A kivénhedt komcsi luvnya arról természetesen nem beszél, hogy a törzsi alapon működő zsidó iskolákat is telepakolják-e késelő Mauglikkal. Nyilván nem, mert a kaftánosoknak eszük ágában nincs cigányokkal vegyülni, ezt a "jóteményt" csak nekünk, magyaroknak tartogatják. A szabad iskolaválasztás megtiltása egyébként alkotmányellenes és némileg a jobbágyok középkori röghöz kötésére hasonlít.
“Harmadik út nincs a magyarországi közoktatásban
Nem enged a negyvennyolcból Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter: fölül kellene vizsgálni a szabad iskolaválasztást, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is esélyt kapjanak a jó minőségű oktatásra. Ebben a miniszter asszonyt az Országos Cigány Önkormányzat támogatja. A szakemberek szerint a szabad iskolaválasztás megszüntetése az oktatás problémáit nem oldaná meg. Egyöntetű a véleményük arról is, hogy a családok szabad iskolaválasztási jogát nem, az iskolák gyerekek közötti válogatását viszont meg kell szüntetni.
A szabad iskolaválasztás felülvizsgálatának szorgalmazására az oktatási államtitkár úgy reagált, ha az oktatási kerekasztal érdemi szakértői javaslatot fogalmaz meg a szabad iskolaválasztás korlátozására vagy megszüntetésére, az oktatási tárca megvizsgálja azt. Arató Gergely azt elismerte, hogy a magyar közoktatási rendszerben nagy különbségek alakulnak ki iskolák és iskolák, illetve diákok és diákok között.
Négy alapkérdés van
Kertesi Gábor közgazdász, oktatáskutató, a Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa szerint hiba, és csak felületi kezelés lenne a szabad iskolaválasztás betiltása. Inkább négy kérdést kellene megválaszolni: mit értünk szabad iskolaválasztáson, megteszünk-e mindent azért, hogy a szabad iskolaválasztás előnyeiből mindenki részesülhessen, jó-e, helyes-e a jelenlegi, szélsőségesen széttagolt iskolairányítási rendszer, és, hogy vannak-e megfelelő intézményes fékek a helyi iskolapolitika esetleges részrehajlásának vagy a helyi szinten rossz minőségű iskolai szolgáltatásoknak az ellensúlyozására. Ez pedig nem kevesebb, mint újragondolni a teljes magyar közoktatás rendszerének intézményeit.
A szakember azt mondja, komoly racionális mag van annak a felvetésében, hogy problematikus a szabad iskolaválasztás, mert az anomáliákat nem véletlenül produkálja. A kutató szerint a rendszer 1985-ös bevezetése végiggondolatlan és vakmerő társadalompolitikai kísérlet, óriási hiba volt, de úgy véli, vannak a társadalomban irreverzibilis döntések.
Huszonkét év alatt olyan mértékig alakult át a magyar iskolarendszer, hogy a „palackból kiszabadult szellemet” nem lehet egyszerűen visszagyömöszölni bele, és főleg nem egy egyszeri államigazgatási aktussal. S bár a világon csak nagyon elvétve akad még egy olyan ország, ahol annyira liberalizált az iskolaválasztás rezsimje, mint nálunk, olyan példát nem ismerünk, ahol ebből vissza lehetett térni a kötött iskolaválasztás rendszerébe.
A tudományos főmunkatárs úgy véli, a szabad iskolaválasztásnak azt kellene jelentenie, hogy a családok szabadon válogathatnak az iskolák között, és semmiképpen sem a jelenlegi gyakorlatot, hogy az iskolák szabadon „szemezgetnek” a gyerekek közül. Azért sem teszünk meg mindent – mondja –, hogy a szabad iskolaválasztás előnyeiből mindenki részesülhessen.
Kertesi Gábor hangsúlyozza, mindez nem a romák, hanem elsősorban a szegények problémája, az érintettek kétharmada pedig nem tartozik a szóban forgó kisebbséghez. Mindez felveti azt a kérdést is, kinek a felelőssége a helyi iskolapolitika, és hogy jó helyre vannak-e telepítve ezek a felelősségi körök. A kutató állítja, Magyarországon az önkormányzatiságnak olyan szélsőséges rendszere alakult ki, ami a világban igen ritka. Két-háromezer között lehet az iskolafenntartó önkormányzatok száma, míg például az ötmilliós lélekszámú Dániában mindössze kétszázhetven. Az azonban nem tisztázott, ki fogja a nem kívánatos, decentralizált döntések következtében előállt anomáliák következményeit korrigálni? A kutató szerint ma nincsenek meg azok az intézményes fékek sem, amelyek gátat vetnének annak, hogy bizonyos társadalmi rétegek az adott helyi iskolapolitika hatáskörén belül rossz minőségű oktatást kapnak.
