Kár, hogy a tisztaszívű Gerhard Schröder volt szocialista német kancellár – jelenleg az óriás orosz energiavállalat, a Gazprom alkalmazottja – nem térhetett vissza a Magyar Demokratikus Chartának múlt vasárnap a Szent István parkban tartott újabb rendezvényére, hiszen a charta rasszizmus elleni fellépéseinek kedvelt környéket, az Újlipótvárost néhány sarokkal arrébb, a Hollán Ernő utca felől már megismerhette.
Az is csupán merő véletlen egybeesés, hogy a múlt heti összejövetel előtt tiltakozott néhány nappal Rudolf Dressler, Németország volt izraeli nagykövete, amiért az ex-kancellár februári teheráni látogatása óta áll ki teljes mellszélességgel azért, hogy országa fejlessze kereskedelmi kapcsolatait Iránnal. Mindegy.
A Magyar Demokratikus Charta éppen olyan tiszteletreméltó szervezet, mint amilyen annak tisztaarcú tagjai, a magyar adófizetők pénzéből élő Fischer Iván karnagytól - aki külföldön jelentette ki évekkel ezelőtt, hogy a magyarok rasszisták -, a régi idők olyan jó emlékű újságíróin át, mint Réti Ervin, egészen Heller Ágnesig, aki korabeli marxi és lenini idézetei nélkül nyomtatgatja ki újra egykori könyveit. Bocsánat a helyszűke miatt nem említett többi charta-tagoktól, hiszen e szervezetnek oly sok más, nagytiszteletű tagja is van, mint Horváth Aladár, Hell István, Agárdi Péter, Kende Péter, Bolgár György, Kartal Zsuzsa, Mihancsik Zsófia, Eörsi Mátyás, Frőhlich Róbert, Mélykuti Ilona, Vágó István és – mint a filmek végén olvasható – sokan mások.
Ismét összejöttek tehát rettegni ők, és biztosították az általuk ritkán látott cigányokat – mint a feltartott táblájuk hirdette -, hogy ne féljenek, mert „itt vannak a magyarok”.
Még jó, hogy a charta hangja a Zala Megyei Bíróságig is elhallatszott, amely azt a cigány fiatalembert, aki tavaly kilencszer szúrt bele egy pogányszentpéteri fiúba és annak majdnem halálát okozta, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Szemben azon barcsi fiatalokkal, akik egy cigány-magyar polgárnak adott pofonért töltik 1,5-től 2,5 évig tartó letöltendő börtönbüntetésüket.
Ami azt mutatja, a Magyar Demokratikus Chartának – amelynek tagjai esténként az ágyba bújás előtti jóleső izgalmuk fokozására netán gumigolyóval kilőtt szemű emberek fényképét nézegetik és Gergényi volt rendőrparancsnok gipszszobra tar búbját simogatják meleg érzékiséggel – mégiscsak igaza van. Van itt rassz alapú megkülönböztetés, amit valóban ki kell irtani, a jogegyenlőség, élet- és vagyonbiztonság, valamint a rend érdekében.
(Lovas István - Magyar Nemzet Képeslap)
Az is csupán merő véletlen egybeesés, hogy a múlt heti összejövetel előtt tiltakozott néhány nappal Rudolf Dressler, Németország volt izraeli nagykövete, amiért az ex-kancellár februári teheráni látogatása óta áll ki teljes mellszélességgel azért, hogy országa fejlessze kereskedelmi kapcsolatait Iránnal. Mindegy.
A Magyar Demokratikus Charta éppen olyan tiszteletreméltó szervezet, mint amilyen annak tisztaarcú tagjai, a magyar adófizetők pénzéből élő Fischer Iván karnagytól - aki külföldön jelentette ki évekkel ezelőtt, hogy a magyarok rasszisták -, a régi idők olyan jó emlékű újságíróin át, mint Réti Ervin, egészen Heller Ágnesig, aki korabeli marxi és lenini idézetei nélkül nyomtatgatja ki újra egykori könyveit. Bocsánat a helyszűke miatt nem említett többi charta-tagoktól, hiszen e szervezetnek oly sok más, nagytiszteletű tagja is van, mint Horváth Aladár, Hell István, Agárdi Péter, Kende Péter, Bolgár György, Kartal Zsuzsa, Mihancsik Zsófia, Eörsi Mátyás, Frőhlich Róbert, Mélykuti Ilona, Vágó István és – mint a filmek végén olvasható – sokan mások.
Ismét összejöttek tehát rettegni ők, és biztosították az általuk ritkán látott cigányokat – mint a feltartott táblájuk hirdette -, hogy ne féljenek, mert „itt vannak a magyarok”.
Még jó, hogy a charta hangja a Zala Megyei Bíróságig is elhallatszott, amely azt a cigány fiatalembert, aki tavaly kilencszer szúrt bele egy pogányszentpéteri fiúba és annak majdnem halálát okozta, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Szemben azon barcsi fiatalokkal, akik egy cigány-magyar polgárnak adott pofonért töltik 1,5-től 2,5 évig tartó letöltendő börtönbüntetésüket.
Ami azt mutatja, a Magyar Demokratikus Chartának – amelynek tagjai esténként az ágyba bújás előtti jóleső izgalmuk fokozására netán gumigolyóval kilőtt szemű emberek fényképét nézegetik és Gergényi volt rendőrparancsnok gipszszobra tar búbját simogatják meleg érzékiséggel – mégiscsak igaza van. Van itt rassz alapú megkülönböztetés, amit valóban ki kell irtani, a jogegyenlőség, élet- és vagyonbiztonság, valamint a rend érdekében.
(Lovas István - Magyar Nemzet Képeslap)
