint felesleges eszközök ellenértéke minél előbb a szállítóhoz kerüljön. De az ország egyik legfontosabb onkológiai központjának létrehozásához az uniós pályázat kiírása késik...
Liechtenstein piszkos pénzeket is őriz. Ez a mostani német adócsalási botrányban lett nyilvánvaló. Tudjuk, hogy svájci bankok sem mindenben voltak tiszták a náci időkben és utána sem. Végül is fizetniük kellett a zsidó jogosultaknak. Meddig kell még várni, hogy a kommunista diktatúra alatt Magyarországról és a többi „szocialista országból” nyugatra síbolt hatalmas pénzek is terítékre kerülnek? Az ugyanis biztos, hogy az óriási államadóssági összegeknek csak töredéke került Magyarországra. Hol a többi?
Dobra verik a Magyar Villamos Műveket. Persze ez is lopás, de más is! A paksi atomerőmű pénzügyei is a Magyar Villamos Művek kezében vannak. Ha a Magyar Villamos Művek magánkézbe kerül, mi lesz a nukleáris biztonsággal?
Vad és nyílt hatalmi harc dúl az országban. Kiragadunk néhány példát:
A népszavazási bukásuk után Gyurcsány és Kóka nyilvánosan nekiment az Alkotmánybíróságnak. Az Alkotmánybíróság kénytelen volt reagálni. Egy mondat a március 11-edikei állásfoglalásukból: „Sérti az alkotmányos szervek demokratikus együttműködését, ha az Alkotmánybíróság szakmai felkészültségét, pártoktól való függetlenségét más, közhatalmat gyakorló szervek kétségbe vonják.”
A 2006. őszi rendőri brutalitás tettesei csak nem akarnak előkerülni. A hatalom sikerrel védi magát.
Mintha az országot érintő ügyeknek nem lenne gazdája: továbbra is habzik a Rába, és jön a szemét Németországból. Fodor, a Fideszesből lett SZDSZ-es, jogászból lett környezetvédő, tanulja a szakmát. Mint a kommunista időkben most is pártérdemek alapján osztogatják a tárcákat.
Az egészségügyért folyó ádáz harcban csak a betegekre nem jut kellő figyelem. Az egyik beteget addig hurcolták az egyik kórházból a másikba, míg bele nem halt, a másik műtét közben „leesett” a földre, és belehalt.
A 2006. augusztus 20-ikai vihar alkalmával bekövetkezett tömegszerencsétlenség oka ma már nyilvánvaló: hanyagság, felkészületlenség. Szilvásy György akkor kimászott a slamasztikából. Ma már senki sem emlékszik Szilvásy felelősségére, csak az áldozatok perelnek. Szílvásy neve azonban újra előkerült. Jellemző, hogy hogyan. Veres János pénzügyminiszter Szilvásy György feleségét, Csáky Bernadettet jelöli szakállamtitkárnak!
Hát bizony, az elit az elit. Folytassuk hát személyekkel!
Sas Józsefet a Vidám Színpadnak (az ÁVO-s Komlós egykori birodalmának) méltó vezetőjét Kossuth-díjra terjesztették fel. Aztán le kellett venni kedvencüket a listáról, mert közben első fokon adócsalásért elítélték...
„Ezúttal is régi liberálist jelöl Sólyom” – adja hírül a Magyar Nemzet (2008. március 14.). Tóth Gábor Attila alkotmányjogász, akit Sólyom adatvédelmi biztosnak jelöl, az SZDSZ szellemi holdudvarához tartozik. „Tóth az 1997-es kezdettől munkatársa volt a Fundamentum című liberális jogi folyóiratnak is; e lapban készített interjút Sólyom Lászlóval”. Sólyom nem hálátlan.
Vannak bizony remek szónokaink is. Aztán kiderül például, hogy „közpénzekből írják Kiss beszédeit” (Magyar Nemzet, 2008. március 13.). Kiss Péter, a régi KISZ-vezető, ma szocialista kancelláriaminiszter. Ő az a Kiss Péter, aki szerint „történelmünkben magyarok csináltak magyarokkal szörnyű tragédiát a ’40-es években, amikor hatszázezret közülünk ipari módszerekkel kiirtottak” (Magyar Nemzet, 2008. február 14.). Ő az a Kiss Péter, aki szerint Deutsch Tamás a Fidesz díszzsidaja…
Mindennaposak a cigányok erőszakos bűncselekményei. Gyakran vernek meg pedagógust, orvost, a munkahelyén. „Doktornőt vertek a romák Gyöngyösön” (Magyar Nemzet, 2008. február 13.)
Nemrég több mint száz olaszliszkai lakos az igazságügyi miniszterhez fordult védelemért a helyi cigány közösség bűnöző tagjaitól való félelmében. A cigányok nemcsak a vétlen pedagógust verték halálra fényes nappal, hanem meggyilkoltak egy özvegyasszonyt is. Otthonában többen rátámadtak, lábát kicsavarták, szemét kinyomták, és megerőszakolták (Magyar Nemzet, 2008. február 4.).
