A három kép között napokban sem mérhető az eltelt idő: felállítása után szinte azonnal ledöntötték a budapesti BLM-szobrot, Szalay Péter alkotását. Az installáció pénteki lerombolása után villáminterjúban kérdezte az Euronews a művészt, hogy mit érez.
 Montázs: Euronews |
- Már az alkotás közben azt nyilatkozta az Euronewsnak, hogy biztos benne, hogy baltával verik szét az installációt, amint köztérre kerül. Mit szól, hogy ilyen hamar bevált a jóslata?
- Tényleg számítottam rá, de meg kell mondjam, igazából még érdekesebben alakult a szobor sorsa, ahogy gondoltam.
- Nem félt, amikor a szobor felállítását végezte?
- Elég ideges voltam, amikor kihelyeztük, mert a Mi Hazánk Mozgalom már korábbi cikkekben is ígéretet tett, hogy megakadályozzák a szobor felállítását. Attól tartottam, hogy már a felállítás közben valamiféle atrocitás érhet. Szerencsére nem így történt.
- Túlzás, ha azt érzem, hogy a palánkbódé is egy installáció volt, amit a szobor köré állítottak a tiltakozók?
- Szerencsés lett volna, ha még maradtak volna a palánkok, mert védték volna a szobrot. Kissé budiszerű volt, de lehetett volna lyukakat vágni rajta, és akkor be lehetett volna nézni.
- Drámaibb vég a ledöntés. Akár örülhet is egy alkotó, ha teátrálisabb a befejezés?
- Fordulatosabban vált valóra, amire számítottam. Volt a ledöntés előtt egy festékes rongálás is, szóval több akció zajlott, mint amit feltételeztem. Így még érdekesebb a szobor utóélete.
- A szobor készítése közben azt mondta, hogy jó lenne rögzíteni a történéseket. Sikerült lefilmezni a mű utóéletét?
- Két performanszt láthattunk, mind a kettőről csináltak videót. Arról is, amikor a palánkokat kitették, és a ledöntést is videózták a skinheadek.
- Ezek a posztok eltűnhetnek a közösségi médiáról. Önnek nincs saját felvétele?
- Nincs, és már törölték is a náci csapat videóját. Azért sok fotó is készült, biztos sokan videóztak is, utána kell járnom, hogy milyen felvételekhez juthatok hozzá.
- Ezek persze csak jelentéktelen részletek. De mit mutatnak?
- Azt mutatja a rombolás, hogy mennyi elfojtott indulat van a társadalomban. Azt is mutatja, hogy az emberek puszta véleménykülönbségből milyen élesen képesek egymással szemben állni. Sajnos azt is mutatja, hogy akik a keresztény erkölcsre vagy nem is tudom mire hivatkozva tesznek ilyesmit, azok nincsenek tisztában azzal, hogy miről szól a kereszténység.
- Ön szerint a szivárvány színei vagy a BLM-mozgalom gerjesztették a szobor körüli indulatot?
- A szivárványcsíkok kétségtelen, hogy nagyon irritálták a rongálókat. Őket a szivárvány már önmagában sérti, holott ez egy bibliai szimbólum is. Ugye az özönvíz után ez volt az égi jel, hogy vége a katasztrófának. (Valójában ez egy állandóan felmerülő téma, de ahhoz már Fidesz-propagandista szinten kell hülyének nézni az Euronews-olvasókat, ha arról akarják meggyőzni őket, hogy napjaink kultúrharcában a szivárványnak nincs a Teremtés könyvén túlmutató egyéb jelentése - a szerk.)
- A tudatlanság mellett a félreértés is gerjeszti a haragot?
- A félreértés helyett azt érzem, hogy a dühös emberek nem akarják észrevenni, hogy a másik miről beszél, így nem is jut el hozzájuk az övéktől eltérő közlés tartalma, mert nem hallják meg.
- Önön személyesen is találnak fogást a szobrot ledöntők?