Családoké, közösségeké legyen az iskola
Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) pedagógiai vezetője szerint a rendszerváltás után gyorsan átalakuló társadalmi problémákra csak lassan átalakuló iskola tud reagálni, ez a változás megindult, és fontos, hogy a politika rövid távú szempontjai ne verjék szét a folyamatot. Az elnök azzal, hogy az iskola jogát a szabad gyerekválasztásra korlátozni kell, egyetért. Ennek ellenkezőjével, nevezetesen, hogy a család szabad iskolaválasztását korlátozni kell, azonban már nem.
Úgy véli, nagyon is jó, hogy Magyarországon van szabad iskolaválasztás. Túl azon, hogy a jog az alkotmányból is fakad, az ember arra predesztinált, hogy felnevelje a gyerekeit. Ezt a jogát csak szélsőséges esetekben korlátozhatja a társadalom. Mert Horn szerint az iskola megrendelője a család, és nem az állam, a gyerek érdekét, minden probléma ellenére messze a legjobban a szülők képesek érvényesíteni.
A magyar közoktatás tradicionálisan államvezérelt, ám ezt az irányítást az önkormányzati törvény 1990-től kezdve a helyi közösségek kezébe tette, ami Horn szerint helyes lépés volt. Ma mégis vita folyik róla, és elhangzik a nyilvánosság előtt az is, hogy ez a döntés súlyos tévedés volt, ahogy az 1985-ös törvény iskolai autonómiája is. Horn szerint egy ország, amelyik az elmúlt 150 évben nem ritkán diktatórikus államvezetett rendszerben élt, megtanulta már, hogy az államvezérelt oktatás nem jó megoldás. A konfliktusokra a politikának nagyon rossz reakciója, ha a szabad iskolaválasztás jogát fel akarja számolni. Ez nem jelenti azt, hogy az államnak nincsen benne dolga. De az állam az eltérő érdekek egyeztetésekor csak feltételteremtésre törekedjen.
A középosztály nem nyelné le
Loránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács elnöke teljesen egyetért Lamperth Mónikával abban, hogy a szabad iskolaválasztás jogával elsősorban azok éltek, akiknek arra igényük és lehetőségük volt, és hogy mindez tovább növelte a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ám Loránd szerint, ha felülvizsgáljuk a szabad iskolaválasztás jogát, ezzel kimondjuk, hogy egy gyereknek a kijelölt körzetbe kell járnia: vagy szabad iskolaválasztás van, vagy kötelezően kijelölt iskola. Harmadik út nincs.
Ma az autonóm iskolamodellre épülő rendszer egyik következménye, hogy csak a Nemzeti Alaptanterv kötelező az iskolák számára, annak tartalmi megtöltését a törvény az iskolákra bízza. Ebben a rendszerben az eltérő képzési profilú és részben eltérő tartalmakat különböző színvonalon közvetítő iskolák között választhat. A szabad iskolaválasztás jogának megszüntetése azért is bonyolult dolog, mert ha megtörténne, a közoktatásnak garantálnia kellene minden szülőnek, hogy a gyermeke számára lakhelye szerint kijelölt bármelyik iskola megadja a gyereknek megfelelő oktatást. Ehhez a pedagógusszakmának együtt kellene nevelni az eltérő adottságú és eltérő szocializációjú gyerekeket, az iskoláknak pedig differenciált oktatással kellene kezelni a sokféle kisdiákot.
Tamás Pál szociológus szerint a szabad iskolaválasztás jogának eltörlése akkor, amikor nincs elég elit középiskola, megölné a még meglevőket is. Ezt pedig a magyar középosztály képtelen lenne lenyelni. Ráadásul a szabad iskolaválasztás jogának eltörlését a magán- és az egyházi iskolákra nem is lehetne kiterjeszteni, ezért annak bevezetése eleve lehetetlen. A szociológus szerint az is tény, hogy a szabad iskolaválasztás – elsősorban vidéken – valóban alkalmas a romák elkülönítésére. Ezért szerinte esetleg az óvodákban, az első két osztályban vagy az alsó tagozatban meg lehetne szüntetni azt, de már a felső tagozatban nem. Ez ugyanis a gyerekek továbbtanulását tenné lehetetlenné.