A két „nagy” párt rendszeresen vádolja egymást hazugsággal, a nép félrevezetésével. Véleményünk szerint ebben mindkettőnek igaza van. Az általános gátlástalanságra jellemző, amit „évértékelés” címén elkövettek. Mind Orbán, mind Gyurcsány „évértékelése”, amit szemrebbenés nélkül előadtak, közönséges kampányszónoklat volt, semmi olyan információt nem adtak, ami joggal várható el egy évértékeléstől. Tiszteletlenül bohócot csináltak a népből.
 |
És ki az, aki legutóbb az amúgy is szűkre szabott gyülekezési jog parlamenti szigorítását kezdeményezte? Rogán Antal, V. kerületi, fideszes polgármester. Az a Rogán, aki a parlament előtti, vérrel szentelt Kossuth tér történelmi arculatát Szili Katalinnal (MSZP) és Demszky Gáboral (SZDSZ) egyetértésben el akarja tüntetni, parkká alakítva a történelmi emlékhelyet.
És ki az, aki a „nemzeti egységet” nagykoalícióval akarja megoldani? Kósa Lajos, debreceni polgármester. Nagykoalíció, persze ez nem nemzeti egység, csak az uralkodó osztály egysége (lásd jereváni rádió!). És hol van ma Kósa? Eltűnt? Dehogy! Orbán előtt mondott beszédet a március 15-ikei Fidesz-nagygyűlésen.
Hosszan sorolhatók a példák, melyek mélyebb igazságokra világítanak rá, mint a népszavazási eredmények számadatai, amit az elemzők már eddig is unalomig agyonelemeznek és agyonmagyaráznak. Azonban az agyoncsócsált számok mellett vannak más számok is, melyekkel újabban komoly erők kezdtek foglalkozni a háttérben. Ismeretes, hogy a népszavazási érvényességi és eredményességi küszöbök nem tértek el az országos választások értékeitől. Aztán enyhítették a küszöbértékeket. (Tegyük hozzá, helyesen.) Most szigorítani akarják a népszavazási lehetőségeket. Pl. a Századvég. És miért? És kinek a „szellemi holdudvarához tartozik” ez a társaság? Látnivaló, hogy az elit, a politikai osztály mindent megtesz, hogy a népnek minél nagyobb beleszólása legyen saját sorsának irányításába. Rövidesen majd, nagy igyekezetükben kezüket lábukat is törni fogják. Csak legyen még annyi mentőautó, hogy kórházba szállítsa őket, és imádkozhatunk értük, hogy le ne essenek a műtőasztalról a földre.
Közben zavartalanul „Budapestre járnak a gyanús Boeingek” (Magyar Nemzet, 2008. február 13.) A börtönrepülőkről, vallató repülőkről, a repülő kínzókamrákról van szó, amit egy „demokratikus” világhatalom működtet.
Emlékszik még valaki, hogy a mostani győztes népszavazás eredetileg hány kérdésre vonatkozott volna? Emlékszik még valaki, hogy a magyar termőföld védelme is a kérdések között volt? Aztán e kérdés valahogyan kiesett. Földre került, mint a műtőasztalról leesett beteg. Sebaj, a rendszerváltás az összes párt (Fidesz, MSZP, MDF, SZDSZ, KDNP) szerint sikeresen befejeződött, és hatalmas győzelem született a népszavazáson, ahogy a Fidesz-hirdetés mondja: „Magyarország győzött”. Igaz, csak nem Magyarország és nem győzött… Igaz, csak nem Leningrádban és nem Mercedeseket…
Kavarog tehát az információ, igaz és hamis, hatalmas tömegben. Kavarog, hisz tudatosan kavarják, hogy ne vegyük észre az igazságot. Az Endeavour űrrepülőgép indításáról készült csodálatos fényképen monumentális füstfelhők kavarognak. Alig lehet észrevenni a picikének látszó űrrepülőgépet. Pedig minden azért van. A mai hatalmas információkavargás is van valamiért. Az azonban nem mi vagyunk. A kavargás nem minket szolgál. Ezt a kavargást ellenünk kavarják. Hozzuk létre az elintézetlen ügyek, a fontos tények számítógépes gyűjteményét, különben elveszik a tájékozódó képességünk. Ha már lenne ilyen, mindenki által ingyen elérhető adatbázis, nem lehetne oly könnyen félrevezetni minket.
Néhány gondolat a nemzeti ünnepről, március 15-ről. Akik akkor éltek, tudják, hogy pl. 1938 és 1948 között hogy ünnepeltük nemzeti ünnepeinket. Nem kellettek izraeli vízágyuk, nem kellett az állami vezetőknek dupla kordon mögött állni, nem kellett több ezer rendőrt vidékről felvezényelni. Nem volt szükség izraeli biztonsági szolgálatosok igénybevételére az állampolgárok motozásához, hogy elkobozzák a nemzeti zászlókat. Nincs több olyan demokratikus ország a világon, ahol a politikai vezetőknek félni kell a néptől, a népharagtól, mert nem csalással, hazugságokkal jutottak hatalomra, és nem az erőszakszervezetek támogatásával biztosítják uralmukat. Ilyen csak egy van, a mai Magyarország, egy következmények nélküli ország, ahol egyetlen alkotmányos jogunk a tűrés és a beletörődés. Reméljük, már nem sokáig!
Dr. Hasznos Miklós
(Kuruc.info)
Kapcsolódó cikkünk:
Hasznos Miklós: Választás vereséggel, válsággal (2006. június)
(Kuruc.info)
Kapcsolódó cikkünk:
Hasznos Miklós: Választás vereséggel, válsággal (2006. június)
