Az Önök honlapján megjelent több kitűnő, önvédelemről, önmagunk megvédéséről szóló cikk (ezúton is szeretném elismerésemről biztosítani szerzőiket magyar férfihoz méltó hozzáállásukért) megerősített abban, hogy talán ideje lenne feléleszteni egy egykori magyar fejlesztésű önvédelmi/harcművészeti rendszert.

Tapasztaltam, hogy sok fiatal, mostanában pedig egyre több idősebb tanulót is elsősorban az utcai szituációktól való félelmei sodornak az edzések világába, ahol aztán sokszor évekig, vagy épp sosem találják meg igazán számításaikat, végül vagy leragadnak valahol, vagy feladják. Helyzetük teljesen érthető, annak idején mi magunk is pont ezen okokból hoztunk létre saját küzdőrendszert. A helyzet azóta rosszabb lett, és ahogy az említett cikkekben a szerzők kifejtették, ma már nemcsak a küzdeni tudásra, hozzáállásra van szükség, hanem magukra az ezzel foglalkozó közösségekre, azok összetartó erejére is. Itt most nem demonstratív tevékenységekre gondolok, hanem arra, hogy ha az ember megjelenik egy edzésen azzal a szándékkal, hogy harctudásra vágyik, éspedig önmaga és szerettei megvédésének szándékával, akkor olyan közösségben találhassa magát, ahol ezt teljesen normális igényként kezelik, és amely közösségben a szemlélet nem rivalizálás, hanem kölcsönös segítségnyújtás a tanulásban, fejlődésben. Persze itt rendszeres és kemény edzésekről van szó, ahol mindig is az önfejlesztés lesz központban: kérem, felejtse el mindenki azt az ábrándot, hogy valahogyan, izzadság, fáradság és félelmeinkkel való szembenézés nélkül, pusztán egy közösség tagjaként megoldódik egy ilyen komplex kihívás. Sose tévesszük össze a probléma megoldását annak elfedésével!

Jelen írásom elsősorban egy felmérés, van-e tényleges igény ilyen közösségre és edzésre. Kellő érdeklődés esetén Szentendrén vagy ennek belátható környékén szívesen elindítok egy ilyen edzést - az érdeklődőkkel közös egyeztetés alapján döntenénk el, hol, mekkora és milyen termet béreljünk, milyen felszereléssel. Alább olvasható egy kis ismertető az általam gyakorolt rendszerről és benne a magam szerepéről. Kérlek olvassátok el, mielőtt írnátok nekem, sok félreértést megspórolunk vele.

Akit komolyan érdekel a dolog, az a sstyleszentendre@gmail.com címen keressen. A könnyebb szervezés céljából kérem, szerepeljen benne név, lakhely, esetleg telefonszám, és pár szó arról, mi váltotta ki leginkább az érdeklődéseteket (tegeződjünk).

Az sstyle (eredetileg szabadstílus, de az angolos átírásban a Szentendre és street szavak is szerepet kaptak) állóharcos irányzat. Széles körű ütő, rúgó, közelharcos és földre viteli technikákat tartalmaz, eredetileg kifejezetten szabadtéri, utcai szempontok szerint fejlesztve, ahol nem definiált a környezet, az évszak- és időjárásviszonyok, ellenfeleink pedig szinte biztosan súlyosabbak, erősebbek, hosszabb végtagúak és agresszívebbek nálunk, és általában többen is vannak. Később küzdősport változata is fejlesztésnek indult, ringet feltételezve, de az elvek és mozgásanyag megtartásával.

Alapelveink szerint az sstyle nem igazán önvédelmi irányzat, és nem is a ma divatos “üss-és-fuss” típusú. Személy szerint úgy gondolom, a magyar mentalitáshoz ez a hozzáállás nem illik. Természetesen vannak szituációk amikor futni kell, de ha valaki megtámad minket, a lehetőségekhez mérten igenis törekedni kell arra, hogy kapja meg érte, amit megérdemel. Az sstyle ezért offenzív irányzat. A súly- és magassági különbségeket dinamikus mozgással, mozgáskoordinációval, nagy erejű és változó hatótávolságú technikákkal igyekszik kiegyenlíteni. Az agresszív támadások kezelésére, egészséges agresszió kialakítására rengeteg küzdelmi gyakorlatot tartalmaz.

Az sstyle modern tudományos elvek szerint van felépítve. Kemény irányzat, de nem szükségesek hozzá különleges adottságok. Minden szükséges képesség megtanulható az edzéseken (a szorgalmat kivéve, amit hozni kell magunkkal). Az újoncok “megverése”, “betörése” ismeretlen fogalom, fokozatosan szoktatunk hozzá mindenkit az egyébként nagy terheléshez.