Lamperth Mónika felvetését támogatta az Országos Cigány Önkormányzat. Teleki László szocialista párti képviselő, országos roma politikus úgy fogalmazott: a miniszter felvetését ért kritikák ellenére Lamperth Mónika nem maradt magára. „Mint országgyűlési képviselő és országos roma politikus, biztosíthatom arról, hogy nagyon jó ügyhöz, az egyik legnagyobb problémakörhöz nyúlt hozzá.”
A szabad iskolaválasztás felülvizsgálatának szorgalmazására az oktatási államtitkár úgy reagált, ha az oktatási kerekasztal érdemi szakértői javaslatot fogalmaz meg a szabad iskolaválasztás korlátozására vagy megszüntetésére, az oktatási tárca megvizsgálja azt. Arató Gergely azt elismerte, hogy a magyar közoktatási rendszerben nagy különbségek alakulnak ki iskolák és iskolák, illetve diákok és diákok között.
Négy alapkérdés van
Kertesi Gábor közgazdász, oktatáskutató, a Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa szerint hiba, és csak felületi kezelés lenne a szabad iskolaválasztás betiltása. Inkább négy kérdést kellene megválaszolni: mit értünk szabad iskolaválasztáson, megteszünk-e mindent azért, hogy a szabad iskolaválasztás előnyeiből mindenki részesülhessen, jó-e, helyes-e a jelenlegi, szélsőségesen széttagolt iskolairányítási rendszer, és, hogy vannak-e megfelelő intézményes fékek a helyi iskolapolitika esetleges részrehajlásának vagy a helyi szinten rossz minőségű iskolai szolgáltatásoknak az ellensúlyozására. Ez pedig nem kevesebb, mint újragondolni a teljes magyar közoktatás rendszerének intézményeit.
A szakember azt mondja, komoly racionális mag van annak a felvetésében, hogy problematikus a szabad iskolaválasztás, mert az anomáliákat nem véletlenül produkálja. A kutató szerint a rendszer 1985-ös bevezetése végiggondolatlan és vakmerő társadalompolitikai kísérlet, óriási hiba volt, de úgy véli, vannak a társadalomban irreverzibilis döntések.
Huszonkét év alatt olyan mértékig alakult át a magyar iskolarendszer, hogy a „palackból kiszabadult szellemet” nem lehet egyszerűen visszagyömöszölni bele, és főleg nem egy egyszeri államigazgatási aktussal. S bár a világon csak nagyon elvétve akad még egy olyan ország, ahol annyira liberalizált az iskolaválasztás rezsimje, mint nálunk, olyan példát nem ismerünk, ahol ebből vissza lehetett térni a kötött iskolaválasztás rendszerébe.
A tudományos főmunkatárs úgy véli, a szabad iskolaválasztásnak azt kellene jelentenie, hogy a családok szabadon válogathatnak az iskolák között, és semmiképpen sem a jelenlegi gyakorlatot, hogy az iskolák szabadon „szemezgetnek” a gyerekek közül. Azért sem teszünk meg mindent – mondja –, hogy a szabad iskolaválasztás előnyeiből mindenki részesülhessen.
Kertesi Gábor hangsúlyozza, mindez nem a romák, hanem elsősorban a szegények problémája, az érintettek kétharmada pedig nem tartozik a szóban forgó kisebbséghez. Mindez felveti azt a kérdést is, kinek a felelőssége a helyi iskolapolitika, és hogy jó helyre vannak-e telepítve ezek a felelősségi körök. A kutató állítja, Magyarországon az önkormányzatiságnak olyan szélsőséges rendszere alakult ki, ami a világban igen ritka. Két-háromezer között lehet az iskolafenntartó önkormányzatok száma, míg például az ötmilliós lélekszámú Dániában mindössze kétszázhetven. Az azonban nem tisztázott, ki fogja a nem kívánatos, decentralizált döntések következtében előállt anomáliák következményeit korrigálni? A kutató szerint ma nincsenek meg azok az intézményes fékek sem, amelyek gátat vetnének annak, hogy bizonyos társadalmi rétegek az adott helyi iskolapolitika hatáskörén belül rossz minőségű oktatást kapnak.
Családoké, közösségeké legyen az iskola
Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) pedagógiai vezetője szerint a rendszerváltás után gyorsan átalakuló társadalmi problémákra csak lassan átalakuló iskola tud reagálni, ez a változás megindult, és fontos, hogy a politika rövid távú szempontjai ne verjék szét a folyamatot. Az elnök azzal, hogy az iskola jogát a szabad gyerekválasztásra korlátozni kell, egyetért. Ennek ellenkezőjével, nevezetesen, hogy a család szabad iskolaválasztását korlátozni kell, azonban már nem.
