Mivel a számvevőszék szorongatása miatt gazdasági alapszabály módosításokra volt szükség, ezért került sor a tervezettnél korábbi időpontban, kissé kapkodva a Jobbik ez évi, tisztújító kongresszusára. Mivel ilyenkor fontos döntések születnek, a párt ellenségei természetesen már korábban „felpörgették” ármánykodásaikat.

Ennek karmesteri felütése volt a „Juhász Oszkár”-ügy, melyen hetekig csámcsogott a balliberális média. Gyöngyöspata polgármestere korábban lehallgatott magánbeszélgetésének sajtóvisszhangjától remélték a párt népszerűségének csökkenését, de kétségbeesett igyekezetük kudarcot vallott, mert a tények makacs dolgok: a települést a jobbikos vezetés gyakorlatilag mintahelységgé alakította. Hogy Kelet-Magyarországon – hacsak a Jobbik nem jut hatalomra, s rendet nem tesz az országban – polgárháború várható, azt már évekkel korábban megjósolta Lakatos Attila, egyetlen derék cigányvajdánk; egyben a cigánybűnözést is nevén nevezve. Méghozzá éppen egy fideszes gyűlésen, Orbán Viktor füle hallatára, aki nem intette meg ezért a szókimondó kisebbségi vezetőt! (Bezzeg, ha jobbikos magyar mondta volna ugyanezt.)

A következő „médiabotrány” kirobbanása sem sokáig váratott magára: az „Endrésik-ügy”, melyről csakhamar kiderült, hogy a korábban kirúgott, esküszegő áruló, a Fidesszel mindig együtt szavazó „független” országgyűlési képviselő, Pősze Lajos keze éppúgy benne volt, mint a Jobbikot jobbról támadó MNA-s hungaristáké.

Ezek után már vártuk a patkánysereg következő rohamát. Ez közvetlenül a kongresszus előtt következett be, midőn különböző e-mailekkel kezdték bombázni a Jobbik tagságát, melyek mind pártunk szétomlását igyekeztek a naivabbakba delejezni. Kaphattunk több levelet is, viszályt keltő felvételekkel. Ki máshoz, mint épp az ATV-hez juttatott illegális hangfelvétel igyekszik bizonygatni Szegedi Csanád karrierizmusát, melyben személyes esélymérlegeléseiről beszélget az alelnökválasztás kapcsán. Nyilvánvaló féleredményként az ilyen rágalmak is közrejátszhattak abban, hogy Csanád a legkevesebb szavazatot kapta, hiába álltak ki egységük és barátságuk mellett Vona Gáborral mindketten.

De érkezett címünkre többek között egy felvétel Budaörs önkormányzati testületi üléséről is, melyen a jobbikos képviselőnőt vádolják az alapszabályban foglaltak megszegésével, családi érintettsége elhallgatásával. (Lám-lám, sugallja a felvétel, milyen korrupt párt is ez a magát tisztának tartó Jobbik!)

Sajnos ezen a Kongresszuson az események felgyorsulása miatt még nem kerülhetett sor olyan alapszabály-változtatásokra, melyek – ha nem is szüntethetik meg teljesen –, de talán nagymértékben lecsökkenthetnék a külső-belső bomlasztók esélyeit. Ugyanis ellenségeink módszereinek eldurvulása világossá teszi, hogy hiba volt úriembernek nézve őket, a más pártokhoz hasonló belső demokráciát erősítő alapszabályt hoznunk. Az újkori történelemmel vagy politológiával foglalkozók számára világos, hogy a világhatalomra törekvő háttérhatalom azért teszi szinte kötelezővé a politikai élet résztvevői számára a liberális demokráciát, mert ennek struktúráján keresztül képesek kívülről-belülről úgy alakítani az események menetét, ahogy nekik tetszik, ahogyan érdekeik kívánják.

Mivel a politikai erők többsége korrupt érintettségből, vagy naivitásból elfogadja a liberális demokrácia szabályait, egy radikális nemzeti párt sem tehet mást – feltéve, hogy nem hajlandó tétlenül tűrni a hazaárulók országgyűlési tombolását –, mint betartani a demokratikus játékszabályokat. Azonban senki sem kényszeríthet arra, hogy pártunk saját belső életét ugyanilyen labilis és szétrombolásra alkalmas szabályok szerint folytassuk!

Úgy gondolom, erről is párbeszédet kell kezdenünk a radikális nemzeti oldalon, hogy a következő kongresszus idején már lehetőség szerint egységes álláspontot alakíthasson ki táborunk. Még egyszer nyomatékosan hangsúlyozom: egy politikai intézmény belső szabályzatának szigorítása nem zárhatja ki maradéktalanul a bomlási folyamatokat, de lényegesen lecsökkentheti azok mértékét, megelőzve sok kárt és fájdalmat! (Az áteredő bűn óta bűnre és tudatlanságra hajlamos minden ember, ez alól a jobbikosok sem képezhetnek kivételt, bármely emelkedettséget is kölcsönöz nekik a közös szent eszmei háttér.)

Mindenekelőtt a taglétszám tekintetében át kellene térnünk a minőségi szempontok elsődlegességére a mennyiségiekkel szemben. Javaslom, hogy a tagfelvétel kötelező próbaideje minimálisan 6 hónap legyen. A jelölt ne csak munkájával igazolja alkalmasságát, hanem kötelezően olvassa el az alapszabályt, mielőtt elfogadná, és felvétel előtt röviden számoljon be ismereteiről. Az elnöknek és a tagoknak legyen ideje emberileg megismerni őt, hogy természete alkatilag alkalmas-e a hatékony közös harcra. Aki könnyen kedvét veszti, állandóan lázadozik, ingadozó eszmeiségű, az legfeljebb pártoló tag lehessen. A tagjelölt felvételéről szóló döntést írja alá az elnök és a két ajánló tag, mely azt jelentené, hogy kvázi „garanciát” vállalnak az illetőért. Egyben a felvett tag a gyűlésen tegyen esküt a Szent Korona képe előtt.

A másik fontos új alapelv lenne az, hogy a demokratikus belső rendszer feltétlenül tovább korlátozandó. Minden tag vegye tudomásul már belépésekor, hogy az elnökségnek indoklási kötelezettség nélküli vétójoga van bármely szint döntései esetében. Egy igazi nemzeti-keresztény pártnak jól kell tudnia, hogy egy valódi királyságban, vagy egy élő egyházban végső soron a vezető dönt, ha egy-egy vita elmérgesedik. Ezért áll fönn – minden külső és belső támadás ellenére – a Katolikus Egyház 2000 éve, mind a mai napig; és az a néhány királyság is, melyet a szabadkőművességnek még nem sikerült szétvernie. Ha tehát e fegyelmet szigorító lépéseket nem tesszük meg, az újabb „Endrésik-esetek” miatt néhány éven belül garantáltan összeomlik a párt.

Imádkozzunk mindannyian azért, hogy a Szentlélek bölcsessége vezesse mozgalmunk vezetőségét, hazánk feltámadásának talán utolsó lehetősége idején!