A jövő háborúja a nemzetek igazi erejének szervezettségének, anyagi és lelki felkészültségének próbaköve lesz. Az a nemzet, amelyik nem készül fel a legteljesebb erőkifejtésre s nem számol avval, hogy mit követel tőle a modern hadviselés, elbukik.

A legragyogóbban felszerelt hadsereg is elvesztheti a háborút, ha polgári lakossága szervezetlen és honvédelmi kérdésekben tájékozatlan. Ma nincs győzelem az itt maradó munkás, földmíves, tisztviselő stb. teljes erőmegfeszítése nélkül. A lelki ellenálló erőnek nem szabad a megpróbáltatások alatt összeroppannia.

Mit kell tehát tudnia a nemzet minden egyes lakjának, hogy adott alkalommal megállhassa a helyét? Ismernie kell a modem hadviselést, annak eszközeit, sajátságait, összefüggéseit és kihatásait, nehogy világháborúhoz hasonlóan katonailag teljesen tudatlanok által bevetett; tévhíreknek, találgatásoknak áldozatul essék. A csüggedést nem ismerő bátorságnak, a vezetésben való feltétlen bizalomnak és a kitartásnak ragyogó példáját adta Olaszország az Abesszin háború alatt, amikor egész Európával szemben, dacolva a szankciókkal, bojkottal, kitartott a győzelemig. Ehhez az kell, hogy mindenki tudatosan és meggyőződéssel álljon őrhelyén.

Fel kell készülni az ellenséges propaganda-hadjárattal szemben is. A világháborút jórészben az ellenséges propaganda nyerte meg. Anglia háborús propaganda költségei annyit tettek ki, mint egész működő hadseregének összes költségei.

Aki nem hisz a győzelemben, az már félig vereséget szenvedett. Hinni kell és lehet. Ez a lelki előkészítés a gyermekkorban vegye kezdetét Később ehhez gyakorlati ismeretek is járuljanak. Meg kell ismerni részleteiben a modern hadviselés gépezetét, ismerni kell az összefüggéseket s be kell látni, hogy amit az állam az egyéntől kíván, az az összesség jólétét s biztonságot szolgálja.

(Honvéd haditudósító osztály, Nagyrévi György főhadnagy.)

Még éppen csak, hogy világosodott, amikor a napos bekopogott:

– Főhadnagy úr! Ébresztő!...

Igen, már négy óra van, félhatkor pedig indul a repülőtérről a gép. No, siessünk! A repülőtér jó messzire van a város másikfelén.

Idejében jelentkezem, azután nálam jelentkezik a repülőgép-vezető – az új szabályzat szerint ez a neve a pilótának. Fiatal tizedes, aranyból hímzett jelvény díszíti a mellét, bizonyítja tudását. Előbb egy őrvezető – a gép szerelője – ül hátra a Gólya-gép törzsében, azután kapaszkodom fel én, végül a tizedes a botkormány mellé. A parancs: tőlünk 350 kilométerre fekvő városkába kell repülnöm. Ott van az egyik gyalogezred székhelye. Az ezred honvédei ugyanis tegnap indultak neki, hogy az erdős mocsaras területet megtisztítsák az orvlövészektől. A feladat megint csak ugyanaz, mint ami annyiszor volt a nyáron: a nyugalom és a rend helyreállítása, a békés, termelő munka biztosítása!

Géppuskaállás

Azóta már bizonyára szorul a gyűrű – gondolom –, amint a Gólya-gép nyergéből az alattunk elsuhanó vidéket vizsgálom. Vasútvonal fölött suhanunk éppen és máris látom a banditák pusztító működésének nyomait. Itt egy mozdony fekszik oldalra dőlve a töltés homokján, gyomrát feltépte a robbanás – aknára futott! A pályát már helyreállították persze, de az ócskavassá vált mozdony elszállítására még nem került sor. A vasúti őrházakat errefelé különben vastag gerenda-mellvéd veszi körül. A mellvédek térközeit homokkal töltik ki, apró lőrések mellé ugranak a katonavasutasok, ha a partizán-bandák közeledését jelzik. Ilyen támadásra itt az éjszaka sötétjében kerül a sor. Nappal itt általában munka folyik, búg a cséplőgép, gyűjtik a szénát, szedik a burgonyát, legeltetik a csordát. Éjjel pedig előmerészkednek az erdők sűrűjéből az orvlövészek, akiket – mint később kiderült – az a szovjetorosz tábornok irányított, akit ejtőernyővel parancsoltak ide egyenesen Moszkvából.