Úgy véli, nagyon is jó, hogy Magyarországon van szabad iskolaválasztás. Túl azon, hogy a jog az alkotmányból is fakad, az ember arra predesztinált, hogy felnevelje a gyerekeit. Ezt a jogát csak szélsőséges esetekben korlátozhatja a társadalom. Mert Horn szerint az iskola megrendelője a család, és nem az állam, a gyerek érdekét, minden probléma ellenére messze a legjobban a szülők képesek érvényesíteni.
A magyar közoktatás tradicionálisan államvezérelt, ám ezt az irányítást az önkormányzati törvény 1990-től kezdve a helyi közösségek kezébe tette, ami Horn szerint helyes lépés volt. Ma mégis vita folyik róla, és elhangzik a nyilvánosság előtt az is, hogy ez a döntés súlyos tévedés volt, ahogy az 1985-ös törvény iskolai autonómiája is. Horn szerint egy ország, amelyik az elmúlt 150 évben nem ritkán diktatórikus államvezetett rendszerben élt, megtanulta már, hogy az államvezérelt oktatás nem jó megoldás. A konfliktusokra a politikának nagyon rossz reakciója, ha a szabad iskolaválasztás jogát fel akarja számolni. Ez nem jelenti azt, hogy az államnak nincsen benne dolga. De az állam az eltérő érdekek egyeztetésekor csak feltételteremtésre törekedjen.
A középosztály nem nyelné le
Loránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács elnöke teljesen egyetért Lamperth Mónikával abban, hogy a szabad iskolaválasztás jogával elsősorban azok éltek, akiknek arra igényük és lehetőségük volt, és hogy mindez tovább növelte a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ám Loránd szerint, ha felülvizsgáljuk a szabad iskolaválasztás jogát, ezzel kimondjuk, hogy egy gyereknek a kijelölt körzetbe kell járnia: vagy szabad iskolaválasztás van, vagy kötelezően kijelölt iskola. Harmadik út nincs.
Ma az autonóm iskolamodellre épülő rendszer egyik következménye, hogy csak a Nemzeti Alaptanterv kötelező az iskolák számára, annak tartalmi megtöltését a törvény az iskolákra bízza. Ebben a rendszerben az eltérő képzési profilú és részben eltérő tartalmakat különböző színvonalon közvetítő iskolák között választhat. A szabad iskolaválasztás jogának megszüntetése azért is bonyolult dolog, mert ha megtörténne, a közoktatásnak garantálnia kellene minden szülőnek, hogy a gyermeke számára lakhelye szerint kijelölt bármelyik iskola megadja a gyereknek megfelelő oktatást. Ehhez a pedagógusszakmának együtt kellene nevelni az eltérő adottságú és eltérő szocializációjú gyerekeket, az iskoláknak pedig differenciált oktatással kellene kezelni a sokféle kisdiákot.
Tamás Pál szociológus szerint a szabad iskolaválasztás jogának eltörlése akkor, amikor nincs elég elit középiskola, megölné a még meglevőket is. Ezt pedig a magyar középosztály képtelen lenne lenyelni. Ráadásul a szabad iskolaválasztás jogának eltörlését a magán- és az egyházi iskolákra nem is lehetne kiterjeszteni, ezért annak bevezetése eleve lehetetlen. A szociológus szerint az is tény, hogy a szabad iskolaválasztás – elsősorban vidéken – valóban alkalmas a romák elkülönítésére. Ezért szerinte esetleg az óvodákban, az első két osztályban vagy az alsó tagozatban meg lehetne szüntetni azt, de már a felső tagozatban nem. Ez ugyanis a gyerekek továbbtanulását tenné lehetetlenné.
Lamperth Mónika felvetését támogatta az Országos Cigány Önkormányzat. Teleki László szocialista párti képviselő, országos roma politikus úgy fogalmazott: a miniszter felvetését ért kritikák ellenére Lamperth Mónika nem maradt magára. „Mint országgyűlési képviselő és országos roma politikus, biztosíthatom arról, hogy nagyon jó ügyhöz, az egyik legnagyobb problémakörhöz nyúlt hozzá.”