- Ebben az egészben az a további csavar, hogy én magam egy fehér, heteró, római katolikus férfi vagyok, aki - miközben telefonon beszélünk - a gyerekével játszik. Tehát minden olyan értéket képviselek, amiknek a védelmében agresszíven felléptek azok, akik lerombolták a művet. Képtelen vagyok felfogni, hogy miért kell a más identitásúakat vegzálni, ellenük bármilyen szinten fellépni, miközben konfrontáció nélkül megélhető a saját identitásunk. (Gyakori álnaiv vélemény ez azoktól, akiknek a feje az elmúlt évtizedekben a homokban pihent, vagy akik éppen kifejezetten napjaink balliberális identitásdiktatúrája érdekében tevékenykednek - a szerk.)
Szó sincs ideológiai üzenetről, csak kiábrándultságról...
A liberális módra független és objektív Teléx megszólította az alkotót is, és kiderült, hogy ha azonban az ideológiai mondanivalóról van szó, szerinte téves elképzelés, hogy a szobor egyértelműen a BLM-et, vagy a "meleg"jogi mozgalmat ünnepelné. Az ő véleménye szerint a mű nem tesz semmilyen politikai állásfoglalást, se pro, se kontra, vagyis a közhiedelemmel szemben ez nem egy Black Lives Matter propaganda. „Ez nem egy bármelyik oldal ellen beszélő dolog, Nincs olyan állítás benne, hogy éljen a Black Lives Matter, vagy hogy éljenek a melegek, ahogy olyan sincs benne, hogy pusztuljon a BLM.”
Szalay korábban a Magyar Narancsban hosszabban is beszélt a koncepciójáról, arról, hogy a saját politikai véleményének terjesztése helyet alapvetően játszani kíván az átpolitizált jelképekkel, társadalmi vitát, mélyebb reflexiót kiprovokálni. „…vegyük a módosított nőalakot, a szabadság szimbólumát, aki az én munkámban letérdel. A szabadság térdre kényszerül? Vagy térdet hajt? Ki előtt? A BLM előtt? A férfi elnyomás előtt? A meleg egyenjogúság előtt? A szoftveres manipuláció virtuális fegyvere előtt?” – jelezte a sokféle értelmezési lehetőséget. Szalay szerint neki művészként nincs direkt politikai üzenete, a politikából amúgy is teljesen ki is van ábrándulva.
Mivel nem akarok, tudok egyik oldalra sem állni, talán pont a politikából való kiábrándultság a politikai üzenet
- mondta akkor.
Szalay most nekünk arról beszélt, hogy idáig a nyilvános reakciókban és a sajtóban is szinte kizárólag a lebutított politikai nézőpont érvényesült, művészeti kérdések alig kaptak teret. Azt remélte, hogy a miniatűr, színes, 3D-s szobor elősegíti a vitát a köztéri emlékművek problémájáról is, erről a szerinte nagyon kiüresedett műfajról. Igaz, elmondása szerint a szakmában is sok kritikát kapott, többen felszínesnek, üres mondanivalójúnak látták a művet, próbálták lebeszélni is, hogy induljon a ferencvárosi pályázaton. Ennek ellenére beadta ezt a korábbi, de eredetileg kisebb és fekete-fehér művét, ami magángalériában már volt kiállítva, és akkor semmilyen komoly felzúdulást nem keltett. A színes, nagyobb és mindenek előtt köztérre helyezett mű azonban már sokaknál kiverte a biztosítékot. Szalay nem bánta meg, hogy elindult a művel, de szerinte a mű keltette hullámok már legalább annyira a pályázatban döntő zsűri felelősségéről szólnak, mint a szabadon alkotó művészéről.
 Akcióban a Mi Hazánk (fotó: Huszti István / Telex) |
Most, hogy a szobrot ledöntötték, egyszerre idéződnek meg kifordítva a BLM-mozgalomhoz kötődő amerikai, angliai szobordöntések, és a rendszerváltástól a turulszobor körüli vitákig tartó magyar emlékműháborúk. „Nálunk is nagy hagyománya van a szobordöntéseknek. A köztéri emlékművek nálunk eleve politikai reprezentációs eszközök, mindegyik csapat a sajátját akarja csak elviselni. Ez egy játszmázás, és most én is állítottam egy ilyen szobrot, aminek tanulságos a sorsa, de alapvetően azt tartanám fontosnak, hogy a kortárs műalkotásoknak legyen közege, a köztéren is” – mondta nekünk Szalay Péter.