Az útközben levő repülőtéren üzemanyagot vettünk fel. A repülőtér szövetséges parancsnoksága azután, hogy célunkat velük közöltük, nyomatékosam a lelkünkre kötötte, hogy jó magasan repüljünk. A vidéken sok az orvlövész, – mondották és erről nemsokára nekünk is alkalmunk volt meggyőződnünk. Az egyik erdőből géppuskatüzet láttunk felvillanni irányunkban. De hát jól tudtuk, nem nagy a veszedelem, hiszen ezer méteren vagyunk! Lent porráégett falvak és a műúton felrobbantott gépkocsik mutatják a bandák „működésének” elszomorító bizonyítékait. Odébb régi harcok nyomai: elhagyott tüzérségi és géppuskaállások, félig már betemetett futóárkok — olyanok, mint az emberi testen az operáció után visszamaradt forradások... De nemsokára már apró barna pontokat látunk..., lejjebb ereszkedünk…, előnyomuló honvédek integetnek vidáman a magyar felségjeles, piros-fehér-zöldre festett szárnyú gépünk felé. Persze, mindent pontosan jegyzek a vázlatra, hogy azután jelenthessem.

Célnál vagyunk, alulról pontosan kapjuk a jelzést a kijelölt leszállóhelynél. Pilótánk csavarja a Gólya-gép szárnyfékét, szépen, óvatosan „leteszi” a gépet, néhány métert gurulunk és máris köszöntenek a bajtársak.

Gépkocsin megyünk a parancsnokságra, Nagy Katalin egykori vadászkastélyába, amelynek tornyán most magyar zászlót lenget a szél. Kitűnő ebéd – vasárnap lévén – még torta is kerül az asztalra, de már kapjuk is a parancsot távbeszélőn: Tovább! Még sebtiben megnézzük a legújabb orosz orvlövészaknák tanulságos gyűjteményét. Ott van közöttük a legújabb is: elektromos-akna. A honvéd főhadnagy bajtárs már ki is értékelte a bonyolult szerkezetet, készen van róla a pontos rajz. Külön riportot érdemelnének ezek az alattomos harceszközök – majd legközelebb!

Továbbsuhan a repülőgép. Itt vagyunk annak a falunak a határánál, ahol most az ezredparancsnok tartózkodik, innen irányítja a rendcsináló vállalkozást a hozzá beosztott szövetséges csendőr-alezredessel együtt. Megtudom tőle: már tegnap megindultak a honvéd csapatok és szövetséges csendőrosztagok. Burikin szovjet tábornok irányítja itt a bandaharcot, akinek a feladata főképpen vasútvonalak és műutak robbantgatása, aknalerakás, a lakosság békés termelőmunkájának zavarása, nyugtalanság keltése. Megállapította a magyar felderítés azt is, hogy ezek az orvlövészek tervezték azt is, hogy megrohanják a magyar csapatok támpontjait és helyőrségeit. Ezt pedig azután csakugyan meg kell akadályozni! A békés termelőmunkát mi itt biztosítjuk, minden áron!

Bármennyire is szeretném, egyelőre nem tarthatok a mocsárban-erdőben előnyomuló, orvlövészgyanús vidéket fésülő csapatokkal. A békési honvédek ezredparancsnoka azzal bíz meg, hogy másnap hajnalban üljek repülőgépre és derítsem fel a vidéket. Pontos vázlatot is kapok, ideadják a vállalkozás részletes intézkedésének a másolatát is. Feladatom: megállapítani elsősorban azt, nem kísérletezik-e valamelyik orvlövész-egység azzal, hogy kibújjon az egyre szoruló honvédgyűrűből? Továbbá: ott vannak-e, a táborukban, ahol azt feltételezik? Végül: meg kell figyelnem a gyalogezredekhez rendelt tüzérek tüze „fekvését”. Ha olyasmit látok, ami sürgős intézkedést kíván, ledobóhüvelybe rejtem a jelentést. Ez a hüvely füstöl, ha földre ért, akkor könnyen megtalálja az a parancsnokság, amelyiknek szól.

