A két fél állítólag az elmúlt napokban jutott megállapodásra az ügyben, a részleteket Eli Cohen külügyminiszter és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter közötti intenzív tárgyalások során dolgozták ki – közölték magas rangú külügyminisztériumi tisztviselők pénteken a Zman Jiszráél, a Times of Israel héber nyelvű testvéroldalán.

A lépéssel Magyarország lehetne az első európai uniós tagállam, amely nagykövetséget nyit Jeruzsálemben, amit a blokk ellenez az Izrael és a palesztinok közötti békemegállapodás hiányában.

Magas rangú izraeli külügyminisztériumi források, akik megerősítették a tervezett nagykövetség áthelyezését, a lépést azzal hozták összefüggésbe, hogy Orbán segíteni akar Netanjahunak, diplomáciai sikert biztosítva a miniszterelnöknek a kormányának az izraeli igazságügyi rendszer átalakítására vonatkozó vitatott tervei miatti politikai instabilitás közepette.

Orbán Viktor 2019-es izraeli látogatása során ígéretet tett arra, hogy „diplomáciai státuszú” kereskedelmi irodát hoz létre Jeruzsálemben, amely néhány hónappal később meg is nyílt.

„Ez egy nagyon izgalmas pillanat számunkra, mert sok évtized óta ez az első európai diplomáciai képviselet, amely Jeruzsálemben nyílik meg, és három magyar diplomata kerül ebbe az irodába kereskedelmi céllal” – mondta akkor Netanjahu a megnyitó ünnepségen, amelyen Szijjártóval együtt vett részt. „Ez fontos a kereskedelem, a diplomácia és az a lépés, amelyet Magyarország most vezet, hogy megváltoztassa az európai hozzáállást Jeruzsálemhez.”

– tette hozzá akkor Netanjahu, utalva Donald Trump amerikai elnök azon döntésére, hogy 2018-ban elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, és oda költözteti az amerikai képviseletet.

Az Egyesült Államok után azóta több más ország is Jeruzsálembe költöztette nagykövetségét, vagy bejelentette erre irányuló szándékát.

Budapest az elmúlt években Jeruzsálem leghűségesebb támogatója volt az Európai Unióban, és több olyan törekvést is megakadályozott, amelyek az izraeli politikát bíráló nyilatkozatok kiadására irányultak. Például 2020-ban Magyarország volt azon országok egyike, amelyek nyilvánosan nem emelték fel szavukat Izrael azon – azóta meghiúsult – terve ellen, hogy egyoldalúan annektálja Ciszjordánia egy részét.

A lépés diplomáciai jelentőségét az adja, hogy a nagykövetségek, azaz a legmagasabb szintű diplomáciai képviseletek a szokásjog és a nemzetközi gyakorlat alapján szinte mindig a fővárosokba települnek, azaz a magyar kormány gesztusa azt jelenti, hogy Tel-Aviv helyett Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosának – fejtegeti a Telex.

Izrael maga is Jeruzsálemet tartja saját fővárosának, állami szervei is itt találhatók, a bökkenőt az jelenti, hogy a nemzetközi közösség többsége nem tartja jogosnak és elfogadhatónak ezt az értelmezést. Eddig Guatemala, Honduras és a szuverén államként is csak hézagosan elismert Koszovó mellett egyedüli jelentős országként kizárólag az Egyesült Államok telepítette nagykövetségét Jeruzsálembe Donald Trump elnöksége alatt. Más ország az 1980-ig Izrael által is saját fővárosának tekintett Tel-Avivban működteti nagykövetségét, Jeruzsálemben csak főkonzulátusok vannak.

Ez a diplomáciai tartózkodás annak szól, hogy a nemzetközi közösség emlékezni és emlékeztetni akar arra, hogy bár Jeruzsálem de facto teljesen izraeli ellenőrzés alatt áll, ez azonban nem jelenti azt, hogy a zsidó állam teljes mértékben jogot formálhatna rá.

A több évtizedes státuszvita rettentő bonyolult, de talán a következőképpen lehetne röviden és korrekt módon összefoglalni:

A „Palesztina” néven kormányzott brit gyarmatot felosztó 1947-es ENSZ-határozat a várost eredetileg közös izraeli–arab fennhatóság alatt képzelte el. Ez a terv azonban lőporfüstbe ment, amikor Jeruzsálem nyugati felét 1948-ban Izrael szállta meg, keleti felét Jordánia; végül a város 1967-ben, a hatnapos háborúban teljes egészében a zsidó állam ellenőrzése alá került.

