A Néphazugság lehozta a liberális, SZDSZ-utánérzés, “tarkamagyar” Lehet Más a Politika! (bővebb infó pl. ITT) cikkét. Nagy része, ahogy egy fajvédő, libsi párttól várható, sületlenség, amit nem árt cáfolni.
Az elhallgatás politikája
Január utolsó péntekén Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány kijelentette, hogy "a közterületi rablások elkövetői cigány emberek". Ugyanazon a napon sajtótájékoztatón jelentette be a Tesco szóvivője, Hackl Mónika, hogy sarkadi áruházukban "komoly atrocitások tapasztalhatóak az etnikum részéről", ami miatt üzletük bezárásán gondolkoznak.
Erre az SZDSZ nevében Gusztos Péter (számos publicista társaságában) a rasszizmus kulturális és nyelvi mintáinak leleplezésével válaszolt. Szerinte a problémát "roma rendőrök alkalmazásával vagy kisebbségvédelmi rendőrségi továbbképzésekkel" kellene kezelni. Az MSZP-s Draskovics Tibor egy merőben más logikát követve, a bűnüldöző szervek számbeli megerősítésével próbál a miskolci helyzeten úrrá lenni. A veszprémi gyilkosság ugyanezen megoldás kívánatosságát sugallja: több rendőr egyenlő hosszú távú nyugalom. Valóban?
Először is szögezzük le: ha el is fogadjuk, hogy az elkövetők származására vonatkozó kijelentések igazolhatók, az etnikai megbélyegzés távolról sem ártalmatlan. A körülmények ismerete és ismertetése nélkül ez a fajta eljárás másra nemigen alkalmas, mint a már most pattanásig feszített húr tovább feszítésére. Ezt Pásztor Albertnek tudnia kellett. Azonban nem kevésbé felelőtlen az a magatartás, amely a kérdést a rendőrkapitány vagy az áruházvezetés "lerasszistázásával" kívánja elintézni. A cigányokkal szemben táplált ellenszenv ellen ugyanis nem lehet kommunikációs eszközökkel fellépni. Főleg akkor nem, ha az ember a rasszisták elleni kirohanásait a leghátrányosabb helyzetű régiókat és rétegeket sújtó (bátor reformoknak álcázott) közpolitikai döntések sorozatával párosítja. Az SZDSZ, miközben Gusztos Péter válogatott szavakkal ostorozza a rendőri szerveket, sorra nyújt be olyan reformtervezeteket, amelyek a közszolgáltatások felszámolásával eddig csak rontottak a vidéki aprófalvakban és etnikai gettókban sínylődők helyzetén. (Kuruc.info: ez utóbbi mondatot nem mi írtuk, hanem a közismerten liberális, fajvédő LMP-sek! Egyes közismert fajvédőknél – pl. a zsIndex pofórumos jehu-nál [közismertebb nevén figyelő] – ez ki is vágta a biztosítékot, ahogy az az eredeti cikk olvasói kommentárjaiban is látható. Kár, hogy a cikknek gyakorlatilag ez az egyetlen normális(abb) megállapítása. Tekintve, hogy az anyag igencsak SZDSZ-es hangvételű, leszögezhető, hogy a kitételre csak azért volt szükség, hogy igazolják az LMP-sek, mások, mint az SZDSZ. Kár, hogy a program többi pontjában igencsak erős az átfedés…) Eközben az MSZP a cigányellenes közhangulatnak engedve olyan törvényt fogadott el (az "Út a munkához"-programot), ami teljességgel alkalmatlan a társadalom peremére sodródott munkanélküliek munkába való visszavezetésére. (Kuruc.info: persze, az MSZP úgy ugrál, ahogy a “rászístá” magyarok akarják… Ha ez igaz lenne, akkor nálunk ugyanaz lenne, mint Olaszországban vagy Szlovákiában: a cigányok kussolnának, mert a rendőrség mellett a hadsereggel is szembe kell nézniük, ha bűnöznek - hiszen a magyar nép ezt akarja. Ezzel szemben mi a helyzet? Az, hogy naponta gyilkolnak, terrorizálnak. Az LMP ezen megállapításával igencsak elvetette a sulykot.) A kormány által kínált karhatalmi megoldás nem kevésbé képmutató. (Kuruc.info: miért, kedves LMP, ugyan miként kéne kezelni a cigánykérdést? A történelem és a jelenkor – hadd utaljunk pl. a finnországi, a beleölt, irdatlan pénzek ellenére teljesen hatástalan felzárkóztató programokra – megmutatta, hogy a cigányokat kérleléssel, szép szóval nem lehet rávenni semmire. Velük szemben csak és kizárólag a kemény kéz taktikája működik) Persze a szervezett bűnbandák ellen fel kell lépni, méghozzá erélyesen. De komolyan, abban reménykedünk, hogy a rendőrség kivezénylése majd jobb belátásra téríti az elkeseredett (cigány és nem cigány) proletárokat? (Kuruc.info: még egyszer: kedves LMP-sek, ugyan, hogyan akarják visszafogni a cigánybűnözést? Kérleléssel, simogatással? Hol és mikor jött be ez a politika bárkinek is?!)