Tudomásom szerint egyedülálló az sstyle azon szemlélete, hogy az ún. civilizációs mozgásformákat először át-, pontosabban visszaalakítja az aktívan, a természethez közelebb élő ember mozgásformáivá. Ez a módszer a vállöv-gerinc-medence mozgáskoordinációs lánc eleinte tudatos, később képesség szintű használatát eredményezi. Meggyőződésem, hogy ez a tudás az, ami persze tudattalanul, de megkülönbözteti a “tehetséges”, “jó mozgású” embereket a többiektől. Tudatos használata fejlődésünknek igen nagy távlatokat nyit, egyben megóv a sportolók rémétől, az egy (alacsony) szinten való megrekedéstől. Ez különösen a hajlékonyság és az ütő-rúgóerő fejlesztésére igaz.

Az sstyle-ban nincsenek fokozatok, vizsgák, rangok, övek, csíkok, csakis a tudás és az emberi magatartás számít. Se vizsgadij, se egyéb bújtatott költségek: havidíj van, ami a terem bérletét fedezi, és ha marad pénz, azt felszerelésre költjük. Az életszerű gyakorláshoz és fejlődéshez feltétlenül szükségesek bizonyos védőfelszerelések, ezeket mindenki ízléséhez és pénztárcájához mérten beszerezheti.

A már kezdetektől szabadstílusnak nevezett irányzatot a '90-es években alakítottuk ki edzőtársaimmal. Úgy találtuk, a környékünkön fellelhető küzdőrendszerek (karate, kickbox, különféle kungfu irányzatok stb.) sem mozgásanyagukban, sem oktatási metodikájukban nem alkalmasak arra, hogy az utcai, szórakozóhelyi konfliktusokban helytálljanak. (Az ökölvívás meg már akkor is eléggé cigány sportnak számított.) Bár céljaink világosak voltak, miszerint gyorsan tanulható, hatékony, független (ezáltal szokatlan) harci rendszerre volna szükség, kezdetben nem gondoltunk saját irányzatra. Mindenki eljárt valamilyen edzésre, és cserélgettük tapasztalatainkat. Kiderült, hogy ez az út nem igazán járható.

Úgy döntöttünk, saját edzésekre és rendszerre van szükség. Magától adódott a szabadstílus, angolosan freestyle név. Következetes gondolkodásom miatt rám hárult a fejlesztés és rendszerezés. Eleinte ez elég vegyes tevékenység volt. Más edzések és bemutatók látogatása mellett utcai és szórakozóhelyi konfliktusok tömegét néztem végig, mire kialakult bennem egy általános kép. A műholdas korszak beköszöntével rengeteg küzdősport-mérkőzést is tanulmányozhattam. Rám hárult annak neheze is, hogy a nem elég hatékony megoldások helyébe újakat keressek, vagy társaim ötleteit teszteljem. Kisportolt alkatom ellenére rengeteg fizikai problémám volt, ezért az edzéseken hátrányt szenvedtem, a fenti tapasztalatok segítségével viszont sikerült felküzdenem magam a jobbak közé. Amikor már külsősöket is fogadtunk edzéseinken (többek közt a szentendrei katonai főiskola hallgatóit), az edzésvezetést is én végeztem. Ennek a korszaknak a katonai szolgálat vetett véget (tanulmányaim miatt későn, 24 évesen vonultam be). A csapat szétesett, viszont a seregben elszenvedett baleset új irányt adott. Mindig is érdekelt, mitől vagyok sérülékenyebb, gyengébb, mint mások, de kérdéseimre sosem kaptam válaszokat (igazából a kérdést sem értették). Az edzésvezetés során is komolyan vettem az anatómiát és biomechanikát, de most a “komolyan” fogalmát át kellett értékelnem. Időnként edzéseket is vezettem, de a balesetből adódó fizikai korlátaim miatt nem voltam kellően motivált. (Maximalista vagyok, és a személyes példamutatás sokat jelent számomra.) Az interneten is jelen voltam, sszasza néven sokan ismerhetnek, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem innen is. A robbanásszerű küzdősport-dömping hatása alatt ekkoriban úgy gondoltam, a freestyle, mely időközben az sstyle nevet vette fel, mára elavult. Mozgásanyagát azonban gyakoroltam tovább, dolgoztam egészségemen, és rengeteg tanulás, kísérletezés, fáradság, idő, pénz után azt mondhatom, ma már minden kérdésemre választ kaptam. Öt-hat évvel ezelőtt, amikor tudásom már elfogadható szinten állt, a sporttörvény értelmében elvégeztem a sportoktatói tanfolyamot, hogy hivatalosan edzéseket, foglalkozásokat vezethessek. Sok olyan harcművészetet, küzdősportot űző emberen tudtam segíteni, akiknek mozgásbeli, koordinációs, hajlékonysági vagy erőkifejtési nehézségeik voltak saját irányzatuk mozgásanyagán belül. Ezeken az oktatásokon többször előkerültek az sstyle elemei, és a kezdeti bizalmatlanság vagy meglepetés után mindig osztatlan sikert arattak. Ennek hatására az utóbbi években újra feldolgoztam az irányzatot, és úgy találtam, eredeti koncepciója és mozgásanyaga még mindig idő- és helytálló, és betölt egy űrt a mai rendszerek közt. Ezt a nézetet ismerőseim is osztották, és hétvégenként néhány fős, hobbiszintű edzésekbe kezdtünk, melyek jelenleg is tartanak.