1980-ban Izrael az alaptörvényében is „egységes és oszthatatlan” fővárosává minősítette Jeruzsálemet, és ehhez a státuszhoz azóta minden izraeli kormány foggal-körömmel ragaszkodik – ebben a kérdésben az izraeli közvélemény egységes támogatását maga mögött tudva. Mindeközben az izraeli–palesztin megbékélést és a vitatott kérdések rendezését célzó egyezményekben, az 1993-as oslói békemegállapodásban vagy a 2003-as Út a békéhez-ben Izrael is elismerte, hogy Jeruzsálem státuszát a két fél közötti tárgyalásokon kell rendezni.

Az Ukrajna elleni orosz invázió 13. hónapjában talán nem kell hosszan érvelni amellett, hogy a hódítás ténye önmagában még nem teremt jogot; de a nemzetközi közösség már 1980-ban is elutasította az erőszakos területszerzést. Jeruzsálem fővárossá minősítését az ENSZ Biztonsági Tanácsa kapásból annexiónak minősítette és semmissé nyilvánította – a szavazás során az Izraelt sokszor védelmébe vevő Egyesült Államok is tartózkodott, és nem emelt vétót.

Jeruzsálemre – pontosan annak keleti részére – a ténylegesen a ciszjordániai Rámalláhban székelő Palesztin Hatóság is fővárosaként tekint (hogy még bonyolultabb legyen a státuszvita, a Palesztin Hatóság nem szuverén állami entitás, ráadásul 1993-ig el sem ismerte Izrael létét). Az elmúlt évtizedek tendenciái, a palesztin lakónegyedek körmönfont eszközökkel való ellehetetlenítése és a Kelet-Jeruzsálemben napjainkban is zajló, vallásilag-politikailag motivált tömeges zsidó betelepülés ellenére a csaknem egymilliós város lakóinak még mindig nagyjából egyharmada palesztin.

A hányattatott sorsú szent (méghozzá három világvallás szerint is szent) város a 21. században is lőporos hordónak számít, a 2022-es választások után a hatalomba visszatért Benjámin Netanjahu szélsőjobboldali koalíciós partnerei pedig máris belekezdtek a Jeruzsálem szent helyeinek státuszát kikezdő provokatív akciókba.

A nemzetközi közösség a legutóbbi időkig gondosan ügyelt arra, hogy megőrizze a diplomáciai kétértelműséget, és Jeruzsálem izraeli fennhatóságának elfogadásához ne párosuljon a Jeruzsálem feletti szuverenitás elismerése. Lehet, hogy észrevették, de én is kerülöm az országok megnevezésében bevett metonímiát, és nem helyettesítem „Izrael”-t sem azzal, hogy „Jeruzsálem”, sem pedig azzal, hogy „Tel-Aviv”.

Ezt a kényes egyensúlyt (mely a ciszjordániai zsidó telepesmozgalommal szembeni ellenállás hiányát elnézve valójában csak a diplomáciai jegyzékek szintjén számított valódi egyensúlynak) ugyan ki más is rúghatta volna fel, mint Donald Trump. Az exelnök 2017-ben az amerikai politikára nagy hatást gyakorló Izrael-párti lobbiszervezetek és a republikánus szavazótábor fontos szeletét képviselő evangélikánus keresztény felekezetek együttes nyomásának készséggel engedve deklarálta, hogy az Egyesült Államok Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosának, fél évvel rá pedig a diplomáciai képviselet ténylegesen is áttelepült Tel-Avivból.

Annak ellenére, hogy a hangos nemzetközi tiltakozáshoz annak idején csatlakozott az akkor még ellenzéki demokrata párt is, a döntést a 2021-ben hatalomra került Joe Biden sem bolygatta.

A lépés az apokaliptikus várakozások ellenére nem vezetett az izraeli–palesztin konfliktus eszkalációjához, ennek ellenére az amerikai példának alig volt követője – sőt, a kezdeti nekibuzdulás után Ausztrália és Paraguay is visszaköltöztette nagykövetségét Tel-Avivba.