A csővégi megoldások ideje lejárt! Vegyük észre az egyre riasztóbb méreteket öltő nélkülözés, a "nincs vesztenivalóm" attitűd és az érvényesülés erőszakos formáinak elterjedése közötti kapcsolatot! (Kuruc.info: megint a szokott “megélhetési bűnözés”-duma, a “különben éhenhalnának”. Amikor a cigánybűnözők, -maffiózók egy tekintélyes része a legjobb kocsikkal jár és több tízmilliós palotában lakik…) A szemünk előtt kibontakozó társadalmi konfliktus értelmezéséhez és kezeléséhez fel kell tennünk egy kérdést, ami a politikai vitából mindeddig fájóan hiányzott: miért hagytunk körülbelül 800 ezer (nem csak cigány származású) állampolgárt leszakadni? Hogyan történhetett, hogy azok az emberek, akik húsz éve még a társadalom (ha nem is megbecsült, de legalább) elfogadott tagjainak mondhatták magukat, mára a társadalom sáncain kívül szorultak? A romák modernizációját állítólagosan (Kuruc.info: “állítólagosan”? Az írók tagadják azt, hogy elsődlegesen a munkaellenes, bűnöző cigány kultúra az okozója annak, hogy romáink ott vannak és azt csinálják, ahol és amit) gátló archaikus kultúra felemlegetése helyett inkább arról kéne beszélni, hogy milyen módon lehetne helyrehozni azt a beteg gazdasági szerkezetet, amely az 1990 és 1993 között véghezvitt neoliberális sokkterápia eredményeként jött létre. Nem árt emlékeztetni magunkat, hogy ennek folyamán körülbelül másfélmillió ember veszítette el a munkahelyét és önbecsülését. Hogy ez nem a piacgazdaság kérlelhetetlen logikájának, hanem egy hibás gazdaságfilozófiának az eredménye, mi sem bizonyítja jobban, mint Szlovénia vagy (kisebb mértékben) Csehország példája. Közép-európai társutasaink ugyanis jobban felmérték az elszabaduló munkanélküliségben rejlő veszélyeket, és hajlandók voltak áldozatokat hozni a reménytelenül elavultnak látszó üzemek megmentésére és korszerűsítésére, ami egyben a társadalom kettészakadásának megakadályozását jelentette. Számításuk minden jel szerint bevált. (Kuruc.info: ácsi! Miközben való igaz, hogy ez a két ország ügyesebben lavírozott, az is hozzáteendő, hogy Szlovéniában elhanygolható a cigány kisebbség aránya – köszönhetően azok országból való lelépésének a legfeszültebb szerb vs. szlovén szembenállás napjainak -, és a csehországi arányszámuk is kb. fele a magyarországinak. Azaz: ezen két országnak messze nincs annyi ballasztja, mint nekünk – az aktív népesség túlnyomó többsége része nem munkakerülő, szemben hazánkkal.) Nekünk magyaroknak, a többieknél talán még előrelátóbbnak kellett volna lennünk, hiszen tudhattuk: nálunk egy a többi társadalmi csoporttól identitása, nyelve és nem utolsó sorban rasszjegyei alapján könnyen megkülönböztethető csoport foglalja el a munkaerőpiac legkevésbé biztonságos pozícióit. (Kuruc.info: LMP-s barátaink arra céloznak, hogy kíméletlenül faji kérdéssé válik a munkanélküliségi [értsd: munkakerülési] kérdés. Hát istenem, így jártak szegín romákok. Talán ha tanulnának, talán ha ne lennének munkakerülők…)
Az elhallgatás politikájának folytatása helyett mondjuk ki: elégtelen a morál piedesztáljára lépve lefejezni a "rasszista" rendőrkapitányt és a "cigány" bandavezért. Nem lehet egyszerre koraszülött jóléti állammal riogatni és "jogvédeni", egyik kezünkkel gálánsan gesztikulálni, miközben a másikkal a kistelepülésen és a létminimumon élők torkát szorongatjuk. Az a fajta kisebbségvédelem, amelyik az antirasszizmust a leghátrányosabb helyzetű csoportokat sújtó neoliberális társadalompolitikával párosítja (Kuruc.info: jáj szegín romákok, őket báncsák, és nem a szegény magyarokat. “Kár”, hogy ennek pont az ellenkezője az igaz: kik a védett fogyasztók? Kiknél nem kapcsolják ki az áramot? Kiknek szabad “megélhetésibűnözniük”? Kiket nem cseszeget az APEH, a rendőrség, a gyerekvédelmisek? Kik kapnak meg minden segílykét és kedvezményt – pl. a közgyógyellátást?), legalább annyira fokozza a feszültséget, mint a kirekesztés és "cigányozás". Amennyiben idáig eljutunk, felsejlik a kiút abból a zsákutcából, amibe a társadalomra erőltetett hibás gazdaság- és társadalomfilozófia juttatta az országot.