Rendes edzésekhez mindeddig nem éreztem motivációt, mivel a '90-es években megszokotthoz képest kicserélődött az emberanyag és a hozzáállás. A kuruc.info ilyen témájú cikkei és a válaszként rájuk érkezett hozzászólások azonban elgondolkoztattak. Nagyon remélem, hogy a nemzeti oldalon találni olyan embereket, akik kellő szorgalommal bírnak, hajlandók tenni önmagukért, egy közösségért, és nem csak tétlen szemlélői kívánnak lenni korunk folyamatainak. 

Néhány fontos megjegyzés 

Az sstyle nem fitnesz, nem testedzés, nem magamutogatás. Önfejlesztés és küzdelmi gyakorlás, valós dolgokra való felkészülés, utcai szituációtól a küzdősport-rendezvényig.

25 év gyakorlatommal aránylag hamar felmérem, ki lesz alkalmas erre az irányzatra, és ki nem. Kérem, senki ne sértődjön meg, ha arra kerül a sor, hogy eltanácsolom. Ezt nálam mindig hosszas mérlegelés előzi meg. Nem akarok hamis képet, hamis önbizalmat kialakítani senkiben, mert tapasztalat, hogy ezáltal előbb-utóbb, de valahol belesétál egy maradandó pofonba.

Az edzéseink nem arról szólnak, hogy egy sokfős slepp tartson fenn anyagilag egy valóban dolgozni akaró kisebb magot. Aki tudja, hogy szorgalmi vagy akaratbeli hiányosságai vannak, kérem, ne is keressen. Viszont ha valaki megfelelő hozzáállással, de csak ritkán tud jönni, azért még feltétlenül jöjjön!

Az alsó korhatár kb. 16 év. Szívesen látom az idősebb (kb. 45-ig) korosztályt is, nem igazán tapasztaltam sosem, hogy a fiatalokkal szemben hátrányban lennének, és igenis szükség van a példájukra. A lányok, nők kérdése sokkal kényesebb. Szeretjük őket, de sokat várunk tőlük, hiszen ők azok, akiknél a már említett hamis önbizalom veszélye legjobban fennáll.

Más irányzatok képviselőit is szívesen látom, de kérem, döntsék el idővel, az a másik a fontosabb számukra vagy az sstyle. Azzal, hogy újra és újra kell tanítani mozgásukat azért, mert egy másik edzés kitörli őket, akár hónapokon keresztül, edzőtársaik elől veszik el az időt. Emlékezzünk a keletiek példájára az üres és a teli pohárral!

Fegyelmezni tudok, de nem szeretek. Idiótáknak, agresszív hülyéknek, nagyképűsködőknek stb. nincs helyük nálam.

Üdvözlettel,

Kedves érdeklődők, több levelet kaptam, melyek alapján el kell oszlatnom egy félreértést. Az sstyle nem olyan fajta önvédelmi irányzat, mint mondjuk a defendo vagy a krav maga. Inkább küzdősport jellegű, és csak a megszerzett képességek (komoly ütő- és rúgóerő, erős és robbanékony mozgás, aktív egyensúly és stabilitás, kapott találatok elviselésének fizikai és pszichikai képessége stb.) után lesz belőle egy szabadharcos rendszer. Tapasztalataim alapján nem hiszek abban, hogy e nélkül a kemény felkészítés nélkül valós szituációkban bármiféle eredmény elérhető lenne.