Másnap korán keltünk, előtte való este korán feküdtünk. Az este sötét volt, lámpa pedig csak az ügyeletesnek jutott, nem volt más hátra, mint nyugovóra térni. Reggel félötkor már talpon, negyedhatkor pedig már a levegőben voltunk. Jó másfélórát cikáztunk ezután a levegőben. Mozgásnak nyomát sem láttuk, csak később honvédeinkét, meg a szövetséges csendőrökét. Az orvlövésztáborok pontosan ott voltak, ahogyan a vázlatra v. T. I. ezredparancsnok berajzolta. Nem volt ez kétséges, amikor jól szemügyre vettük a nyírfák közül szivárgó füstöt és az erdő széléről megfigyelhető orvlövész-lövészgödröket. Az egyik helyen már befogva várta a bolsevistákat a panye-kocsi. No, ezek sem menekülhetnek!

Pompásan „feküdtek” tüzéreink lövései, ezt is megfigyeltük. Ott csapódtak le a bandatábor közelében, de azok persze jól megbújtak idejében megásott állásaikban.

Leszállunk, jelentem a látottakat v. T. I. ezredesnek. Itt van az ütegparancsnok is. Most járművet cserélünk a tüzérfőhadnagy bajtárssal. Ő felül a repülőgépre, hogy szintén szemrevételezze a tűz eredményét, én pedig a lovára és kimegyek az állásba, megnézem tüzéreinket is. Mire odaérek, megint dörögnek az ágyúk, derék tüzéreink óraműpontossággal irányoznak és mint később megtudjuk, ugyanígy lőnek is. Még néhányszor felszállok, jelentem az előnyomulás eredményét, utoljára azt, hogy az egyik gyanús helyen sem látni többé ellenséget.

Közben érkeznek a rádiójelentések a saját és szövetséges csapatoktól. Egyre zárul a gyűrű, az egyik helyen már össze is ért. A csapatok érintkeznek egymással. Saját veszteség: kettő, később még kettőt jelentenek, tehát összesen négy sebesült. Az ellenséges: csak eddig harminchat halott. Igen, ez megnyugtató arány!

Burikin orvlövész-tábornok azonban valahogyan megneszelhette, hogy csapataink megindultak. Nem találták meg. Hűlt helyét lelték Rosenthal elvtársnak is, aki a banda tevékenységének egyik főmozgatója volt. Nem találtak a honvédek egyetlen női banditát sem, pedig ezekből volt vagy száz. Ezek a kisiklott életű asszonyok nem fegyverrel voltak ellátva – ők helyezték el az aknákat. Elpusztítottuk viszont a banditák téli szállásait, használhatatlanná tettük a tábor melletti repülőteret. A táborban találtak honvédeink német katonai felszerelést és egyenruhát, ez is újabb bizonyítéka annak, hogy a bolsevisták szövetségeseink uniformisát magukra öltve igyekeznek honvédeinket megtéveszteni! Zsákmányoltunk még tőlük egy tucatnyi lovat, kocsikat, nyergeket... Délután öt órakor befejeződik a vállalkozás. Hírül hozzák, hogy az érdekelt helyiségek sztarosztái küldöttségileg készülnek ezredesünket felkeresni. Köszönetet akarnak neki mondani azért, hogy honvédeink ismét helyreállították a békét. Ezt azonban már nem várhatjuk meg, mert hosszú repülőút áll még előttünk. Most a vasútbiztosító, magyar katonák felett suhanunk el. Vidáman integetnek a tábori-zöld inges honvédek a magyar felségjel felé. Nyugodtan pöfékel egy megrakott szerelvény a síneken. Odébb, a mezőn ismét folyik a békés alkotómunka. Szép feladat – hogy Vörösmarty Mihállyal mondjuk – „...jó mulatság, férfimunka...” az, amit itt honvédeink kaptak.

A magyar honvéd itt is őrt áll, messze a magyar határoktól, őrzi a békét, vigyázza a rendet és védi az ukrán lakosságot.

(Kuruc.info)