A gazdasági válság és a környezeti katasztrófa közepette hosszú távú tervezésre, komplex és célzott költségvetési élénkítésre és felzárkóztató programokra van szükség. Végig kell gondolni, hogy milyen következetes fejlesztéspolitikai stratégia révén (lásd a szintén reménytelennek tűnő csapdahelyzetből kitörő Finnország példáját) lehetne a munka nélkül maradt szakképzetlen tömegeket a munkaerőpiacra visszacsábítani. (Kuruc.info: finoman szólva nem “áll” a finn párhuzam – maximum annyiban, hogy a kilencvenes évek elején valóban sz@rban voltak. Ellenberger az ott is munkakerülő, bűnöző rétegek – akkor még csak a cigányok, ma felzárkóztak melléjük a szomáliai “menekültek” – arányszáma majdnem két nagyságrenddel alacsonyabb, mint hazánk cigányságáé. Az átlagfinn ráadásul általában műveltebb, iskolázottabb [ne feledjük, az iskolai rendszerük, közoktatásuk, valamint az ettől nagymértékben függő versenyképességük világelső], rendszeresebb, kevésbé korrupt, mint az átlagmagyar, így jobb munkaerő is. Ergó: a két ország helyzetét egyszerűen nem lehet összehasonlítani.) A segélyek munkához kötésével legfeljebb annyit lehet elérni, hogy az eddig szociális transzferekből élőket megfosztjuk a szürke- és feketemunkával szerzett, a megélhetés szempontjából kulcsfontosságú jövedelmektől. (Kuruc.info: kulcsfontosságú? A pénz, amit piára, játékgépre, bagóra vernek el a cigányok, mert egyszerűen képtelenek beosztani? Sokszor megkérdeztük, megtesszük megint: egy átlag magyar nyugdíjas vagy szegény miért képes kijönni esetenként lényegesen alacsonyabb nyugdíjból / bérből, mint egy segílyescigány?) Mégis, hova vezet ez? Mi is éhséglázadásokat akarunk? (Kuruc.info: mit félsz azoktól? Leverték a szlovákok? Le. Kussolnak azóta a cigányaik? Igen. Elszabadult a pokol? Nem. Miért lenne nálunk másképp – feltételezve persze, hogy mindent ugyanúgy, keményen végigcsinálunk, mint északi szomszédaink?!) Figyelembe véve, hogy gazdaságunk recesszióba süllyedt, egy felelősen gondolkodó kormányzatnak inkább azt kellene megvizsgálnia, hogy milyen hosszú távú stratégiába ágyazott gazdaságélénkítő programokkal lehetne felpörgetni a gazdaság motorját és felvenni a küzdelmet a válság során elharapódzó munkanélküliség ellen. Mi, a zöld élénkítés programját követve azt gondoljuk, érdemes volna például leporolni a Vásárhelyi-terv eredeti, ökológiai alapokon nyugvó programját. Az ilyen és ehhez hasonló, a közmunka értelmes célokra fordított alkalmazásán alapuló programokkal el lehetne érni, hogy a gazdasági válság ne kényszerítse megélhetési bűnözésre a legesélytelenebb rétegeket (Kuruc.info: miért kényszerítené pont most? 1.) eddig is bűnöztek; 2.) a cigányoktól nem vonnak meg segílyeket, csak a fehérek adóprését növelik), miközben lefektethetnénk a fenntartható gazdaság infrastrukturális alapjait. De legalább ugyanilyen fontos lenne egy olyan ökológiai szemléletű adóreform, ami a munkára rakodó terhek részleges kiváltásával növelné a szakképzetlen munkaerő versenyképességét. Rövid távon ezenkívül feltétlenül el kell indítani egy komoly erőforrásokkal megtámogatott (Kuruc.info: ezt ki fizetné, barátaim? Az adófizetők, mi?), komplex megközelítésű (Kuruc.info: a fajvédők mindig “komplexként” hivatkoznak azokra a programokra, amelyeknek konkrét mibenlétét és várható utóéletét azért nem akarják az orrunkra kötni, mert jól tudják, hogy azonnal Meztelen a király!-t kiáltanánk – hiszen ezek a programok annyiszor, de annyiszor bizonyították életképtelenségüket) teleprehabilitációs és telepfelszámolási programot (Kuruc.info: a szokott verkli: adjunk nekik új, természetesen adófizetői pénzből épített lakásokat, házakat, és akkor minden jó lesz. Kár, hogy soha, sehol nem jött be ez a politika – az újonnan kapott lakásokat a cigányok gyakorlatilag kivétel nélkül pár év alatt úgy lelakták, hogy azokat le kellett bontani. Lásd pl. Zajk példáját) és az uzsorahitel visszaszorítására alkalmas "szegények bankját" (amiről e lap hasábjain pár napja olvashattunk). programot (Kuruc.info: nem lenne egyszerűbb a további adófietői pénz-pazarlás helyett inkább tanfolyamokra kényszeríteni szegínromákokat, ahol megtanítanánk nekik, hogyan osszák be a pénzüket? Nem olyan nehéz – ha a magyarok be tudják osztani, akkor a romák is meg tudják ezt tanulni. Vagy ha nem megy, akkor marad a kézpénzes segílyezés totális megvonása, és a természetbeni – pl. meleg menza – ellátással való helyettesítése. Egyáltalán: minek a cigánynak pénz, ha meleg ételt naponta háromszor kap; az áramot, vizet, orvosi ellátást, ruhát, gyereknek tanszereket szintén ingyen kapja stb.? Mire kell még pénz?!) És akkor a jótékony hatásukat hosszabb távon kifejtő közoktatási, diszkriminációellenes és esélyegyenlőségi programokról még nem is beszéltünk. (Kuruc.info: azaz: küldjük megint fejtágítóra, tolerancia-tréningre a rászístá magyarokat, ahogy pl. a rendőri vezetőkkel tették.)
Komoly pénzügyi átcsoportosítások, az állami erőforrások elosztásának felülvizsgálata nélkül nem fogjuk megúszni. (Kuruc.info: amelynek a jó része, a szerzők szerint, cigánytelep-felszámolásra kell menjen. Biztos, hogy annyira kell ezt akarnunk? Mit nyerünk vele? Megváltozik a cigányság attitűdje?) Ez a társadalom számára egyértelművé tett prioritásokat, világos politikai beszédet igényel. Ki kell mondani: a jelenlegi válsághelyzetben a leszakadt (nem győzzük hangsúlyozni: nem csak cigány) rétegek felzárkóztatását a felső középosztályra és az elitre kivetett (vagyoni és fogyasztási alapú) adókból (Kuruc.info: tessék, kezdjék Gyurcsánnyal és, pártállás nélkül, a többi milliárdossal. Minek nekik a többmilliárdos vagyon? Tessék elvenni, és csak annyit hagyni, hogy normálisan megélhessenek. Ja, hogy ilyenről szó sincs, és megint a ma már elvékonyított (alsó-)középosztályra pakolnának újabb és újabb adókat?!), továbbá EU-s fejlesztési forrásokból lehet megvalósítani. Ezek a rétegek elég stabil lábon állnak ahhoz, hogy komoly trauma nélkül éljék túl a megszorítást. (Kuruc.info: majd ha a milliárdosoktól elveszik a vagyonukat, akkor pofázzatok. Jelenleg csak azt látjuk, hogy a megszorítások, az adóemelések legérzékenyebben az (alsó-)középosztályt érintik.)
Ha nem lépünk, a helyzet további romlásával, a mélyszegénység és a törvénytelen jövedelemszerzés további terjedésével kell számolni. Egy ózdi ismerős költői kérdésével élve: "Te mit csinálnál, ha a gyermeked szemében ott látnád az éhséget? Hát csodálkoztok, ha a lábunk csak a boldogulás bűnös útjait találja?" (Kuruc.info: még egyszer megkérdezzük: egy cigánycsalád miért nem tud kijönni átlag 150-300 ezerből akkor, amikor a közműveket, a gyerek tanszereit, menzáját, a gyógyszereket stb. ingyen kapja, nincs lakbére stb.? Miért nem tudnak bánni a pénzzel? A mi hibánk? A szerző miért nem amellett kardoskodik, hogy vagy tanítsák meg őket beosztani a pénzüket [gyk. azt nem azonnal elverni a kocsmában], vagy álljunk át az általunk ajánlott “meleg, napi háromszori menza”-megközelítésre.) Ahhoz, hogy mégse ez a sötét jövőkép váljon valóra, cselekedni kell, méghozzá mihamarabb. Most még talán nem késő.
Scheiring Gábor, Szombati Kristóf, a Lehet Más a Politika! kezdeményezés munkatársai
Az elhallgatás politikája
Január utolsó péntekén Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány kijelentette, hogy "a közterületi rablások elkövetői cigány emberek". Ugyanazon a napon sajtótájékoztatón jelentette be a Tesco szóvivője, Hackl Mónika, hogy sarkadi áruházukban "komoly atrocitások tapasztalhatóak az etnikum részéről", ami miatt üzletük bezárásán gondolkoznak.
Erre az SZDSZ nevében Gusztos Péter (számos publicista társaságában) a rasszizmus kulturális és nyelvi mintáinak leleplezésével válaszolt. Szerinte a problémát "roma rendőrök alkalmazásával vagy kisebbségvédelmi rendőrségi továbbképzésekkel" kellene kezelni. Az MSZP-s Draskovics Tibor egy merőben más logikát követve, a bűnüldöző szervek számbeli megerősítésével próbál a miskolci helyzeten úrrá lenni. A veszprémi gyilkosság ugyanezen megoldás kívánatosságát sugallja: több rendőr egyenlő hosszú távú nyugalom. Valóban?
Először is szögezzük le: ha el is fogadjuk, hogy az elkövetők származására vonatkozó kijelentések igazolhatók, az etnikai megbélyegzés távolról sem ártalmatlan. A körülmények ismerete és ismertetése nélkül ez a fajta eljárás másra nemigen alkalmas, mint a már most pattanásig feszített húr tovább feszítésére. Ezt Pásztor Albertnek tudnia kellett. Azonban nem kevésbé felelőtlen az a magatartás, amely a kérdést a rendőrkapitány vagy az áruházvezetés "lerasszistázásával" kívánja elintézni. A cigányokkal szemben táplált ellenszenv ellen ugyanis nem lehet kommunikációs eszközökkel fellépni. Főleg akkor nem, ha az ember a rasszisták elleni kirohanásait a leghátrányosabb helyzetű régiókat és rétegeket sújtó (bátor reformoknak álcázott) közpolitikai döntések sorozatával párosítja. Az SZDSZ, miközben Gusztos Péter válogatott szavakkal ostorozza a rendőri szerveket, sorra nyújt be olyan reformtervezeteket, amelyek a közszolgáltatások felszámolásával eddig csak rontottak a vidéki aprófalvakban és etnikai gettókban sínylődők helyzetén. (Kuruc.info: ez utóbbi mondatot nem mi írtuk, hanem a közismerten liberális, fajvédő LMP-sek! Egyes közismert fajvédőknél – pl. a zsIndex pofórumos jehu-nál [közismertebb nevén figyelő] – ez ki is vágta a biztosítékot, ahogy az az eredeti cikk olvasói kommentárjaiban is látható. Kár, hogy a cikknek gyakorlatilag ez az egyetlen normális(abb) megállapítása. Tekintve, hogy az anyag igencsak SZDSZ-es hangvételű, leszögezhető, hogy a kitételre csak azért volt szükség, hogy igazolják az LMP-sek, mások, mint az SZDSZ. Kár, hogy a program többi pontjában igencsak erős az átfedés…) Eközben az MSZP a cigányellenes közhangulatnak engedve olyan törvényt fogadott el (az "Út a munkához"-programot), ami teljességgel alkalmatlan a társadalom peremére sodródott munkanélküliek munkába való visszavezetésére. (Kuruc.info: persze, az MSZP úgy ugrál, ahogy a “rászístá” magyarok akarják… Ha ez igaz lenne, akkor nálunk ugyanaz lenne, mint Olaszországban vagy Szlovákiában: a cigányok kussolnának, mert a rendőrség mellett a hadsereggel is szembe kell nézniük, ha bűnöznek - hiszen a magyar nép ezt akarja. Ezzel szemben mi a helyzet? Az, hogy naponta gyilkolnak, terrorizálnak. Az LMP ezen megállapításával igencsak elvetette a sulykot.) A kormány által kínált karhatalmi megoldás nem kevésbé képmutató. (Kuruc.info: miért, kedves LMP, ugyan miként kéne kezelni a cigánykérdést? A történelem és a jelenkor – hadd utaljunk pl. a finnországi, a beleölt, irdatlan pénzek ellenére teljesen hatástalan felzárkóztató programokra – megmutatta, hogy a cigányokat kérleléssel, szép szóval nem lehet rávenni semmire. Velük szemben csak és kizárólag a kemény kéz taktikája működik) Persze a szervezett bűnbandák ellen fel kell lépni, méghozzá erélyesen. De komolyan, abban reménykedünk, hogy a rendőrség kivezénylése majd jobb belátásra téríti az elkeseredett (cigány és nem cigány) proletárokat? (Kuruc.info: még egyszer: kedves LMP-sek, ugyan, hogyan akarják visszafogni a cigánybűnözést? Kérleléssel, simogatással? Hol és mikor jött be ez a politika bárkinek is?!)
A csővégi megoldások ideje lejárt! Vegyük észre az egyre riasztóbb méreteket öltő nélkülözés, a "nincs vesztenivalóm" attitűd és az érvényesülés erőszakos formáinak elterjedése közötti kapcsolatot! (Kuruc.info: megint a szokott “megélhetési bűnözés”-duma, a “különben éhenhalnának”. Amikor a cigánybűnözők, -maffiózók egy tekintélyes része a legjobb kocsikkal jár és több tízmilliós palotában lakik…) A szemünk előtt kibontakozó társadalmi konfliktus értelmezéséhez és kezeléséhez fel kell tennünk egy kérdést, ami a politikai vitából mindeddig fájóan hiányzott: miért hagytunk körülbelül 800 ezer (nem csak cigány származású) állampolgárt leszakadni? Hogyan történhetett, hogy azok az emberek, akik húsz éve még a társadalom (ha nem is megbecsült, de legalább) elfogadott tagjainak mondhatták magukat, mára a társadalom sáncain kívül szorultak? A romák modernizációját állítólagosan (Kuruc.info: “állítólagosan”? Az írók tagadják azt, hogy elsődlegesen a munkaellenes, bűnöző cigány kultúra az okozója annak, hogy romáink ott vannak és azt csinálják, ahol és amit) gátló archaikus kultúra felemlegetése helyett inkább arról kéne beszélni, hogy milyen módon lehetne helyrehozni azt a beteg gazdasági szerkezetet, amely az 1990 és 1993 között véghezvitt neoliberális sokkterápia eredményeként jött létre. Nem árt emlékeztetni magunkat, hogy ennek folyamán körülbelül másfélmillió ember veszítette el a munkahelyét és önbecsülését. Hogy ez nem a piacgazdaság kérlelhetetlen logikájának, hanem egy hibás gazdaságfilozófiának az eredménye, mi sem bizonyítja jobban, mint Szlovénia vagy (kisebb mértékben) Csehország példája. Közép-európai társutasaink ugyanis jobban felmérték az elszabaduló munkanélküliségben rejlő veszélyeket, és hajlandók voltak áldozatokat hozni a reménytelenül elavultnak látszó üzemek megmentésére és korszerűsítésére, ami egyben a társadalom kettészakadásának megakadályozását jelentette. Számításuk minden jel szerint bevált. (Kuruc.info: ácsi! Miközben való igaz, hogy ez a két ország ügyesebben lavírozott, az is hozzáteendő, hogy Szlovéniában elhanygolható a cigány kisebbség aránya – köszönhetően azok országból való lelépésének a legfeszültebb szerb vs. szlovén szembenállás napjainak -, és a csehországi arányszámuk is kb. fele a magyarországinak. Azaz: ezen két országnak messze nincs annyi ballasztja, mint nekünk – az aktív népesség túlnyomó többsége része nem munkakerülő, szemben hazánkkal.) Nekünk magyaroknak, a többieknél talán még előrelátóbbnak kellett volna lennünk, hiszen tudhattuk: nálunk egy a többi társadalmi csoporttól identitása, nyelve és nem utolsó sorban rasszjegyei alapján könnyen megkülönböztethető csoport foglalja el a munkaerőpiac legkevésbé biztonságos pozícióit. (Kuruc.info: LMP-s barátaink arra céloznak, hogy kíméletlenül faji kérdéssé válik a munkanélküliségi [értsd: munkakerülési] kérdés. Hát istenem, így jártak szegín romákok. Talán ha tanulnának, talán ha ne lennének munkakerülők…)
Az elhallgatás politikájának folytatása helyett mondjuk ki: elégtelen a morál piedesztáljára lépve lefejezni a "rasszista" rendőrkapitányt és a "cigány" bandavezért. Nem lehet egyszerre koraszülött jóléti állammal riogatni és "jogvédeni", egyik kezünkkel gálánsan gesztikulálni, miközben a másikkal a kistelepülésen és a létminimumon élők torkát szorongatjuk. Az a fajta kisebbségvédelem, amelyik az antirasszizmust a leghátrányosabb helyzetű csoportokat sújtó neoliberális társadalompolitikával párosítja (Kuruc.info: jáj szegín romákok, őket báncsák, és nem a szegény magyarokat. “Kár”, hogy ennek pont az ellenkezője az igaz: kik a védett fogyasztók? Kiknél nem kapcsolják ki az áramot? Kiknek szabad “megélhetésibűnözniük”? Kiket nem cseszeget az APEH, a rendőrség, a gyerekvédelmisek? Kik kapnak meg minden segílykét és kedvezményt – pl. a közgyógyellátást?), legalább annyira fokozza a feszültséget, mint a kirekesztés és "cigányozás". Amennyiben idáig eljutunk, felsejlik a kiút abból a zsákutcából, amibe a társadalomra erőltetett hibás gazdaság- és társadalomfilozófia juttatta az országot.
A gazdasági válság és a környezeti katasztrófa közepette hosszú távú tervezésre, komplex és célzott költségvetési élénkítésre és felzárkóztató programokra van szükség. Végig kell gondolni, hogy milyen következetes fejlesztéspolitikai stratégia révén (lásd a szintén reménytelennek tűnő csapdahelyzetből kitörő Finnország példáját) lehetne a munka nélkül maradt szakképzetlen tömegeket a munkaerőpiacra visszacsábítani. (Kuruc.info: finoman szólva nem “áll” a finn párhuzam – maximum annyiban, hogy a kilencvenes évek elején valóban sz@rban voltak. Ellenberger az ott is munkakerülő, bűnöző rétegek – akkor még csak a cigányok, ma felzárkóztak melléjük a szomáliai “menekültek” – arányszáma majdnem két nagyságrenddel alacsonyabb, mint hazánk cigányságáé. Az átlagfinn ráadásul általában műveltebb, iskolázottabb [ne feledjük, az iskolai rendszerük, közoktatásuk, valamint az ettől nagymértékben függő versenyképességük világelső], rendszeresebb, kevésbé korrupt, mint az átlagmagyar, így jobb munkaerő is. Ergó: a két ország helyzetét egyszerűen nem lehet összehasonlítani.) A segélyek munkához kötésével legfeljebb annyit lehet elérni, hogy az eddig szociális transzferekből élőket megfosztjuk a szürke- és feketemunkával szerzett, a megélhetés szempontjából kulcsfontosságú jövedelmektől. (Kuruc.info: kulcsfontosságú? A pénz, amit piára, játékgépre, bagóra vernek el a cigányok, mert egyszerűen képtelenek beosztani? Sokszor megkérdeztük, megtesszük megint: egy átlag magyar nyugdíjas vagy szegény miért képes kijönni esetenként lényegesen alacsonyabb nyugdíjból / bérből, mint egy segílyescigány?) Mégis, hova vezet ez? Mi is éhséglázadásokat akarunk? (Kuruc.info: mit félsz azoktól? Leverték a szlovákok? Le. Kussolnak azóta a cigányaik? Igen. Elszabadult a pokol? Nem. Miért lenne nálunk másképp – feltételezve persze, hogy mindent ugyanúgy, keményen végigcsinálunk, mint északi szomszédaink?!) Figyelembe véve, hogy gazdaságunk recesszióba süllyedt, egy felelősen gondolkodó kormányzatnak inkább azt kellene megvizsgálnia, hogy milyen hosszú távú stratégiába ágyazott gazdaságélénkítő programokkal lehetne felpörgetni a gazdaság motorját és felvenni a küzdelmet a válság során elharapódzó munkanélküliség ellen. Mi, a zöld élénkítés programját követve azt gondoljuk, érdemes volna például leporolni a Vásárhelyi-terv eredeti, ökológiai alapokon nyugvó programját. Az ilyen és ehhez hasonló, a közmunka értelmes célokra fordított alkalmazásán alapuló programokkal el lehetne érni, hogy a gazdasági válság ne kényszerítse megélhetési bűnözésre a legesélytelenebb rétegeket (Kuruc.info: miért kényszerítené pont most? 1.) eddig is bűnöztek; 2.) a cigányoktól nem vonnak meg segílyeket, csak a fehérek adóprését növelik), miközben lefektethetnénk a fenntartható gazdaság infrastrukturális alapjait. De legalább ugyanilyen fontos lenne egy olyan ökológiai szemléletű adóreform, ami a munkára rakodó terhek részleges kiváltásával növelné a szakképzetlen munkaerő versenyképességét. Rövid távon ezenkívül feltétlenül el kell indítani egy komoly erőforrásokkal megtámogatott (Kuruc.info: ezt ki fizetné, barátaim? Az adófizetők, mi?), komplex megközelítésű (Kuruc.info: a fajvédők mindig “komplexként” hivatkoznak azokra a programokra, amelyeknek konkrét mibenlétét és várható utóéletét azért nem akarják az orrunkra kötni, mert jól tudják, hogy azonnal Meztelen a király!-t kiáltanánk – hiszen ezek a programok annyiszor, de annyiszor bizonyították életképtelenségüket) teleprehabilitációs és telepfelszámolási programot (Kuruc.info: a szokott verkli: adjunk nekik új, természetesen adófizetői pénzből épített lakásokat, házakat, és akkor minden jó lesz. Kár, hogy soha, sehol nem jött be ez a politika – az újonnan kapott lakásokat a cigányok gyakorlatilag kivétel nélkül pár év alatt úgy lelakták, hogy azokat le kellett bontani. Lásd pl. Zajk példáját) és az uzsorahitel visszaszorítására alkalmas "szegények bankját" (amiről e lap hasábjain pár napja olvashattunk). programot (Kuruc.info: nem lenne egyszerűbb a további adófietői pénz-pazarlás helyett inkább tanfolyamokra kényszeríteni szegínromákokat, ahol megtanítanánk nekik, hogyan osszák be a pénzüket? Nem olyan nehéz – ha a magyarok be tudják osztani, akkor a romák is meg tudják ezt tanulni. Vagy ha nem megy, akkor marad a kézpénzes segílyezés totális megvonása, és a természetbeni – pl. meleg menza – ellátással való helyettesítése. Egyáltalán: minek a cigánynak pénz, ha meleg ételt naponta háromszor kap; az áramot, vizet, orvosi ellátást, ruhát, gyereknek tanszereket szintén ingyen kapja stb.? Mire kell még pénz?!) És akkor a jótékony hatásukat hosszabb távon kifejtő közoktatási, diszkriminációellenes és esélyegyenlőségi programokról még nem is beszéltünk. (Kuruc.info: azaz: küldjük megint fejtágítóra, tolerancia-tréningre a rászístá magyarokat, ahogy pl. a rendőri vezetőkkel tették.)
Komoly pénzügyi átcsoportosítások, az állami erőforrások elosztásának felülvizsgálata nélkül nem fogjuk megúszni. (Kuruc.info: amelynek a jó része, a szerzők szerint, cigánytelep-felszámolásra kell menjen. Biztos, hogy annyira kell ezt akarnunk? Mit nyerünk vele? Megváltozik a cigányság attitűdje?) Ez a társadalom számára egyértelművé tett prioritásokat, világos politikai beszédet igényel. Ki kell mondani: a jelenlegi válsághelyzetben a leszakadt (nem győzzük hangsúlyozni: nem csak cigány) rétegek felzárkóztatását a felső középosztályra és az elitre kivetett (vagyoni és fogyasztási alapú) adókból (Kuruc.info: tessék, kezdjék Gyurcsánnyal és, pártállás nélkül, a többi milliárdossal. Minek nekik a többmilliárdos vagyon? Tessék elvenni, és csak annyit hagyni, hogy normálisan megélhessenek. Ja, hogy ilyenről szó sincs, és megint a ma már elvékonyított (alsó-)középosztályra pakolnának újabb és újabb adókat?!), továbbá EU-s fejlesztési forrásokból lehet megvalósítani. Ezek a rétegek elég stabil lábon állnak ahhoz, hogy komoly trauma nélkül éljék túl a megszorítást. (Kuruc.info: majd ha a milliárdosoktól elveszik a vagyonukat, akkor pofázzatok. Jelenleg csak azt látjuk, hogy a megszorítások, az adóemelések legérzékenyebben az (alsó-)középosztályt érintik.)
Ha nem lépünk, a helyzet további romlásával, a mélyszegénység és a törvénytelen jövedelemszerzés további terjedésével kell számolni. Egy ózdi ismerős költői kérdésével élve: "Te mit csinálnál, ha a gyermeked szemében ott látnád az éhséget? Hát csodálkoztok, ha a lábunk csak a boldogulás bűnös útjait találja?" (Kuruc.info: még egyszer megkérdezzük: egy cigánycsalád miért nem tud kijönni átlag 150-300 ezerből akkor, amikor a közműveket, a gyerek tanszereit, menzáját, a gyógyszereket stb. ingyen kapja, nincs lakbére stb.? Miért nem tudnak bánni a pénzzel? A mi hibánk? A szerző miért nem amellett kardoskodik, hogy vagy tanítsák meg őket beosztani a pénzüket [gyk. azt nem azonnal elverni a kocsmában], vagy álljunk át az általunk ajánlott “meleg, napi háromszori menza”-megközelítésre.) Ahhoz, hogy mégse ez a sötét jövőkép váljon valóra, cselekedni kell, méghozzá mihamarabb. Most még talán nem késő.
Scheiring Gábor, Szombati Kristóf, a Lehet Más a Politika! kezdeményezés munkatársai