(Népszava)
Kuruc.info: A hazai iskolarendszer még romakérdés nélkül is hatalmas minőségi különbségeket mutat, és ez sok esetben nem pénzkérdés. Annak a világbarmaübermindenrealkalmatlan Lamperth Mónikának például azzal kellene foglalkoznia, hogy az iskolákkal szembeni követelmények maradéktalanul érvényesüljenek, ne legyen lehetséges, az, hogy számtalan vidéki iskola és középiskola azért működhet csapnivaló módon, katasztrofálisan menedzselve, rossz tanárokkal, visszacsatolások nélkül, mert az igazgató a polgármester kuzinja, mert egy közepes településen az önkormányzati-iskolai szinten mindenki mindenkinek a valakije. Mert egy nepotista szardomb lett az egész önkormányzati rendszerből.
Kuruc.info: A hazai iskolarendszer még romakérdés nélkül is hatalmas minőségi különbségeket mutat, és ez sok esetben nem pénzkérdés. Annak a világbarmaübermindenrealkalmatlan Lamperth Mónikának például azzal kellene foglalkoznia, hogy az iskolákkal szembeni követelmények maradéktalanul érvényesüljenek, ne legyen lehetséges, az, hogy számtalan vidéki iskola és középiskola azért működhet csapnivaló módon, katasztrofálisan menedzselve, rossz tanárokkal, visszacsatolások nélkül, mert az igazgató a polgármester kuzinja, mert egy közepes településen az önkormányzati-iskolai szinten mindenki mindenkinek a valakije. Mert egy nepotista szardomb lett az egész önkormányzati rendszerből.
Ötször-tízszer-tizenötször annyi önkormányzatuk van, mint, amennyi egy ilyen lélekszámú országban indokolt - és ami működne is.
Ugyanakkor olyan seggdugasz vidéki iskolák működnek, amelyekben fizikálisan nem is lehet színvonalas képzést nyújtani. Esélytelen, túl kicsik és túl elszigeteltek ahhoz, hogy az anyagi és személyi feltételekben megfelelhessenek.
Előbb ezeket kell megoldani, önkormányzati reform szükséges, az önkormányzatok számát redukálni kell nagyjából a tizedére, az életképtelen, színvonaltalan kisiskolákat összevonni közös, esetleg kistérségi iskolákká, ezt megfelelő iskolabuszrendszerrel kompenzálni.
Előbb ezeket kell megoldani, önkormányzati reform szükséges, az önkormányzatok számát redukálni kell nagyjából a tizedére, az életképtelen, színvonaltalan kisiskolákat összevonni közös, esetleg kistérségi iskolákká, ezt megfelelő iskolabuszrendszerrel kompenzálni.
Aki ezt a mostani iskolarendszer mellett akarja bevezetni, az vagy a világ legeslegnagyobb, éjsötét barma, a világ legnagyobb valaga (Lamperth Mónikára tökéletesen passzol mindegyik), vagy egy velejéig romlott genya, hazaáruló aljadék, aki fizikálisan tönkre akarja tenni a következő nemzedék zömét, a lakosság tehetősebb, értelmesebb részét pedig nagyvárosi luxusgettókba akarja terelni. A következmények ugyanis ezek lesznek.
Ha engem például arra akarnának mindenáron kényszeríteni, hogy a gyerekeimet a jövőjüket eleve tönkretevő, alkalmatlan iskolába járassam, ahol amúgy kémia-biológia helyett túlnyomórészt a biciklilopás és az análszex rejtelmeit tanulnák túlkoros cigányoktól, akkor vagy költséget nem kímélve valamilyen magániskolába járatnám őket, vagy ha Lamperth Mónika ezt is sikeresen megfúrná, úgy elhagynám családostól ezt az országot. És aligha hiszem, hogy ezzel egyedül állnék.
Ha engem például arra akarnának mindenáron kényszeríteni, hogy a gyerekeimet a jövőjüket eleve tönkretevő, alkalmatlan iskolába járassam, ahol amúgy kémia-biológia helyett túlnyomórészt a biciklilopás és az análszex rejtelmeit tanulnák túlkoros cigányoktól, akkor vagy költséget nem kímélve valamilyen magániskolába járatnám őket, vagy ha Lamperth Mónika ezt is sikeresen megfúrná, úgy elhagynám családostól ezt az országot. És aligha hiszem, hogy ezzel egyedül állnék.
Amúgy meg olvassuk el az ITT (a visszafelé vezető linkeken is) található, egyes esetekben baloldali, liberális szerzők (mint pl. a Hírszerző Papp László Tamása) által írt tanulmányokat arról, hogy mennyire használhatatlan és elvetélt, kontraproduktív ötlet a kikényszerített iskolai deszegregáció.
Kuruc.info - Arppi S.