Baranyi húsvéti humort lát, de újra felállítaná
Bár már amikor januárban kiderült a pályázat eredménye, sajtópolémia lett a BLM-szobor körül, Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester mégsem hitte volna, hogy megrongálják a művet – mondta a Telexnek a kerület vezetője. „Még tegnap is úgy gondoltam, hogy nem fog bántódása esni a szobornak. Úgy gondoltam, hogy Budapest közönsége elég érett ahhoz, hogy egy köztéri szobrot nézzen, és ne bántson. Ezért most kicsit csalódott vagyok” – reagált a péntek reggeli szobordöntésre Baranyi Krisztina.
Ha egy művészeti alkotást, egy szakmai zsűri által kiválasztott kortárs művet tekintenek a fehér, heteroszexuális, keresztény magyarok ellenségének, ha ez a kis szobor jelenti a támadást, ezt akár még humorosnak is felfoghatjuk. Húsvéti párhuzamot vonva: így teljesedett be a szobor sorsa
– mondta a Telexnek Baranyi.
 Ha egy jól válogatott szakmai bizottságnak ez a szobor tetszene, Baranyi Krisztinának akkor is tetszene, ugye? (illusztráció Scenic, egyébként lásd kapcsolódó anyagunkat) |
A ferencvárosi polgármester azt hangsúlyozta nekünk, hogy ő kerületvezetőként nem akar magánvéleményt formálni a szoborról, neki a véleménye szerint ott befejeződött a szerepe, hogy kiírtak egy szabad pályázatot, ahol szakemberek választják ki a szerintük legizgalmasabb műveket. Ezért még azt sem árulta el, hogy személyesen tetszik-e neki az alkotás: mint mondta, ő akkor látta először, amikor az év elején először botrány lett a sajtóban. „Sem akkor, sem most nem kívánok döntéseket hozni művészeti ügyekben, én komolyan gondolom, hogy a politikának a művészeti alkotások kritikájában nem lehet szerepe.”
A szobordöntés miatt a mostani próbálkozást Baranyi sikertelenségként éli meg, de annak örül, hogy a közfigyelem miatt elindulhat egy vita, és a többi kiállított mű most is látható. A Telex kérdésére a polgármester azt mondta, hogy a jövőben is terveznek hasonló köztéri művészeti pályázatokat, és a BLM-szobor ügyében sem hozna utólag sem más döntést:
Persze, hogy nem bántam meg, hogy kiállítottuk
– mondta.
Szándékosan "értékelte le" 40 ezer forintra a szobrot
A ledöntött szobrot a rendőri helyszínelés után a kerületi rendészek vitték el. A kerület nem tervezi, hogy pótolják, újra kiállítsák. Pedig nem ez volt az egyedüli példány: Szalay Péter összesen öt hasonló szobrot készítette, az egyiket nemrég 2,7 millió forintért adta el. Amikor csütörtök este a rongálás után a rendőrségen nyilatkoznia kellett a mű értékéről, a saját költsége alapján 40 ezer forintot mondott, elmondása szerint azért, mert nem akarta, hogy a szabálysértési értékhatárt túllépve komolyabb retorzió fenyegesse a festékes rongálót. A Prizmának (a szobor hivatalos neve - a szerk.) azonban a köztéri megsemmisítése után is lehet utóélete:
Úgy tűnik, hogy ennek a szobornak ezzel véget ért az eredeti története. De jelentkezett egy szombathelyi gyűjtemény tulajdonosa, hogy így törötten szeretné befogadni a ledöntött szobrot – és talán így nyeri el a végső jelentését
- mondta a Telexnek Szalay.
Kapcsolódó: Szoborsorsok
Korábban írtuk:
