Fáruk Huszni 1987 óta Egyiptom kulturális minisztere, s ezen idő alatt sok borsot tört a zsidók orra alá. Az általa vezetett tárca 2007 telén úgy döntött, hogy nem engedélyezi zsidó múzeum létesítését Kairóban. Az El-Gumhurijjá (A Köztársaság) című egyiptomi napilap korabeli beszámolója szerint az ügyben még az Amerikai Zsidó Tanács küldöttsége is győzködte a minisztert, aki ellenkezését azzal indokolta, hogy Egyiptomban nincs olyan nagy mennyiségű és értékű zsidó emlék, amelynek megőrzésére érdemes lenne egy külön múzeumot nyitni.

Az alexandriai születésű, s az ottani Képzőművészeti Egyetemen végzett Fárúk Huszni azzal is magára haragította a zsidókat, hogy többször letiltotta az izraeli alkotások vetítését a Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon. A parlamentben 2008 tavaszán pedig kijelentette: saját kezűleg égeti el az izraeli könyveket, ha véletlenül meglátja őket valamelyik egyiptomi könyvtárban. Mondását természetesen azonnal összefüggésbe hozták a holokauszttal. Máskor meg azt mondta, hogy Izraelnek és a zsidóknak nincs saját kultúrájuk, s ezért más népek hagyományait rabolják el.

Fárúk Huszni azonban nem csak a zsidókkal húzott ujjat, hanem a sajátjaival, az egyiptomi muszlimokkal is. Fátihjá ed-Daháhni, az El-Maszri el-Jom című arab nyelvű lap újságírónője bevonult a történelembe, mert megírta a kulturális miniszter magánvéleményét a muszlim nők fátyolviseletéről. „A nő olyan, mint egy virágszál, kár eltakarni annak szépségét. Úgy látom, hogy a vallásosság manapság már jóformán csak az öltözködés terén jut kifejezésre” - jelentette ki Huszni, s még azt is hozzáfűzte, hogy a nők arcának elfátyolozása nem is egyiptomi, hanem az Arab-félszigetről elterjedt arab szokás.

Fátihjá ed-Daháhni megírta a miniszter vélekedését a fátyolról, mire kitört a hatalmas botrány. A Muzulmán Testvériség nevű fundamentalista parlamenti párt követelte az azonnali lemondását, valamint a nyilvános bocsánatkérését. Az Ál-Ázhár teológiai egyetem és más főiskolák hallgatói tömegtüntetéseken követelték lemondását és bebörtönzését. S mindehhez járult még a nemzetközi zsidóság által ellene indított hajtóvadászat.

Huszni Mubárak személyesen javasolta Fárúk Husznit az UNESCO főtitkári tisztségének betöltésére, de miután a cionisták hadjáratot indítottak megválasztásának meghiúsításáért, az egyiptomi elnök 2009. május 11-én Sárm es-Sejhben azt kérte Bibi Netanjáhu izraeli miniszterelnöktől, hogy megfelelő ellenszolgáltatásokért intse le a nemzetközi zsidó sajtó csahos kutyáit.

S hogy Netanjáhu nem távozott üres kézzel a sárm es-sejhi találkozóról, azt bizonyítja a jeruzsálemi miniszterelnöki hivatal által néhány nappal később kiadott lakonikus, de igen jellemző és sokat mondó közlemény: „Megfelelő és kifizetődő ellenszolgáltatást kaptunk. Nem egyeztünk volna bele az egyiptomi elnök kérésébe (a Fárúk Huszni elleni lejárató kampány leállításába – a szerk.), ha az izraeli érdekeket szem előtt tartva az ügyből nem húzunk hasznot.”

Az eredeti héber szöveget magyarról ismét magyarra fordítva nagyjából a következő történt: A nemzetközi zsidó sajtót is bevetve indíts jó hangos lejárató kampányt bárki ellen a világon, zsarold meg, majd kifizetődő ellenszolgáltatás fejében nagyvonalúan hagyd abba a sárdobálást. Az az érzésünk, hogy ezt a játékot már Magyarországon is eljátszották. Nem is egyszer.

Néhány nappal a sárm es-sejhi alku után a jeruzsálemi külügyminisztérium bizalmas táviratot küldött azoknak az izraeli külképviseleteknek, amelyek diplomáciai és sajtókampányt folytattak annak érdekében, hogy Fárúk Husznit ne válasszák meg az UNESCO főtitkárának. A Háárec című héber napilap birtokába jutott táviratban többek között ez olvasható: „Netanjáhu miniszterelnök egyiptomi látogatásának eredményeként – Mubárak elnök kérésére és az Egyiptommal létrejött egyezség értelmében – Izrael úgy döntött, hogy abbahagyja a Fárúk Huszni kinevezése elleni tevékenységet. Izrael az eddigi álláspontját megváltoztatva mostantól nem ellenzi a kinevezést.”