„A biztonság kedvéért” tartottak fogva több gyanúsítottat az amerikaiak guantánamói börtönében – írja a The Guardian. Egy szerencsétlen afgán farmert azért tartóztattak le, mert ugyanolyan színű ruhát viselt, mint egy ismert tálib.
Dzsamal al-Harith egyedül azért került a kubai börtönbe, mert az amerikai invázió idején éppen a tálibok tartották fogságban. A brit állampolgárságú férfi, akit egyébként Ronald Fiddler néven anyakönyveztek, húszas éveiben tért át az iszlám vallásra, és éppen Kandahárban utazgatott, amikor az afgánok elfogták, és börtönbe zárták, mint angol kémet. A tálibok hamarosan elmenekültek az amerikai támadás elől, Harith pedig a Vöröskereszt tanácsára a börtönben maradt, ahol ellátást kapott. Remélte, hamarosan hazatérhet.
A férfira a Times riportere talált rá 2002 januárjában. Az újságíró hamarosan értesítette a brit hatóságokat, helyettük azonban amerikai különleges egység érkezett, és újra megfosztotta szabadságától Harithot. Az angol állampolgárt Guantánamóba szállították, adatlapja szerint azért, mivel „vélhetően tudomása van a tálibok kihallgatási módszereiről”. „Örültem az amerikaiaknak. Reméltem, hogy helyzetem javulni fog, és hamarosan hazavisznek” – nyilatkozta a férfi évekkel később. A megpróbáltatások azonban csak most kezdődtek. Őrei a kínzások szinte vég nélküli sorát zúdították rá: ütötték, rúgták, pofozták, fájdalmas testtartásra kényszerítették, megégették, megfosztották az alvástól. Vizet gyakran csak annyit kapott, amennyivel még életben maradt, a kínzók által feltálalt étel pedig általában már 10-12 éve megromlott. Harith-t saját számításai szerint mintegy nyolcvanszor vallatták, általában amerikaiak, de néha britek.
2002 szeptemberében az akkori parancsnok elbocsátásra javasolta a férfit, megjegyezve, „jelenlegi tudásunk szerint a gyanúsított nem áll kapcsolatban sem az al-Kaidával, sem a tálibokkal”. Egy évvel később azonban Harith aktáiba bevezették, „az Egyesült Államok elleni terrortámadás” a vád ellene, ezt azonban nem fogalmazták meg konkrétabban, sőt, a jegyzőkönyvekből kiderül, még csak ki sem kérdezték állítólagos bűntettével kapcsolatban. 2004 márciusában végül elengedték.
Harith esete csupán egy a sok közül. Shafiq Rasullal hasonlóan bántak el. 2003 augusztusában már megállapították, nincs köze egyetlen terrorszervezethez sem, két hónappal később azonban „új információk alapján” újra fogva tartandónak ítélték, mivel valószínűnek lehetett tartani, hogy ha elengedik, a férfi „visszatér terrorista gyökereihez”. Shafiq végül mégis elhagyhatta a kubai börtönt – azóta hőmérnökként dolgozik Közép-Angliában.
Egyes foglyokat csupán azért szállítottak Guantánamóra, mert ki szerették volna kérdezni őket. Ahmed Belbacha például azért került az amerikaiak fogságába, hogy „információt szolgáltasson a londoni Finsbury Park mecset vezetőiről”, és megmagyarázza, honnan szerzett hamis útlevelet. Belbacha ma is a kubai tábor foglya. A legkülönösebb eset talán Abdul Bagié. Az afgán földművest 2003 februárjában szállították a börtönbe, mint tálib harcost. Hamarosan kiderült, a férfi nem tud olvasni, sem írni, nem szigorúan hívő muszlim, a dzsihád szót ugyan ismeri, de jelentését nem tudja – „valami kormányzati dolognak” tartja, és valószínűleg azért fogták el, mivel kabátja hasonló színű volt, mint egy ismert tálib fegyveresé. Bagi ennek ellenére csak 2006 februárjában, három év fogság után térhetett haza Afganisztánba.
(MNO)