Az Orbán Viktor és Benjámin Netanjahu szerteágazó politikai kapcsolatai miatt Trump döntését követően Magyarország neve azonnal felmerült azon országok között, amelyek átköltöztethetik nagykövetségüket Jeruzsálembe (minden ilyen költözés fontos szimbolikus győzelmet jelentett Izrael számára), de ebből végül csak annyi lett, hogy Orbán Viktor 2019-es izraeli látogatására időzítve a magyar kormány egy „külgazdasági képviselet”-et nyitott Jeruzsálemben. Amikor decemberben rákérdeztem a nagykövetség költözésének lehetőségére, a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtóosztálya is azzal pattintott le, hogy „Magyarország már 2019-ben külgazdasági irodát nyitott Jeruzsálemben”, tisztázó kérdéseimre pedig nem válaszolt – írja a cikket jegyző Tóth Gergely.

A nagykövetség költöztetése tökéletesen beleillik a magyar diplomácia eddigi Izrael-politikájába. A magyar kormány az elmúlt években következetesen blokkolta az izraeli–palesztin konfliktusokról hozott közös uniós állásfoglalásokat – akár egyedüli tagállamként is –, méghozzá rendre azzal a kifogással, hogy Izrael felelősségének akár csak említése is „kiegyensúlyozatlanságról” árulkodik. Orbán 2019-ben még az izraeli telepesmozgalmat, illetve a palesztinok rovására elkövetett atrocitásokat elítélő uniós határozatokat is megvétózta – mondjuk a magyar diplomácia súlytalanságára jellemző, hogy akkor a határozatot a vétó ellenére is közös uniós állásfoglalásként ismertették az ENSZ-ben. A diplomáciai kiállás számos téren nagyon kifizetődőnek bizonyult Orbán számára: Netanjahu saját budapesti nagykövetével szemben is védelmébe vette a nyilvánvaló antiszemita toposzokra építő 2017-es Soros-ellenes plakátkampányt, és valamikor ebben az időszakban adhatott engedélyt az izraeli NSO cégnek a Pegasus kémszoftver magyarországi exportjára.

A döntés okairól és a költözés lebonyolításáról  a Telex és a 24 is kérdezték a külügyminisztériumot, egyelőre választ várnak.

Mindkét lap ugyanezt a cáfolatnak nem tekinthető sablonválaszt kapta:

 

Saját korábbi vállalásaival is szembemegy a magyar kormány, ha izraeli külképviseletét Tel-Avivból Jeruzsálembe költözteti – ez derült ki az Európai Bizottság külügyi szóvivőjének nyilatkozatából – írja a hvg.hu.

A hírt izraeli lapok hozták nyilvánosságra, hivatkozva Eli Cohen izraeli és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter múlt havi tárgyalásainak eredményére. Peter Stano szóvivő az Európai Bizottság brüsszeli sajtótájékoztatóján közölte, hogy a magyar kormány hivatalos tájékoztatást még nem küldött a nagykövetség áttelepítéséről, ezért ezt nem is kívánják kommentálni. Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy az EU hivatalos álláspontja hosszú ideje az, hogy a tagállamok nagykövetségei nem lehetnek a vitatott státuszú Jeruzsálemben. Valamennyi uniós külképviselet és az EU missziója is Tel-Avivban van. Ezzel összefüggésben a tagállamok csatlakoztak már egy 1980-as ENSZ-nyilatkozathoz. Hasonló tartalmú nyilatkozatot fogadtak el az uniós állam- és kormányfők 2017 decemberi csúcstalálkozójukon is. Akkor a zárókövetkeztetésekben a következő mondat szerepelt:

Az EU újólag hangsúlyozza, hogy továbbra is szilárdan elkötelezett a kétállami megoldás mellett, és ezzel összefüggésben az EU Jeruzsálemmel kapcsolatos álláspontja változatlan marad.

Ez azt jelenti, hogy a tagállamok továbbra is Tel-Avivot tartják a zsidó állam fővárosának, és ott működtetik a diplomáciai képviseleteket. Az EU álláspontja az izraeli-palesztin konfliktussal összefüggésben továbbra is az, hogy a „kétállami megoldást” kell előnyben részesíteni, amelynek lényege, hogy a zsidó állam mellett létrehoznák az önálló és független palesztin államot is.