Régen nem jártam a debreceni belvárosban, de most lányommal csaptunk egy kora esti sétát, s Papp László nemzetközi debrecenisége kíméletlenül szembejött a belvárosban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az invazív fajok tagjai többségben voltak, mint az őshonos debreceni magyar járókelők. Csapatokban lustálkodó szubszahari Wolt-futárok, meghatározhatatlan nemű és rasszú színes járókelők, pepita párok, kelet-ázsiai családok, s a habot a tortán a kézen fogva sétáló, ferde hajlamú szodomiták jelentették. A cigányok és a padon fetrengő hajléktalanok már csak a köretet jelentették a "főételhez", mely önmagában is megfekszi a haladó moslékhoz nem hozzászokott magyar gyomrát.

Bosszantó, dühítő és elkeserítő volt látni ezt a tér- és fajidegen hordát, mely  a református Nagytemplom, a régi városháza vagy az Aranybika Szálló előtt pöffeszkedett. Apropó, Aranybika Szálló! Szebb időkben eme patinás épület lépcsőit nem Afrika barbár lényei koptatták, hanem a magyar történelem egy kuriózumának volt színhelye. 1937. novemberében eme szállóban tartották azt a nagygyűlést, melyet a debreceni Balogh István-féle Magyar Nemzetiszocialista Párt szervezett, s melyen a kiváló hazafi, katona, politikus, tanár és újságíró, Kémeri Nagy Imre királlyá kiáltotta ki Horthy Miklós kormányzót, I. Miklós néven. Bár ezt a kétes királyválasztást sem az államhatalom, sem a hungarista mozgalom nagy többsége nem támogatta, de mindenképpen érdekes színfoltja mind Debrecen, mind a magyar nemzetiszocialista mozgalom történelmének. Kémeri egyébként az eset után börtönbe került rövid időre, de politikailag végleg perifériára szorult.

De vissza a jelenbe! Írásom nem mutatna túl az egyszerű öncélú vulgárrasszizmuson, ha csupán az idegenek nagy számának fölemlegetésénél megállanék és nem akarnék ezen folyamatok kicsit mélyebb megértésére is fókuszálni. Mi, magyar nacionalisták és fehér fajvédők döntő többségében tisztában vagyunk az álnemzeti, álkeresztény és álkonzervatív kormány vétkeivel, sőt eget verő bűneivel ez ügyben (is). Most leginkább azokhoz szólnék, kik a Fidesz-féle melegkonzervativizmuson nem tudnak vagy nem akarnak túllátni, s delíriumban szenvednek a toxikus narancstól, gondoljunk csak például a vadhajtások népes táborára. Az, hogy Debrecen vagy más hazai nagyváros úgy néz ki ebben a "régivágású kereszténydemokráciában", mintha groteszk módon a Gerilla-regények világának előszobájában járnánk, leginkább a Fidesz-kormány és a "Főni" felelőssége. Több mint 13 év fideszes kétharmad után gyurcsányozni, sorosozni, brüsszelezni kissé izzadságszagú. Természetesen ez utóbbiakat is népünk, nemzetünk, rasszunk és keresztény hitünk halálos ellenségeinek tekintem. Ez nem is véletlen: legyen az a  jobbliberális melegkonzervatív vagy az elborult progresszív balliberális oldal, de gyökerük ugyanaz és 6000 esztendővel ezelőttről indultak világhódító útjukra. Végeredményük is teljesen azonos: nemzethalál! Különbség csak annyi, hogy az egyik lassan fojtana meg, mint az 1946-os purim idején a kötél a nagyjainkat; a másik meg gyorsan metszené a nyakunkat, ahogy tette Schwartz Salamon Solymosi Eszterrel, azon az átkozott április elsején.

Akár helyi szinten (jó példa erre a debreceni városvezetés városveszejtés), akár országos szinten megfigyelhető tendenciózus a multinacionális cégek igényeinek kiszolgálása a nemzeti érdekekkel szemben, a magyar munkaerő háttérbeszorítása téridegen rasszokból érkező munkavállalók javára, valamint a Stipendium Hungaricum nevű  migránsösztöndíj-program. Ezen folyamatok végeredményében előbb vagy utóbb, de a magyarság génállományának beszennyezéséhez, annak felhíguláshoz vezet azáltal, hogy más rasszokkal való keveredést segíti elő. Ez pedig már nem elméleti, hanem gyakorlati nemzethalált eredményez. Egy nacionalista, jobboldali kormány legfontosabb princípiuma lenne a vér tisztaságának és a genetikai állomány homogenitásának megőrzése, ahogyan azt nagyon helyesen felismerte a német kormány az 1930-as években. Természetesen az európai rasszon belüli keveredés nem tekinthető problematikusnak, sőt a belterjesség elkerülése érdekében igenelhető is. Ez esetben a kulturális azonosságtudat megőrzése az elvárt cél.

De sajnos a realitás azt mutatja, hogy messze állunk egy tettre kész és magyar kormánytól. A városban sétálva eszembe jutott nemzeti imádságunk egy része: "Szerte nézett s nem lelé Honját e hazában." De a depresszív érzések mellé az örök remény is utat talált bennem, mint mindig: "Hass alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!"

Ne felejtsük mártír nemzetvezetőnk gondolatait sem: "Egy nép csak úgy semmisül meg, ha önmagát semmisíti meg. Önmagát a nép úgy semmisíti meg, ha múltját már nem látja, jelenében csavarog, jövőjében nem hisz."

"Hozzon magával mindenki még egy embert!" - hangzott egykor a Fidesz választási szlogenje. Jelenleg ezt üzenik - ha szavakban még nem is, de tettekben mindenképpen - a hazánkba özönlő külföldi munkavállalóknak is. S mit üzenjünk mi önmagunknak és bajtársainknak? Nekünk nem áll rendelkezésre korlátlan pénz, médiahátszél, gazdasági kapcsolatok, titkosszolgálati eszközök, de olyan fegyverünk van, mellyel sem az elmebeteg sátánista globalisták, sem a melegko(h)nzervatívok nem rendelkeznek: meg nem alkuvó hazaszeretet és fanatikus hit a jövőben. Ezért ezt üzenem a debreceni dzsungelből: mindenki erősítse önmagában a nemzeti és faji öntudatot, s annak erejét áramoltatva hasson környezetére, izzítsa fel társaiban a faji öntudatot, tehát alkosson, hogy ezáltal gyarapítsa azt a közösséget, mely még magyarként és fehérként akar élni Debrecenben, Magyarországon. S talán a haza fényre derül!

Végezetül pedig felsejlenek bennem a kiváló német államférfi, dr. Joseph Goebbels szavai: "Ébredj nemzet, tombolj vihar!"

Kitartás! Fel a győzelemre!

(Kuruc.info)

- Népességcsere Debrecenben: 7 év alatt 56 ezer új lakost szeretne az önkormányzat

- Zsidó nagykövet a debreceni holoszeánszon: "Izrael és Magyarország kapcsolatai szorosabbá váltak, mint valaha"